Századok – 1967
Vita - Ölvedi Ignác: Kritikai megjegyzések Tóth Sándor: „A szovjet hadsereg felszabadító harcai Magyarországon” c. művéhez 621
632 ÖLVEDI IGNÁC Duna—Tisza közén és utána menjen át védelembe.6 0 Ezek a hiányosságok és pontatlanságok csökkentik a mű értékét. Jelentós változást a kérdések tartalmi munkálását illetően a harmadik fejezet sem hoz. Különösen elnagyolt a budapesti hadművelet terve. Ez pedig, mint hazánk felszabadításának fő hadművelete, megérdemelte volna az alaposabb kimunkálást. A Budapestért vívott harccselekmények egyes szakaszai teljesen egybefolynak. A két front (2. és 3. Ukrán) együttes tevékenységének szükségességét a szerző nem indokolta meg kielégítően. Ezzel kapcsolatban csak a kirívóbb hibákat említjük meg. A könyv 145. oldalán a 46. hadsereg dunai átkeléséről ad ismertetést. Idézzük: „A szovjet csoportosítás balszárnyán a 46. hadsereg időközben felkészült a Dunán való átkelésre. . . A hadseregparancsnok az átkelésre Ercsi körzetét jelölte ki. A feladat igen komoly előkészületeket és nagy erőfeszítéseket követelt. Hogy az átkelés helyéről megtévesszék az ellenséget, a szovjet csapatok Ercsitől északra hídverési munkálatokat kezdtek, ami magára vonta a hitlerista légierő csapásait, a tüzérség tüzét. Ez. alatt álcázva és rejtve Ercsinél víz alatt építették ki az átkelőhidat, amely december 7-re elkészült, s erre az időre befejeződött a csapatok felkészítése is. December 8-ra virradóra megkezdődött az átkelés. Mire a németek felfedték a szovjet csapatok szándékát, már több zászlóalj partot ért és hídfőt foglalt, hogy biztosítsa a főerők átjutását."6l Irodalmat ennek bizonyítására nem jelölt meg. Állításának igazolására még csak utalást sem találunk. A 46. hadsereg átkelése azonban nem a tárgyalt időben és módon történt. Még a november 11-én indított hadművelet befejezése előtt, a helyzet és az elért eredmények értékelése alapján a 2. Ukrán Front parancsnoksága arra az elhatározásra jutott, hogy északról és délről megkerüli Budapestet, elvágja az ellenséges erők visszavonulási útvonalát és bekeríti a főváros körzetében összpontosított német—magyar csapatokat. A hadműveleti terv a következő volt: Hatvan körzetéből Balassagyarmat— Ipolyság általános irányba mért csapással kijutni az Ipoly völgyébe és Budapesttől északra elérni a Duna keleti partját. Ezzel egyidejűleg a 46. hadsereg erőivel a Dunán erőszakos átkelést végrehajtani és Bicske—Esztergom általános irányba mért főcsapással, nyugatról megkerülni az ellenség budapesti csoportosítását és elvágni a visszavonulás lehetőségétől. A 46. hadsereg csapatainak arcvonala december 4-én Tápiósüly, Vecsés (kizárva) Szigetszentmiklós, Tököl és a továbbiakban a Duna balpartja volt Bajáig. Az átkelésre Szászhalombatta—Adony közötti Dunaszakaszt jelölték ki. A folyó szélessége — az átkelésre tervbe vett mintegy 20 km-es sávban — 550—600 m, mélysége pedig meghaladja a 6 métert. Ilyen víziakadályon a víz alatti híd építése átkelés előtt, olyan körülmények között, amikor a túlpartot az ellenség megszállva tartja, csak fantasztikus regényekben fordulhat elő. A hídverést a második világháborúban általában csak akkor kezdték meg, ha a túlparton az átkelő már olyan mélységű harcászati hídfővel rendelkezett, amely a lapos röppályájú fegyverek hatásától (géppuska, golyószóró) teljes mértékben biztosította a műszaki munkálatokat. Erre rendszerint a hadművelet harmadik napján került sor (esetleg a másodikon). A vízszint alatti híd természetesen ismeretes a hadtörténelemben; a szovjet csapatok ilyet a második világháború során építettek is, de nem a szerző által vázolt körülmények között és nem a 6 méter mély és 600 m széles folyókon. Ercsi körzetében sem vízalatti, sem vízfölötti hidat az átkelés megkezdése előtt a szovjet csapatok nem építettek. Valahogy ezzel is úgy vagyunk, mint Sztálinnak a nehéz tüzérség Budapest alóli kivonására adott parancsával. Ma már nehéz megállapítani, hogy ez hogyan született. Tény azonban, hogy történészeink is átvették. Sőt szinte valamennyi történelmi könyvünkben — igaz ugyan, hogy Sztálin nevének elhagyásával de — mind a mai napig azt állítják, hogy a nehéz, tüzérséget elvitték Budapest alól. Vörös János vezérezredes, a debreceni koalíciós kormány honvédelmi minisztere 1945. szeptember 13-án a Parlamentben tartott beszédében a fővárosunkért folytatott harcokra utalva elmondta, hogy Budapest ostromát nem előzte meg nehéztüzérségi előkészítés, hanem a Vörös Hadsereg hosszú ostrommal foglalta el a várost, hogy megkímélje Budapestet a nehéztüzérségi tűz pusztításától.6 2 Vörös vezérezredes ezzel a kijelentésével azt igyekezett bizonyítani, hogy a szovjet hadműveleti vezetés kímélte Budapestet, feleslegesen nem rombolt. Ez igaz, így volt. Königsberg ostromának megindítását például három napig tartó légi ós nehéztüzérségi előkészítés •• Arhiv MO SzSzSzB, f. 240, op. 73765, d. 41/3 li. 37—38. A 33. lövészhadtest 1944. okt. 13-án lépett a 7. gárda hadsereg állományába. Lásd errevonatkozóan: f. 341, op. 5312, d. 619, li 14. " Tóth Sándor: i. m. 145—146. 1. Kossuth Népe, 1945. szept. 14. Vörös János vezérezredes beszéde a nemzetgyűlésben 1945. szept. 13-án.
