Századok – 1967
Tanulmányok - Berlász Jenő: A pest-budai céhes ipar válsága és a Ferenc-kori céhszabályozás (1790–1840) 546
576 BERLÄSZ JENŐ A legérzékenyebben a Generalia principiárrak. azok a megszorításai érintették a céheket, amelyeket az a monopólium területén alkalmazott a céhmesterelc dinasztikus törekvésének letörésére. Itt ti. egy nagyjában befejezett fejlődési folyamat eredményei forogtak kockán. A XVIII. század közepéig ugyanis a céheknek sikerült érvényre juttatniok azt a felfogást, amely szerint a céhet csakis a privilégium elnyerésekor fennállt mester jogok alkotják, s ezek a jogosítványok a birtokló mestereknek ugyanolyan reális vagyontárgyai, mint házuk vagy szőlőjük. Ezt a feudális társadalom jogrendjébe szépen.beleillő jogértelmezést a városhatóság hallgatólagosan tudomásul vette, s így belőle — a mesterlegények nyilvánvaló berzenkedései ellenére — hovatovább consuetude lett. Lassan természetessé vált, hogy az elhalt kézművesmester jogát a fia vagy veje folytassa. A családi szukcesszió biztosítása érdekében a céhek attól sem riadtak vissza, hogy a mesterfiúkat és mestervőket a mesterré válásnak egyébként elengedhetetlen feltételeitől, a vándorlástól és a remekléstől mentesítsék.117 Amíg a családon kívül álló s mesterségre pályázó egyszerű legénynek az agyafúrtan kieszelt, bonyolult, költséges és ráadásul ellenséges rosszindulattal elbírált rémeklésben feltétlenül el kellett buknia, addig a családbeliek pénzen is megválthatták ezeket a terhes próbatételeket. Erre a jogbitorló gyakorlatra csak a merkantilista gazdaságpolitika figyelt fel Mária Terézia korában. Az utilitarista állam szempontjából nyilván nem volt közömbös, hogy a kézművesipari adóalanyok száma növekszik-e Magyarországon vagy sem, — s ezért fel kellett lépnie a mestersçâmot zároló, az ipari önállósulást remeklési visszaélésekkel teljesen illuzórikussá tevő céhpolitika ellen. Innen eredtek Mária Terézia többször idézett 1761. évi céhrendszabályai, köztük a céhzárlatot és remekmegváltást eltiltó, a remekmunkát megkönnyítő intézkedései, majd az 1805—1813. évi reguláció ismertetett további korlá- « tozásai. i Az új céhszabályoknak az életbe való átültetése Pest-Budán valószínűleg egyetlen vonatkozásban sem ment könnyen, — de a mesterszám-zárlat s különösen az ennek biztosítékát alkotó remeklés-ügy területén csaknem leküzdhetetlen nehézségekkel találkozott. A céhek szinte felzaklatott hangyaboly módjára viselkedtek. Bizonyság rá a fennmaradt levéltári iratanyag, amely zömében remeklési tárgyú, s nem mindennapi széles panorámáját nyújtja a * pest-budai hanyatló céhek elkeseredett, lépten-nyomon törvényt és tisztességet sértő korrupt magatartásának.118 Bámulatraméltó az a konokság, amellyel minden önállósulási törekvést, — a legvitathatlanabbat is — elhárítani igyekeztek, szembeszállva nemcsak a városi tanáccsal, de még az uralkodói elhatározásokat képviselő Helytartótanáccsal is. Hiábavaló volt minden jogszabály, minden konkrét esetben hozott elvi döntés, ugyanazzal a megbélyegzett eljárással újra meg újra, szüntelenül kísérleteztek. A remekelés hosszadalmas és bonyolult módja (jelentkezés, határidő kitűzése, remeklési feladatok kijelölése, a remeklés helyének megállapítása, a rajzremek, majd az anyagi remek elkészítése, a remekbírálat és minősítés, a revízió, a remeklési költségek megfizetése stb.) rengeteg lehetőséget nyújtott az akadékoskodásra, gáncsvetésre. Hasztalan írta elő pl. a Generalia principia a remeknek a jelentkező számára való azonnali feladását, s tiltott el mindenféle késedelmeskedést; 117 Makoldy: i. m. 37—41. 1. 118 OL., Htt. lt., a Dep. civ. céhi vonatkozású anyagában minden második-harmadik akta ilyen tárgyú.
