Századok – 1967
Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37
50 G0NDA IMBE érendő eredményhez szükséges mérsékletet."2 8 Utóbbi megjegyzése alátámasztására Burián november 28-i utasításában példamutatás céljából — ha bizonyos fokig képmutató módon — azt is kifejti, hogy Németország — kapott értesülései szerint — a háborút védelmi harcnak tekintvén, nem támaszt jelentős területgyarapítási igényeket, csupán katonailag indokolt határkiigazításokat. Nem kíván további háborús jóvátételeket sem, hanem csak a megszállt ellenséges terület visszaadásáért járó megfelelő jóvátételt.2 9 Pallavicini válaszjelentéséből kitűnt, hogy Burián akciója a szövetséges kormányok igényeinek a lehűtésére, amelyet német részről is támogattak, „sikerrel" járt. A török kormányt kétségtelenül nem érintették kellemesen e fenti közlések, mert e szerény békefeltételek minden ürügyét megsemmisítették nagyobb területi és anyagi igények támasztására. Az osztrák-magyar kormánynak azonban — a némettel együtt — éppen ez volt a szándéka. Sőt, midőn a török kormány részéről bizonyos tráciai területek megszerzése iránt tapogatóztak, Pallavicini e kísérleteket arra való hivatkozással hárította el, hogy e kérdés szövetségközi problémát alkot (bolgár területekről volt szó), s így nem tartozik a szóban forgó békefeltételek keretébe.30 A Német Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia 1916. évi decemberi békeajánlatának előkészítése — mint említettük — kettős feladat volt. Az egyik a maximális hadicélok és minimális békefeltételek tisztázása, a másik a megállapított igények közlésének, főleg pedig a közlés mértékének kidolgozása. A fentiekben már hangsúlyoztuk, hogy mindkét területen jelentős különbségek figyelhetők meg a két szövetséges hatalom álláspontja között, amelyeknek eredete államuk alapvető szerkezeti különbségeire vezethető vissza. Hogy a hadicélok kialakulásában és megfogalmazásában a különbségek hogyan jutottak kifejezésre, annak vázolására az előbbiekben szintén történt kísérlet. A két hatalomnak a háborús célokban megmutatkozó szerkezeti különbsége egyrészt a Monarchia belső ellentmondásaira és gyengeségeire utal, másrészt arra, hogy Németország — bár be nem vallott, sőt titkolt formában — lényegében azonban sokkal erőteljesebb törekvéseket képviselt. A háborús célok közlésének a problémája éppen ezért lényegesen több volt, mint diplomáciai taktika. A Monarchia imperializmusának tőkeszegénységéből eredő tehetetlenségével szemben a német hódítóképesség korlátlan volt. E jelenség — amelyet a német kormány nem vallhatott be nyíltan — legfeljebb a német uralkodó osztályok egyes csoportjainak programjában juthatott kifejezésre. Kétségtelen, hogy a csoportok között, különösen 1916 után, voltak bizonyos ellentétek, mert Hans Delbrück és Friedrich Meinecke történészprofesszorok köre az adott helyzetben szerényebb eredményekkel is beérte volna, mint a Tirpitz—Ludendorff s az Alldeutsch csoportosulás, amely túltette magát Németország világban elfoglalt helyzetének reális megítélésén. Hogy a német kormány hódítási törekvéseinek felső határait azért nem közölte, mert ezeket katonai eredményeitől tette függővé, s nem kívánta előre megkötni a kezét, az abból következett, hogy a 28 Telegramm in Ziffern an 1. Markgrafen von Pallavicini in Konstantinopel, No. 407, 2. an Freiherrn v. Mittag in Sofia, No. 414. Wien, 1916. November 23. OL. Filmtár, W. 406. H. H. St. A. P. A. Geheim XLVII/13, Karton rot 524. 29 Telegramm in Ziffern an 1. Markgrafen Pallavicini in Konstantinopel, No. 524, 2. Freiherm von Mittag in Sofia, No. 428, 3. Prinzen G. zu Hohenlohe in Berlin, No 339. Wien, 1916, No. 28. OL. Filmtár W. 406. H. H. St. A. P. A. XLVII/13. Karton rot 524. 30 Telegramm in Ziffern von Markgraf Pallavicini, Pera, 1916. Nov. 28. No. 564. OL. Filmtár W. 406. H. H. St. A. P. A. Geheim XLVII/13.
