Századok – 1967
Vita - Ölvedi Ignác: Kritikai megjegyzések Tóth Sándor: „A szovjet hadsereg felszabadító harcai Magyarországon” c. művéhez 621
626 ÖLVEDI IGNÁC élőerőben akkor is jelentősen felülmúlta a németeket. Ez a szovjet csapatokkal együttműködve bőségesen elengedő lett volna az országban állomásozó, Romániából visszaözönlő és az esetleg menetközben felvonuló német alakulatok lefegyverzésére, megsemmisítésére. A német főparancsnokság a romániai események hatására augusztus 24-ről 25-re virradó éjszaka Németország elleni puccsal számolt. Ezért a 8. és 22. SS lovashadosztály egy-egy harccsoportját Budapest körzetébe irányították, a többi egységet pedig riadókészültségbe helyezték. Ez bizonyítja talán a legjobbban, hogy a helyzetet a fasiszta szövetségből való kiválásra még a németek is alkalmasnak ítélték meg. Horthyók azonban nem cselekedtek. Ettől nem az országban állomásozó német erők tartották vissza őket, hanem politikai céljaik. Ezt a szerző érthetetlen okokból nem mutatja be. Ugyanakkor helyet ad az 500 ezres megszálló erőket — szerinte — igazoló dokumentumnak. De azt nem bírálja, tarthatatlanságát nem cáfolja meg és ezzel lényegében igaznak ismeri el a horthysta vezető körök állítását, hogy a félmillió német megszállóval a harcot nem vehették fel, ezért a Lakatos-kormánynak nem volt más választása, mint folytatni a háborút és a várakozás álláspontjára helyezkedni. Figyelmet érdemlő kérdés a 3. Magyar Hadsereg felállítása. Tóth Sándor könyvének 27. oldalán a következőket írja: „Felállították a 3. hadsereget s ez szeptember 13-án (kiemelés tőlem—Ö. I.) támadást indított Arad—Lippa irányába." Nem nagy dolgokról van szó, mindössze egy hpdsereg felállításáról. De azok a körülmények, amelyek közepette ez végbement, figyelmet érdemelnek. A parancsnoklás kérdése a német és a magyar vezérkar között állandó súrlódás és vita tárgyát képezte. A honvéd vezérkar főnöke követelte, hogy ,,. . . a magyar területen harcoló magyar ós német csapatok felett magyar parancsnok álljon".2 4 Ezt azzal indokolta, hogy az arcvonalon lévő erők 2/3 része magyar. Hitler azonban a vezetés ügyében mindvégig hajthatatlan maradt. „Nincs olyan magyar tábornok — válaszolta Vörösnek —, aki a hadvezetésben olyan jártas volna, mint amilyen a németeknél van."25 Majd kifejtette azt a nézetét, hogy a legjobb az volna, ha a magyar csapatokat erőskezű német parancsnoknak rendelnék alá, vagy össze vegyítenék a németekkel. A vitát a következő kijelentéssel zárta be: „Magyar területen esak egy kézben lehet a vezetés, mégpedig a »Dél-Ukrajna«2 6 hadseregcsoport parancsnokának a kezében, neki kell feltétel nélkül mindent alárendelni. Magyarországnak e téren nem szabad több ellenvetést tennie."2 7 A megromlott magyar—német viszonyt azonban sem Ígérgetésekkel, sem fenyegetésekkel nem lehetett stabilizálni, mert a kapcsolatokat befolyásoló okot, a szovjet csapatok előnyomulását, Hitler ígérete ellenére sem tudták megállítani. A magyar vezérkar továbbra is arra törekedett, hogy bizonyos erőket saját alárendeltségében megtartson. Újabb hadosztályokat nem akart a „Dél" hadseregcsoportnak alárendelni. Friessner a vezérkar törekvésében taktikázást látott. Attól tartott, hogy'egy fegyverszünet esetén — ami már nagyon érett — az arcvonal mögötti magyar egységek hátbatámadhatják a németeket. Ezért követelte valamennyi hadrafogható egység német parancsnokság alá helyezését és harcbavetését. Az Oberkommando des Heeres (OKH), hogy a kormányzatra megfelelő nyomást gyakoroljon, 1944. szeptember 10-e körül a 109. és 110. páncélos dandárokon kívül Budapest térségébe irányította a 13. páncélos hadosztályt, valamint a 20. páncélos és 10. páncélgránátos hadosztály maradványait is.28 Az OKH vezérkari főnöke tehát idejében gondoskodott arról, hogy a német csapatok háta mögött magyar egységek ne tartózkodjanak, és előzetes intézkedéseket tett egy esetleges magyar fegyverszüneti kísérlet meghiúsítására is. Guderian Greiffenberg tábornoknak arra a jelentésére, hogy a magyarok nyugtalankodnak a főváros körüli lémet csapatösszevonások miatt, a következőket válaszolta: „A német szárazföldi fegyveres erők vezérkari főnöke nem engedheti meg, hogy csapatai olyan körülmények között küzdjenek a harctéren, amikor a hátukban árulás lehetséges. Mi ezt már négy esetben átéltük. . . Ezért most megfelelő előzetes intézkedéseket foganatosítunk."29 Történelmi tanulság, hogy a fasiszta szövetségből kilépett országokban a fegyveres erők komoly szerepet játszottak az átállás megvalósításában. A horthysta hadsereg tisztikara 11 Belügyminisztérium Irattára „V" 55184/1. 0326. lap. Imrédy-per. Vörös János vkf. vallomása. !5 Uo. " A „Heeresgruppe Südukraine" („Dél Ukrajna" hadseregcsoport) 1944. szept. 24-én a „Heeresgruppe Süd" elnevezést (Dél) vette fel. " П. Friessner: Verratene Schlachten. (Die Tragädie der deutschen Wehrmacht in Rumänien und Ungarn. Halsten Verlag. Hamburg 1956.) " Uo. 133. 1. 21 Arhiv MO SzSzSzR. f. 240, op. 52495, d. 93, Ii. 205—206.
