Századok – 1967
Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37
A HADI- 158 BÉKECÉLOK A MONARCHIA POLITIKÁJÁBAN 49 igényelhetünk, minél kevésbé érhető el ezután északkeleten . . . számunkra kedvező megoldás, minthogy a német befolyás ott a jövőben is uralkodó marad. Bármennyire sajnálatos is ez a Monarchia szempontjából, katonai álláspontom alapján ki kell emelnem, hogy nem lehet elég komoly óvást emelni az olyan kísérletek ellen, amelyek . . . akár lengyel területen versengést akarnak támasztani köztünk és a Német Birodalom között."2 7 A Conrad által kifejtett álláspontban elsősorban a Monarchia Lengyelországgal kapcsolatos igényéről való lemondást kell látnunk. Ez az álláspont a Monarchia más politikai körei részéről a következő időszakban többször megismétlődött. Pontosabban: amellett, hogy Lengyelország az osztrák uralkodó körök számára ezúttal nem részletezhető rendkívül nagyjelentőségű problémát alkot, s ezen belül többek között igen fontos expanziós terület is volt, emellett olyan cserealapot is jelentett, amelyet megfelelő nyomás mellett más területre is hajlandók voltak kicserélni. így merült fel később a lengyelországi érdekeltségnek a romániaival való helyettesítése is, ami nem csupán a gazdasági kötöttségek lazaságát árulta el, de a hadicélok változtathatóságát is tanúsította. A Balkán volt az egyetlen olyan terület, amelyen a Monarchiának szilárd gyökerű érdekeltségei és határozott törekvései voltak. Erre vezethető vissza az a rendkívüli érzékenység, amellyel az itteni eseményekre felfigyelt. Ez volt az oka annak is, hogy Valona olasz megszállása oly éles visszhangot váltott ki Burián és Conrad megnyilatkozásaiban. Olaszország megszilárdulása az Adria keleti partvidékén alapjaiban fenyegette a Monarchia balkáni hegemóniáját. Ennek tulajdonítható, liogy Yalona visszafoglalása Burián és Conrad írásaiban oly jelentős helyet foglal el, s hogy Albánia stratégiai jelentősége mind itt, mind pedig a hadicél-listákon oly központi* kérdésként szerepel. Általában felismerhető azonban az, hogy a balkáni hadicélpontok két közvetlen feladata az itt elérhető teljes hegemónia biztosítása érdekében éppen az orosz és az olasz befolyás kikapcsolása volt. Ennek a célnak a szolgálatában állottak Bulgária és Görögország megnagyításának tervei, továbbá az Albánia és Montenegro jövőjével kapcsolatos, sok tekintetben igen ellentmondásos elképzelések, amelyek a protektorátusi állapottól a teljes felosztásig terjedő skála különböző lehetőségeit végigpróbálták a Monarchia balkáni érdekeinek előmozdítására. Erre vonatkozik Conrad november 9-i átiratának egyik megjegyzése is: „A 16 pont összességének áttekintése mindenekelőtt azt a benyomást kelti, mintha Ausztria-Magyarország, a Német Birodalom és Törökország e hosszú és áldozatos háborút azért viselték, hogy létrehozzák Nagy Bulgáriát, amely egykor arra lesz hivatva, hogy a Balkán vezető hatalma legyen." Az ilyen illúziók alaptalanságára azok az utasítások és jelentések is utalnak, amelyeket a konstantinápolyi követek kaptak, ill. adtak. Ezek közé tartozik Burián 1916. november 23-i utasítása, amelyben — amellett, hogy figyelmezteti a külképviseletek vezetőit a velük közölt hadicél-lista kizárólagos személyes tájékoztatásukat szolgáló jellegére s arra, hogy ezen lista létezéséről fogadó államuk kormányának említést ne tegyenek — még a következő utasítás is olvasható: kérjék fel e kormányokat, hogy békefeltételeiket mielőbb ismertessék. Ugyanekkor azonban hívja fel a figyelmüket arra is, hogy békefeltételeik kialakításánál egyrészt tartsák a legnagyobb józansággal szemük előtt a tényleges hadihelyzetet, másrészt az esetleges béketárgyalásokon el-27 Conrad uo. 4 Századok 1967/1—2
