Századok – 1967
Vita - Ölvedi Ignác: Kritikai megjegyzések Tóth Sándor: „A szovjet hadsereg felszabadító harcai Magyarországon” c. művéhez 621
KRITIKAI MEGJEGYZÉSEK 629 „A magyarországi hadművelet megvívására készülő 2. Ukrán Front csapatai . . — írja Tóth Sándor — Prislop-hágó, Tîrgu-Mures, Cluj D., majd tovább az akkori omán—magyar határ délnyugati szakaszán és Makó Ny, Bela Crkva vonalában helyeződtek el".41 Ez megfelel a valóságnak. Érthetetlen, hogy két oldallal előbb (70.) miért .Ilitja azt, hogy „a 3. Ukrán Frontnak ugyanebben az időszakban Temesvár körzetéből Belgrád irányába (kiemelés tőlem — О. I.) kellett kifejlesztenie támadását, ezzel elzárni a íalkánon harcoló hitlerista csapatok visszavonulási útját."42 Bela Crkva (Fehértemplom) 'cmcsvártól délre mintegy 100 km-re van. Ha itt a 2. Ukrán Front csapatai tevékeny:edtek, hogyan indította a 3. Ukrán Front támadását Temesvár körzetéből ? Itt nemcsak a rontok csoportosításai keverednek, hanem baj van a földrajzi meghatározásokkal is ! L belgrádi hadműveletre készülő 3. Ukrán Front főerőit Negotin és Vidin körzetében sszpontosította. A két Front között októberben a Duna volt a sávhatár. Az „ugyanebien az időszakban" tett megállapításával kapcsolatban az az igazság, hogy a belgrádi ladművelet szeptember 23-án kezdődött, kilenc nappal előbb, mint a debreceni, tehát iem ugyanakkor. Az ilyen hibák és ellentmondások az olvasóban visszatetszést szülnek, :étséget ébresztenek és csökkentik az események leírásának hitelességót. Hasonlóan tévesen tárgyalja a 6. gárda lovashadtesttel kapcsolatos eseményeket. Súlyos harcok után — írja — a 6. gárda lovashadtest is kitört a bekerítésből és Hajdúzoboszló körzetében felvette az érintkezést a 18. harckocsi és 49. lövészhadtest csapaaival."4 3 A 6. gárda lovashadtest a szerző véleményével ellentétben a bekerítésből nem tört :i, ilyen parancsot nem is kapott. Hadműveleti szempontból a frontparancsnokság óriási űbát követett volna el, ha a kitörésre ad utasítást. A lovashadtest október 10-től 16-ig nehéz körülmények között minden utánpótástól elvágva az ellenség gyűrűjében tevékenykedett. Egy lovashadosztálya (8. gárda) Debrecentől nyugatra 3 km-re, a 13. lovashadosztály pedig Hajdúszoboszló, Hajdúszovátós . „Szepes" vasúti megálló körzetében védett. Az elfoglalt helységeket szívósan tartották, ,z elkeseredetten rohamozó német csapatokat visszaverték. A 18. harckocsi hadtestnek .któber 16-án sikerült a lovashadtesttel érintkezést teremteni. Majd a Derecskét megörülő és Hajdúszovát irányába támadó 4. gárda lovashadtest október 18-án átvágta a ;yűrűt, egyesült a 6. lovashadtesttel és 19-én a két hadtest szoros együttműködésben ndított támadást Debrecen felszabadítására.4 4 Találunk a könyvben olyan részeket is, ahol a következtetések ellentmondanak a ladműveleti helyzetnek, és nem tükrözik a történelmi tényeket. A debreceni hadművelet larmadik szakaszában döntő események Nyíregyháza térségében játszódtak le. A 4. lovas és a 23. harckocsi hadtest határozott, gyors tevékenységének eredmélyeként október 21-én éjjel Nyíregyháza a szovjet csapatok kezébe került. Ezzel a lovas;épesített csoport megfosztotta az ellenséget a legkedvezőbb tiszai átkelőhelyektől. L Wöhler-csoport visszavonulása Nyíregyháza megtartására épült. Elvesztése a német ervek teljes felborulását jelentette. Ügy tűnik — írja Fricssner —, hogy a fél hónapig artó kemény harcok után a szovjet csapatok támadó hadműveletei mégiscsak célhoz rnek" — elvágták a Wöhler hadműveleti csoport visszavonulási útvonalait.4 5 Az ellenség előtt ezután csak két lehetőség volt. Az egyik, hogy megkísérli visszaoglalni Nyíregyházát ós mindaddig tartja, amíg az Észak-Erdélyből visszavonuló csalatai átkelnek a Tiszán. A másik, hogy lemond Nyíregyházáról és csapatai visszavonuláát a Tisza felső folyásához irányítja, majd egy hatalmas manőverrel újra visszatér a .'isza középső szakaszára. Ez nagyon bonyolultnak, szinte keresztülvihetetlennek látzott, ugyanis ekkor már mozgásban volt az 1. Magyar Hadsereg is. Ezért az átkelést a i'első-Tiszán a Wöhler-csoport meg sem kísérelhette. A német parancsnokságnak tehát nem volt más választása, mint harcot kezdeni Nyíregyháza visszaszerzéséért. Ezért keletről és nyugatról Nagykálló általános irányba nért ellencsapással elvágta a front főerőitől a várost birtokba vett hadtesteket.4 6 A gyűrű ,ttörése nem sikerült. A németek az erőbevetést állandóan fokozták, a szovjet csapatok neggyengültek. A front tartalékait a szolnoki ellencsapás elhárítására alkalmazta, a riss erőket viszont a budapesti hadműveletre tartotta vissza. Végül is az ellenséges nyonásnak engedve a front parancsnoka utasítást adott a hídfő feladására.4 7 Október 26-án " Tóth Sándor: i. m. 72. I. " Uo. 70. 1. " Uo. 87.1. " Arhiv MO SzSzSzR, f. 278, op. 1519, d. 23, li. 12—25. Plijev lovas-gépesített csoport hadműveleti naplója, .ásd még ide vonatkozóan: f. 240, op. 2779, d. 1190, li. 83. 16 H. Friessner: i. m. 141.1. " Arhiv MO SzSzSz R, f. 278, op. 1519, d. 23, li. 32—35. Lásd még errevonatkozóan: H. Friessner: i. m. 52. 1. és H. Kissel: i. m. 128. 1. *' Arhiv MO SzSzSzR, f. 240, op. 2779, d. 1190, li. 137. 12 Századok 1967/3—4
