Századok – 1967
Vita - Ölvedi Ignác: Kritikai megjegyzések Tóth Sándor: „A szovjet hadsereg felszabadító harcai Magyarországon” c. művéhez 621
KRITIKAI MEGJEGYZÉSEK 633 vezette be. Itt a harckocsik és a gyalogság számára valóban nehéztüzérséggel nyitottak átjárókat. Budapesten ehhez hasonló nem törtónt, de nem is terveztek. Egyes szépirodalmi művekben ezt a gondolatot fejlesztették tovább, de azzal a kitétellel, hogy a nehéztüzérséget Sztálin parancsára elvezényelték Berlinhez.6 3 Ez már nem felel meg a történelmi valóságnak. Először is különleges nehéz tüzérkötelékeket nem is irányítottak Budapesthez, tehát nem vezényelhették el. Ami pedig a csapatok szervezetszerű állományában volt, az ott is maradt. Hadtörténelmi események leírásánál a tévedéseket, túlzásokat abban az esetben kerülhetjük el, ha a hadműveleti, harcászati helyzetről és a csapatok szervezéséből, lehetőségeiből indulunk ki. Ez a szemlélet a vízalatti híd kérdésének vizsgálatánál elmaradt. A szovjet hadsereg második világháborús fegyverténye olyan gazdag és kiapadhatatlan, hogy meg nem történt események terjesztésére és népszerűsítésére nincs szükség. Visszatérve az átkelésre, az sem a szerző által leírtak szerint történt. A 46. hadsereg — Tóth Sándor állításával ellentétben — azt nem december 8-ra, hanem 4-ről 5-re virradóra, azaz 4-én éjszaka 23.00-kor kezdte meg, mintegy 4 — 5 deszant6 4 és ugyanannyi kompátkelő helyen, a meglepés érdekében tüzérségi előkészítés nélkül. Az átkelés ós hídfőfoglalás sajnos csak részben járt eredménnyel. Az ellenség felfedte, nagyerejű tüzet zúdított az átkelési körzetekre ós a folyóra is. Ennek következményeként az első napon (5-én) megsemmisült a kompátkelő eszközök 50%-a ós a deszant átkelő eszközök 75%-a. A hadseregnek a hiányok pótlására hosszabb időre lett volna szüksége. A csapatok átkelése meglassult. Az ezredek ós a hadosztályok második lépcsői jelentős veszteségeket szenvedtek, késve keltek át. Ezért a hídfő kimólyítése és kiszélesítése nem járt a várt eredménnyel. A csapatok a túlparton a „Margit" vonalba és az ellenség szívós ellenállásába ütköztek. További erők bevetését és a hídfő kiszélesítésének erőszakolását a Balaton és a Duna között a Székesfehérvár általános irányba támadó 4. gárda hadsereg sikerei feleslegessé tették. A Madocsa körzetében átkelt 31. gárda lövészhadtest csapatai december 8-án Adony környékén felvették a kapcsolatot a 46. hadsereggel. ' A budapesti ellenséges csoportosítás bekerítésénél szintén érződik a hadműveleti elemzés hiánya. A szerző a 171. oldalon ismerteti a 3. Ukrán Front parancsnokának elgondolását. Tolbuhin marsall — írja — „elrendelte, hogy a 46. hadsereg Kápolnásnyóktől északnyugatra hat kilométeres szakaszon törje át a „Margit" vonalat és a főcsapást Bicske irányába mérve, alakítsa ki a bekerítés belső arcvonalát."6 5 A hadsereg áttörési szakaszát nem Kápolnásnyóktől északnyugatra, hanem a Baracska ós Kápolnásnyók vasútállomás közötti szakaszon jelölték meg 8 km szélességben. Ha az áttörést Kápolnásnyék ÉNY -ra kellett volna végrehajtani, át kellett volna menni a 4. hadsereg sávjába és a Velencei tavon át támadni. Itt kívánom megjegyezni, hogy a 2. gépesített hadtest (172. 1.) nem a 4. gárda, hanem a 46. hadsereg gyorscsoportját képezte.6 6 A 4. gárda hadsereg gyorscsoportja a 7. gépesített hadtest volt. Hasonlóan téves az az állítás is, hogy ,,. . . Tolbuhin marsall december 21-én a fővédőőv áttörése után a hadtestek második lépcsőjének ütközetbevetésével egyidőben megparancsolta a 2. és 7. gépesített hadtest bevetését is. . ,"6 7 Az igaz, hogy 21-én a hadseregek ütközetbe vetették gyorscsoportjaikat és utánuk harcbalóptek a lövészhadtestek második lépcsői is. Mindez azonban nem a fővédőőv, hanem az első állás áttörése után történt. A 46. hadsereg a hadművelet első napjának végére mindössze 4—5 km-re ékelődött be az ellenség védelmébe, annak csak első állását törte át. A fővédőőv áttörése csak a hadművelet második napjának végére, a 2. gépesített hadtest ütközetbevetésének eredményeként sikerült. Az ideális természetesen az lett volna, ha a hadseregek gyorscsoportjait a fővédőőv áttörése után vethették volna be. így tervezték, de a helyzet mást követelt.6 8 A 4. fejezet, amely a bekerített ellenséges erők felmentési kísérleteinek meghiúsítását és a körülzárt erők megsemmisítését tartalmazza, a könyv legjobban sikerült része. Ebben a szerző gazdag irodalom, sajtóanyagok és eredeti dokumentumok felhasználásá"3 Illés Béla: A vígszínházi csata. Bpest, Révai könyvkiadó. Nemzeti V. 11.1. „A térkép, Budapest és környékének nagyméretű, domborművű térképe ott állott Ignatyov tábornok dolgozószobájának közepén, egy hatalmas asztalon. Tegnap ezen a térképen még rézdrótok mutatták az utat, melyet a szovjet nehéztüzérség lövedékei fognakmegtenni, hogy utat nyissanak a gyalogság számára. A drótokat már eltávolították a térképről, a nehéztüzérség már útban volt Berlin felé." Minden bizonnyal ebből alakult ki a nehéztüzérség Budapest alól. elvonulásának története. " A deszant átkelés a csapatok és fegyverzetük víziakadályokon való átszállításának egyik módszere. Deszant átkelőhely: előre be nem rendezett olyan terület, ahol a csapatok beszállnak az átkelési eszközökbe és átkelnek. •s Tóth Sándor: i. m. 171—172. 1. I'ropüv podgotovlennoj oboronü sztrelkovümi szoedinenijami (Szbornik Sztatej). Moszkva, Voennoe Izdatelsztvo. 1957. 194—195. 1. *' Tóth Sándor: i. m. 174. I. I'rorüv . . . 213—214. 1.
