Századok – 1967
Vita - Ölvedi Ignác: Kritikai megjegyzések Tóth Sándor: „A szovjet hadsereg felszabadító harcai Magyarországon” c. művéhez 621
KRITIKAI MEGJEGYZÉSEK 627 sajnos messze volt attól, hogy egy ilyen akciónak az élére álljon. A tapasztalatok és a honvédség hangulata azonban arra késztette a fasiszta főparancsnokságot, hogy német egységeket helyezzenek a magyar csapatok háta mögé. A németek nagyon vigyáztak akkor már arra, hogy csírájában elfojtsanak minden olyan kísérletet, ami az ország vagy a hadsereg egy részének átállását eredményezhetné. A magyar vezérkar a Nagyváradtól délnyugatra felvonulásban lévő hadosztályokat minden áron saját alárendeltségében akarta megtartani. Amikor a vita a magyar csapatok feletti parancsnoklási kérdésben újra kiéleződött, megérkezett a Führer ultimátuma. Azzal fenyegetőzött, hogy lia a magyar vezérkar nem teszi magáévá a „Dél" hadseregcsoport által megkövetelteket és továbbra is elutasító magatartást tanúsít, megfontolás tárgyává teszi a szövetségesi viszony felülvizsgálását.30 Más szóval Hitler megfenyegette a magyarokat, hogy amenynyiben nem hajlandók az OKH által diktált feltótelek szerint együttműködni, akkor erre erőszakkal fogják őket kényszeríteni. Ezután 1944. szeptember 20 — 21-én tárgyalásokra került sor, melyek eredményeként a „Dél Hadseregcsoport jobbszárnyán felállították a 3. Magyar Hadsereget. Ezzel kapcsolatban a „Dél-Ukrajna" hadseregcsoport hadműveleti naplójában szeptember 21-i dátummal a következő feljegyzés van:,, A hadműveleti alárendelés . . .tisztázatlan kérdése — a magyar képviselőkkel — két értekezleten is a megbeszélés tárgyát képezte. . . Határozatot fogadtak el, hogy a » Dél-Ukrajna« hadseregcsoport jobbszárnyán egy új magyar hadsereget állítanak fel, 3. hadsereg megnevezés alatt, amely a »Dél-Ukrajna« hadseregcsoport alárendeltségébe kerül. A tárgyaláson a magyarok ismét előadták javaslataikat a saját hadseregcsoport létrehozására. Kívánságukat a német parancsnokság újra elutasította."3 1 A 3. Magyar Hadsereget tehát szeptember 20-a után állították fel. Ezért 13-án nem indíthatott támadást Arad—Lippa irányába. Tóth Sándor könyvében nagy figyelmet szentelt (65. 1.) Friessner visszavonulásra tett javaslatának. Az 1944. szeptember 12 — 13-ra virradóra tartott órtékezletre utalva a következőket írja: „Ezen a tanácskozáson Hitler elutasította Friessnernek a Tiszántúl kiürítésére tett javaslatát. Friessner a kiürítést (amelyhez megszerezte Horthy írásbeli beleegyezését is) hadászatilag teljesen indokoltnak tartotta: véleménye szerint csak így lehetett elkerülni a hadseregcsoport főerőinek bekerítését. Hitler a kiürítést a Iegmerevebben elutasította és szeptember 13-án megparancsolta, hogy Debrecen térségéből öt gyorsanmozgó hadosztály támadjon déli irányba a Déli-Kárpátok hágóinak visszafoglalására."3 2 Ezt a gondolatmenetet folytatva a 68. oldalon levont következtetése: „Hitler és Friessner tulajdonképpen ugyanazt akarták: minél hosszabb ideig lekötni a szovjet csapatokat Magyarország területén. Csupán abban tértek el, hogy Hitler ezt a terület végsőkig való tartásával tervezte elérni, és ellenezte a visszavonulás gondolatát. Ezzel szemben Friessner a bekerítés veszélyének elhárítása érdekében fel akarta adni a Tiszántúlt, úgy vélte, kedvezőbb helyzetben harcolhat a Bodrog—Tisza—Duna vonal mögött."3 3 Friessner az említett megbeszélésen nem a „Dél" hadseregcsoport visszavonulását javasolta a Tisza mögé, hanem a hadműveleti helyzet megjavítására az arcvonal megrövidítését, azaz a székely kiszögellés feladását. Friessner visszaemlékezésének 119. és és 121. oldalain félreérthetetlenül „arcvonal-rövidítésről" és nem „visszavonulásról" beszél.3 4 Ehhez szeptember 9-én valóban megszerezte Horthy írásos hozzájárulását is. A fasiszta hadvezetés és a „Dél" hadseregcsoport parancsnoksága is a főfigyelmet 1 944 szeptembermásodik felében nem a Tisza jobbpartjára, hanem a Jacobeni—Régen—Marosvásárhely, Torda—Kolozsvár, Nagyvárad—Arad—Temesvár arcvonalszakaszra irányította. Elgondolása, hogy Kárpát-Ukrajna és Észak-Erdély erdős-hegyes területén jól kiépített védelemmel megállítja a szovjet csapatok támadását. Észak-Erdélyt nemcsak a védelemre tartották jelentősnek, hanem az Arad — Szolnok —Budapest irányú esetleges támadás meghiúsítására is. Kolozsvár, Nagyvárad térségéből jól szervezett ellencsapásokkal meghiúsíthatónak vélték a Budapest elleni támadást. A „Dél" hadsereg-csoport erőinek, eszközeinek zömét szeptember végén és október elején Észak-Erdélyben és Nagyvárad északnyugati körzetében összpontosította és ellentámadást tervezett a Dél-Erdélyben felvonult szovjet csapatok ellen. Hogy Friessner ezzel teljes mértékben egyet-30 Я. Friessner: i. m. 127. I. " Arhiv MO SzSzSzR f. 240, op. 52495, d. 93. li. 153—154. 32 Tóth Sándor: i. m. 65—66.1. 33 Uo. 68.1. sí H. Friessner: i. m. 119. és 121. 1. Lásd még erre vonatkozóan: Kriegstagebuch des Oberkommandos der Wehrmacht, i. köt. 838. 1.
