Századok – 1967
A történelemoktatás kérdései - Weitendorf; Friedrich: Történelmi fogalmak alkotása a történelemtanításban 688
692 FRIEDRICH WEITENDORF tára ébreszteni, hogy miért kellett a telkes jobbágyparasztoknak szolgáltatásokat és robotmunkát teljesíteniük. A jobbágytelek fogalmat mint individuális fogalmat kezeltek, és nem munkálták ki mint általános fogalmat, melynek tisztázásával előzőleg csak nagy általánosságban és differenciálatlanul tárgyalt oly fogalmak szükséges konkretizálása és differenciálása történhetik, mint jobbágyság, nagybirtok, hűbériség stb. A jobbágytelek fogalmat ezen felül az oly fogalmakhoz létesített logikai kapcsolatok által, mint háromnyomásos gazdálkodás, naturális gazdálkodás, a kézművesség keletkezése stb. a jobbágytelekgazdálkodás fogalmává általánosítjuk. A naturális gazdálkodás és jobbágy telekgazdálkodás fogalmakat később a városi árutermelés és céhes kézművesség fogalmakkal állítjuk szembe. így a jobbágytelek fogalom a forgalomrendszerben mind a már előzőleg tárgyalt tényekkel és fogalmakkal, mind a később tárgyalandókkal logikai vonatkozásokkal van összekapcsolva és konkrét történelmi anyag elemzéséből meghatározott tanítási órán kell kialakítani. Érthető, hogy az ilyen célratörés és folyamatosság a fogalomalkotásban megfelelő elemzések és szintézisek, absztrakciók és általánosítások által nem lehetséges, ha a tanár mindenkor csak egy anyagegység vagy egy tanóra tananyagát látja. Ilyen fogalomalkotás világos fogalomrendszert kíván, mely áttekinthetően jellemzi a legfontosabb logikai vonatkozásokat a történelmi fogalmak közt, és minden egyes történelmi fogalom helyét az összerendszerben. A történelmi fogalmakat csak abban a folyamatban lehet tisztázni, amely a fogalmi terminusok konkrét történeti anyag elemzésénél történő első bevezeté\ sétől fogalmi ismertetőjegyekkel történő tartalmi gazdagodáson és eme ismertetőjegyek általánosításán át az illető fogalom átfogó tisztázásáig terjed. A fogalomalkotás a történelemtanításban elvileg a konkrét történelmi jelenségek elemzéséből indul ki, és az egyestől a különösön át az általánosig halad. Minden új történelmi fogalom alkotása a történelemtanításban konkrét történelmi jelenségek elemzését tételezi fel. Ugyanakkor egy új általános fogalom képzése egy sor más fogalom tisztázását tételezi fel, amelyekkel ez a fogalom logikai vonatkozásokkal van egybefűzve. Emellett a jobbágytelek fogalom alkotása azt mutatja, hogy a feltételezendő fogalmaknak egyáltalán nem kell csekélyebb terjedelműeknek lenniök. Sokszor átfogó történelmi fogalmak ugyan még általános és differenciálatlan tisztázása az előfeltétele kisebb terjedelmű új történelmi fogalmak alkotásának. így már a franciaországi feudalizmus keletkezésének tárgyalásánál a feudalizmus történelmi alapfogalom egy sor faji ismertető jelét jellemezzük általában és differenciálatlanul, amelyeket azután a német történet tárgyalásánál további történelmi fogalmak tisztázása által erősebben konkretizálunk és differenciálunk, és ezáltal mind jobban tisztázunk. Ezáltal már kezdettől fogva nagyobb koncentrációt érünk el a lényegesre a társadalmi fejlődésfolyamatban és megkönnyítjük a fogalmi általánosítást. így tehát a történelemtanításnál a fogalomalkotásnál három vonatkozási pontot kell figyelembe venni. Az elsőt a konkrét történelmi tények képezik, amelyekből çlemzés és lényeges vonások absztrakciója által kialakítjuk a történelmi fogalmat. A másodikat a már előbb kialakított történelmi fogalmak képezik; ezek és az újonnan kialakított fogalom közt egészen határozott logikai vonatkozások adódnak, amelyeket összehasonlítások, továbbvezető absztrakciók, és általánosítások által ragadunk meg. A harmadikat később kialakítandó fogalmak képezik, amelyekhez szintén logikai vonatkozások állanak fenn ; ezekre már az új történelmi fogalom kialakításánál figyelemmel kell lennünk, hogy az e tekintetben döntő fogalmi ismertetőjeleket már a fogalom kialakításánál különösen hangsúlyozhassuk. Ezeknek a logikai összefüggéseknek a tanítás során történő feltárásánál kölcsönös viszony keletkezik analízis és szintézis, absztrakció és általánosítás közt. Krugljak szovjet történelemmetodológus, aki különösen analízis és szintézis viszonyával az alsóbb osztályok történelemtanításában foglalkozik, ebben az összefüggésben az abból adódó hibaforrásokra utal, hogy az eleinte szükségszerűen „nem kielégítő elemzés"-t és „elhamarkodott szintézis"-t nem egészíti ki „az analízis rendszeres továbbvitele, további, az elsődleges elemzésben hiányzó tagok felfedezése".9 Bogojavlenszkij és Mencsinszkaja szovjet pszichológusok ebben az összefüggésben az analízis ós szintézis három szakaszát határozzák meg: a kezdeti általánosítást, a differenciálást és a felsőbb szintézist.1 0 Ezekből a meggondolásokból logikusan adódik a kérdés, melyek a fogalbmalkotás fokozatai, amelyek egyben az analízis és szintézis minőségileg különböző fokazatait képezik. A fogalomalkotással foglakozó metodologusok, didaktikusok eddig ezt a kérdést tárgyalták meg a legkimerítőbben. S itt igen különböző tagolási elveket választottak, és s Ld. M. I. Krugljak: Zur Aktivierung der Denktätigkeit der Schüler im Unterrichtsprozeß (A tanulók gondolkodó tevékenységének aktivizálásához az oktatási folyamatban). Pädagogik, 1961. 9. füzet, Í92. kk. 1. 10 D. N. Bogojawlenski — N. A. Mentschinskaja: Psychologische Probleme des Kenntniserwerbs in der Schule (Az iskolai ismeretszerzés problémái). Berlin. 1962. 50. 1.
