Századok – 1967
Közlemények - Rév Erika: A védelem szerepe a népbiztosperben 583
586 RÉV ERIKA A nemzetközi védelem másik, ugyancsak nagyon jelentős tényezője a nemzetközi szállítómunkás-bojkott volt. A nemzetközi szállítómunkások szövetsége a Magyarországon dühöngő fehérterror miatt még 1920 márciusában a magyar munkásosztály politikai szabadságjogainak biztosítása érdekében kimondotta Magyarország ellen a nemzetközi bojkottot. Ezt a határozatot csak a Vörös Hadseregnek a lengyel fehérhadsereg elleni sikeres ellentámadása utárl hozták nyilvánosságra akként, hogy a bojkott június 20-án veszi kezdetét. Ez a határozat sikeres volt. Meghozatalában nagy szerepet játszottak nemcsak az angol, francia és holland, hanem a Magyarországgal szomszédos országok szállítómunkás-szervezeteinek képviselői is. Június 20-ától augusztus 8-áig megszűnt Magyarországgal mindennemű vasúti, postai és.távirdai összeköttetés. A bojkott nehéz helyzetbe hozta az ellenforradalmi Simonyi-Semadam kormányt, amely a bojkott megszüntetése érdekében kénytelen volt részben a Magyar Szociáldemokrata Párttal való tárgyalás felvételére, részben Renner osztrák kancellár közvetítésével az amszterdami szállítómunkás központ kiküldötteivel való tárgyalásra. Lényegében a bojkottra vezethető vissza a Simonyi-Semadam kormány június 28-i lemondása. Ezt három hetes kormányválság követte, a Teleki-kormányt csak július 19-ón tudták megalakítani. Amikor a népbiztosper tárgyalása 1920. július 6-ón megkezdődött, Magyarország minden külföldi forgalomtól teljesen elszigetelve állott. Ez a körülmény a perbeli védelmet jelentősen elősegítette. A Nemzetközi Szállítómunkás Szövetség „vezetői részben jobboldali szocialisták, részben a kommunistákkal közös akciót vállaló két- és felesek voltak".4 A két- és felesek, közelebbről a magyar szociáldemokrata emigrációnak „Világosság"-csoport elnevezésű része a népbiztosok védelme érdekében hajlandó volt együttműködni a kommunistákkal. A népbiztosper elleni akció, különösen a szomszédos Ausztriában, de más országokban is szólesen kibontakozott, mint a kommunisták ós a szociáldemokraták közös akciója.5 A népbiztosok védelmében a „Proletár*'-ban élesen fellépett Landler Jenő, és cikksorozatban leplezte le a Horthy-rendszert. Ugyanakkor több cikket írt a vádlott népbiztosok védelmében Rónai Zoltán volt igazságügyi népbiztos a „Világosság" 1920. és 1921-i évfolyamaiban. N. A későbbiekben, a védők ellen indított támadások ismertetése során még részlete- , sen szólunk arról, hogy a nópbiztosper költségeit a bécsi kommunisták és szociáldemokraták közösen biztosították és juttatták el Budapestre. A per egyes adatai arra is rámutatnak, hogy a védőügyvédek összehangolt és rendkívül céltudatos magatartását Bécsből \ a „Világosság"-csoport irányította és — bár erre közvetlen adatok nem állnak rendelkezésünkre — majdnem bizonyosra vehető, hogy a védelem eszmei irányításában Landler Jenő is részt vett.6 A perbeli védelem helyzetét előnyösen befolyásolta a belpolitikai helyzet is. Július elején komoly hírek terjedtek el arról, hogy a horthysta katonai körök katonai puccsot | terveznek, aínely a nemzetgyűlés szétkergetésére irányul. Ez a puccsterv valószínűleg kapcsolatban állott a Ludendorff—Kapp-pucs szervezőinek magyarországi tevékenységé- i vei és egy ausztriai szélső reakciós puccs előkészítésével.7 Magyarországon tehát nem ' csupán kormányválság volt a népbiztosper megindulásakor, hanem az egész ellenforradalmi rendszer politikai válsága volt észlelhető, amelyet kiéleztek a különítmények változatlanul folytatódó terrorakciói, a kormány és a horthysta katonai hatóságok között állán- , dósult ellentét.8 Az említett körülmények teszik érthetővé a népbiztosok védőügyvédéinek azt a határozott^ tiszteletreméltó bátorságról tanúskodó felszólalás-sorozatát, amellyel a per tárgyalása elkezdődött. A védők szerepe erősen túlnőtt a megszokott védőügyvédi tevékenységen, ós teljesen meglepő módon az ellenforradalmi rendszer elleni alig burkolt támadásokba is átcsapott. Az adott időszakban nem találhattunk egyetlen olyan újságcikket, de még a mentelmi jog védelme alatt álló nemzetgyűlési képviselőtől származó felszólalást sem, amely megközelítené a védők, különösen Nagy György, Gál Jenő és Blauner Mór által tartott felszólalásoknak a rendszert támadó hangját, tónusát. A védőknek ugyanakkor nem lehetett semmiféle illúziója arról, hogy a bíróság elfogadja felszólalásaiknak érdemét, hiszen a korábbi kommunistaellenes perekből nagyon jól ismerték Stocker Antalnak, a tanács elnökének és a bíróság többi tagjának politikai és jogi felfogását. Ehelyütt természetesen nem ismertetjük a védőknek a bizonyítási eljárás• Uo. 253.1. 6 Uo. 342.1. • Gidanecz Béla: A forradalom vezérkarában. Landler Jen6 életéből. Bpest. Táncsics Kiadó 1959. 187—192.1. ' Nemes Dezső: i. m. 239—242. 1. 8 Uo. 243—253. 1.
