Századok – 1967
Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37
48 GONDA IMRE mutat. Nagyon is valószínű, hogy német segítség nélkül ez — a magyar uralkodó köröket igen közelről érintő — igény nehezen kerülhetett volna a hadicéllistára. Az 1916 decemberi békeajánlat előkészítése során kialakult hadicéllajtstrom viszonylag még igen szerény volt. A későbbi hónapokban megnőtt igényeknek ekkor csupán a kiindulópontjai voltak láthatók. Így Romániával kapcsolatosan csak a Vaskapuval és az Alduna hajózásával kapcsolatos követelések merültek fel a Monarchiában a vezérkar és a tengerészeti hivatal javaslatára. Ezen túlmenően felmerült még a moldvai csángó-lakta területek elcsatolása2 2 és a Brassótól délre eső területek megszállása,2 3 de a román állam létét érintő nagyobb területátadások Románia részéről főleg Conrad vezérkari főnök terveiben szerepeltek.24 Itt hasonló értelemben és kísérőkívánságokkal szerepeltek ezek a hadicélok, mint Szerbia esetében: Románia helyreállítása eddigi birtokállományával a Monarchiához való szoros támaszkodása nélkül nem volna kedvező megoldás utóbbira nézve. A háború további menete meg fogja mutatni, nem volna-e lehetséges valamilyen, Oroszországgal kapcsolatos megoldás. Magyar nemzeti oldalról ezen megoldással szemben ugyanolyan ellenállás lenne tapasztalható, mint a szerb kérdésben — éppen hegemóniája fenntartása érdekében. Ha azonban állandóan engedni fognak ezen rövidlátó törekvéseknek, akkor a Monarchia minden határán egyre súlyosbodó terhekkel lehet számolni a jövőben, ami viszont éppen a magyarokat fogja a legsúlyosabban érinteni. ,,E nehézségek pedig annál súlyosabbak lesznek, minél erősebbé válik a magyaroknál az az irányzat, hogy e háborúban elért, vélt nagyszerű teljesítmények alapján olyan helyzetet igényeljenek, amely e nemzet tényleges erejének nem felel meg, de amely mind Magyarországon, mind a szomszédoknál a legnagyobb ellenállást váltaná ki." Hamis az a feltételezés, hogy valamely irredenta elv képviselőivel inkább el lehet bánni, ha azok az állam határain kívül maradnak, mint akkor, ha a Monarchián belül biztosítják számukra azt a nemzeti birtokállományt, amely az összmonarchia érdekeivel összeegyeztethető.2 5 Meg kell jegyezni, hogy a fenti vita Conrad és Tisza között eldöntetlen és eldönthatetlen maradt, mert azon látszólagos ellentét mögött, amely a két álláspont között mutatkozott, lényegében ugyanazon törekvés húzódott meg: e nemzetek állami függetlenségének teljes megsemmisítése, legalábbis a központi hatalmak győzelme esetén.26 A Monarchia Lengyelországra és Valonára vonatkozó hadicéljait ugyancsak Conrad véleményével jellemezhetjük. Az előbbire vonatkozólag a vezérkari főnök álláspontja az, hogy bármennyire kívánatos is a Monarchia határainak stratégiái kiigazítása Oroszország irányában, Lengyelország megteremtése e lehetőségeket erősen korlátozta. Van azonban ezen kívül még egy szempont, amelyet Conrad kiemelendőnek tartott a lengyel kérdésben. Azt, hogy „német szövetségesünk részéről Balkán-ügyekben annál nagyobb előzékenységet 22 Burián egyik feljegyzése a Conradnak küldendő hadicél-lajstrom kísérőlevele céljára. Wien, 1916. nov. 5. OL. Filmtár W. 406. H. H. St. A. P. A. Geh. XLVII/13. Karton rot 524. 23 Pallavicinihez Konstantinápolyija, V. Mittaghoz Szófiába intézett távirat. Wien, 1916. nov. 20. Uo. 24 K. u. K. Chef des Generalstabes Op. No. 187. 1916. Dez. 13. Uo. 25 Uo. 26 Tiszának az annexiókkal kapcsolatos elvi nézeteit a 19. jegyzetben említett okmányok tartalmazzák.
