Századok – 1967
Vita - Ölvedi Ignác: Kritikai megjegyzések Tóth Sándor: „A szovjet hadsereg felszabadító harcai Magyarországon” c. művéhez 621
628 ÖLVEDI IGNÁC értett, azt az 1944. szeptember 27-én keltezett, az OKH-hoz felterjesztett hadműveleti helyzetjelentése igazolta.2 8 Friessner a 2. Ukrán Front várható tevékenységét alapjában helyesen ítélte meg, de nem visszavonulást javasolt a Tisza mögé, hanem az erők felvonultatását sürgette, hogy a „Cigánybáró"3 6 hadműveletet minél előbb meg lehessen indítani. Az „azonnali, legsürgősebb visszavonulást" csak október 8-án 20,45-kor Ia-3899/44. sz. hadműveleti jelentésében kérte. Az „. . . ellenség október 6-án — mondja a jelentés — megindította a magyar térség mélyébe irányuló ós döntést kereső támadását. A főcsoportosítás erőivel az északnyugati általános irányba tört előre, majd a Sebes-Körös elérése után gyors kötelékeivel . . . észak felé fordult. . . Az ellenség . . . nyilvánvaló szándéka, hogy a Tiszától keletre előnyomul északra és a Beszkideken áttörő csapatokkal együttműködésben elvágja a hadseregcsoport összeköttetéseit. . . A széles arcvonalon előretörő ellenség megsemmisítésére vagy visszavetésére a Kárpátokba a helyzet mai állásánál megközelítően nincs elég erő. A hadseregcsoport hátában bekövetkezett előretörés ós a bekerítés veszélyének kellő időben történő megakadályozására a parancsnokság szükségesnek tartja az arcvonal azonnali legsürgősebb visszavonulását a »G« vonal mögé."37 Visszaemlékezésében Friessner ugyanerről a problémáról a következőket írja: ,,A hadseregcsoport ismét rendkívül kritikus helyzetbe került. Nyugati szárnyán az ellenség Budapest irányába történő előretörésével számolhattunk. Az északi irányú ellenséges támadás viszont a csoport főerőinek elvágásával fenyeget. Várható, hogy az ellenség a Beszkidekből újabb erőket vet be, hogy ezek egyesüljenek a Debrecen térségében lévő egységeivel, s így bezárja a katlant. Ebben a helyzetben csupán egyetlen lehetséges megoldás volt: a hadseregcsoport keleti arcvonalát (Wöhler hadműveleti csoport) visszavonni a Tisza mögé, ós ezáltal a hadseregcsoport főerőit kivonni az ellenség harapófogójából."38 A dokumentumok tehát nem igazolják Tóth Sándor állítását. Friessner a visszavonulást csak akkor kérte, amikor a szovjet csapatok már kijutottak Hajdúszoboszló, Püspökladány, Kisújszállás körzetébe ós Csongrádnál átkeltek a Tiszán. Október 8-án tehát és nem szeptember 12-én, ahogy ezt a szerző könyvének 65. oldalán írja. A kérést Hitler is elfogadta. Ugyanezen a napon engedélyezte a Wöhler-csoport visszavonulását: Máramarossziget—Nagyvárad vonalra.3 9 Az előkészületek megtétele a csapatok esetleges hátravonására nem azonos a visszavonulással. Friessner ós Guderian a helyzet értékelése alapján felismerték, hogy a 2. Ukrán Front erőinek támadása nem Észak-Erdélyben, hanem a Tiszántúlon Arad — Debrecen és Nyíregyháza irányában várható.4 0 Ez viszont átkarolással és bekerítéssel fenyegette a „Dél" hadseregcsoport főerőit, amitől a német parancsnokok nagyon tartottak. Ezért szükségesnek látták az előkészületek megtételét esetleges visszavonulásra is. Ebben viszont nincs semmi különös. A német tábornokok a háború során megtanulták, hogy minden újabb szovjet támadás előtt a visszavonulásra is gondolni kell, ha nem akarnak „katlanba" kerülni. Egyébként a szerző önmagával is ellentmondásba kerül. A 65. oldalon azt állítja, hogy Horthy hozzájárult a Tiszántúl kiürítéséhez. A 68. oldalon viszont arról ír, hogy: „a magyar kormánykörök politikáját jelentősen befolyásolta Hitlernek a területfeladást ellenző állásfoglalása. Ettől reméltek időt az angolszászokkal való megegyezésre, még mielőtt a szovjet csapatok benyomulnak Magyarországra". Ha ez így van, akkor a magyar kormánykörök nem járulhattak hozzá a Tiszántúl feladásához. Ez ellenkezett Horthy és a Lakatos-kormány katonapolitikájával. A „Debreceni" hadműveletet, Tiszántúl felszabadítását a szerző könyvének ugyanebben a fejezetében tárgyalja. A hadművelet általános kérdéseit és a 2. Ukrán Front októberi tevékenységének katonapolitikai értékelését alapvetően helyesen mutatja be. A harctevékenység hadműveleti és harcászati problémáinak elemzésénél, a magasabbegységek feladatainak és támadási irányainak meghatározásánál azonban már több pontatlanság fordul elő. 3a A „Dél" hadseregcsoport 1944. szept 27-i helyzetjelentése. Idézi: H. Kissel: Die Panzerschlachten in der Pusztáim Oktober 1944. Neckargemünd, Kurt Vowinckel Verlag. 1900. 156—158.1. 2. sz. melléklet. " A „Zigeunerbaron" az 1944 október közepére tervezett Dél-Erdélybe irányuló ellentámadás fedóneve volt. " A „Dél" hadseregcsoport la 3899/44. sz. hadműveleti jelentése. II. Kissel: i. m. 160—161. 1. A jelentés a ..G" vonal földrajzi megnevezését nem adja. Friessner visszaemlékezésében a Tisza vonalát említi. Minden bizonnyal itt is erre utal. 38 II. Friessner: i. m. 136. 1. 3" A. Philivvi—F.. Heim: Der Feldzug gegen Sowjetrussland. Stuttgart, W. Kohlliammer Verlag. 1962. 262.1. A „Dél" hadseregcsoport 1944. szept. 27-i helyzetjelentése. Idézi://. Kissel: i. m. 156—168. 1. Lásd még errevonatkozőan. H. Friessner: i. m. 136. 1.
