Századok – 1967
Vita - Ölvedi Ignác: Kritikai megjegyzések Tóth Sándor: „A szovjet hadsereg felszabadító harcai Magyarországon” c. művéhez 621
KRITIKAI MEGJEGYZÉSEK 625 a 18. SS páncélgránátos és még egy páncélgránátos hadosztályt..." terveztek felállítani, illetve kiképezni Magyarországon.1 4 A Fall „Margarethe" befejezése után tehát öt hadosztályt szándékoztak Magyarországon felállítani, illetve visszahagyni. Ezek a felszerelés és a kiképzés folytatása mellett a megszálló csapatok feladatát is ellátták, azaz az SS kötelékkel karöltve biztosították a német főparancsnokság Magyarországra vonatkozó politikai ós katonai terveinek megvalósítását. 1944 nyarán azonban a 18. SS páncólosgránátos és a 389. gyalogos hadosztályt kivonták.18 Az 1944. július 31-i helyzetmegbeszélósen, ahol Hitler a vezetők figyelmét Magyarországra irányította, szó esett az ittlévő erőkről is. A jelenlévők csak a 8. SS és a 22. SS lovashadosztályt említették.1 6 Augusztus 24-ről 25-re virradóra szintén csak ezekből a magasabb egységekből irányítottak egy-egy harccsoportot Budapest körzetébe.1 7 Figyelemre méltó még ezzel kapcsolatban Horthy egyik utalása. Augusztus elején „. . . beszélgetésünk során — írja — nyomatékosan figyelmeztettem Veesenmayert, hogy a Kárpátok déli hágóinak megszállására feltótlen szükség van. Azt felelte, hogy a megfelelő erő előteremtése nem lehetséges."1 8 'Ez újra azt bizonyítja, hogy a németeknek a Kárpátokban nem volt mit felvonultatni, az átjárók megszállására tartalékokkal sem rendelkeztek. Igaz, hogy két oldallal később Horthy mégis azt állítja, hogy Magyarországon 500 000 német katona volt, aminek segítségét nem nélkülözhették.1 9 Különös, hogy az 1944. június 6-án Hitlerhez írt levelében a német megszálló csapatok és a titkosrendőrség létszámát 250 ezerre teszi.2 0 Az OKW naplója szerint 1944 derekán Magyarországon összesen 116 000 német személy tartózkodott. 1944 augusztus közepére, mivel az „Észak-Ukrajna" és a „Dél Ukrajna" hadseregcsoportok utánpótlása Magyarországon keresztül történt, az ittlévő német személyek száma 309 000-re szaporodott.2 1 Ez a növekedés azonban a harcos kötelékek számát nem érintette. A változás elsősorban a kiszolgáló és ellátó alakulatokra, kórházakra, különféle őrségekre és a légierő Magyarországon települt egységeire vonatkozott. A német csapathiányt mutatja még az is, hogy a támadást a Déli Kárpátok átjáróinak elfoglalására — amit a Iaçi—Kisinyov körzetében elszenvedett vereség után a német hadászati tervek követeltek*— csak szeptember 5-én indították meg, de akkor is zömében magyar póthadosztályokkal. A hitleri hadvezetés minden igyekezete, hogy megfelelő erőket összpontosítson Románia megtámadásához, kudarcba fulladt. Igazat kell adni Veesenmayernek. Az itt lévő erőkkel valóban nem lehetett a Keleti- és a Déli-Kárpátokat megszállni. Német csapatok hiányára vall az is, hogy Lakatosék ultimátumban követelték a német hadosztályokat. Vörös János vezérkari főnök a minisztertanács szeptember 8-i ülésén a dél-erdélyi kudarcot indokolva kijelentette: ,,. . . német erők sem keletről, sem délről nem érkeztek be és német erők Magyarországon is alig voltak". Rámutatott arra is, hogy erősebb német segítségre nem' számíthatnak, magukra maradtak.22 A felsorakoztatott számok és események — elég meggyőzően — tanúsítják, hogy a helyzetelemzés alapján a román átállás pillanatában és azt követően még szeptember elején is három, harcfeladatok végrehajtására alkalmas német hadosztálynál több nem állomásozhatott Magyarországon. Mindezek azt is bizonyítják még, hogy az 1944. augusztus 20-án lasi-Kisinyov térségében indított hadművelet, amely a balkáni irányt védő német csoportosítás szétzúzását eredményezte — Magyarország háborúból való kilépéséhez is kiváló hadászati és katonapolitikai feltételeket teremtett. Különösen előnyös volt az erőviszony. A honvédség létszáma 1944 augusztus végén meghaladta a félmilliót. Még ha figyelembe vesszük is az 1. hadsereg arcvonalán tevékenykedő német egységeket és a Keleti-Kárpátokon át szeptember első napjaiban visszavonult öt német hadosztály erőjt,2 3 a magyar haderő " Kriegstagebuch des Oberkommandos der Wehrmacht. Band IV: 1944—1945. Erster Halbband. Bernard— Graefe Verlag für Wehrwesen. Frankfurt am Main. 1961.829.1. Lásd mégerrevonatkozóan: A. TliUgruber: Das deutschungarische Verhältnis im letzten Kriegsjahr. Wehrwissenschaftliche Rundschau, I960, febr. 85.1. 15 A. Hillgruber: i. h. "Hitler: Lagebesprechungen. 607. 1. Idézi. Borns József: Magyarországihadműveletek jelentősége a második világháború történetében. Hadtörténelmi Közlemények 1964/3. 428—429.1. "Kriegstagebuch des Oberkommandos der Wehrmacht i. köt. 835. 1. " Horthy Miklós: i. m. 261.1. " Uo. 263. 1. 20 Horthy Miklós titkos iratai. Az iratokat sajtó alá rendezte, magyarázó szöveggel és jegyzetekkel ellátta Szinai Miklós és Szűcs László. Bpest, Kossuth Könyvkiadó. 1962. 456.1. 21 Kriegstagebuch des Oberkommandos der Wehrmacht, i. köt. 834. 1. " Országos levéltár Mt. jkv. 1944. szept. 8. 23 A 8. német hadsereg Keleti-Kárpátokon át visszavonult mintegy öt hadosztálynyi erőit Magyarország kiugrási lehetőségeinek tárgyalásánál nem vehetjük figyelembe. Ezeket az alakulatokat lekötötték a 2. Ukrán F'ront jobbszárnyának csapatai, ezért kiugrás esetén belső feladatok végrehajtására nem jöhettek számításba.
