Századok – 1967
Tanulmányok - Kristó Gyula: Anjou-kori krónikáink 457
498 KRISTÓ GYULA E megállapítás lehetővé teszi, hogy belőle további következtetéseket vonjunk le, másrészt újabb problémákat vet fel. Kálti Márk önálló alkotásának tisztázása után mód nyílik felvillantani alkotója emberi portréját is. Műveltsége skolasztikus, biblikus,23 4 lépten-nyomon hivatkozik Istenre, a biblia tanúságára.23 5 Nemcsak hivatkozik a bibliára, de idéz is belőle, észrevétlenül, a bő vénájú elbeszélés sodrába elrejtve.23 6 A Károly Róbert temetéséről szóló rész kezdetének mondanivalója, hangja is mutatja a szerző korszerű skolasztikus műveltségét: ,,Heu me quia huius mundi decus et gloria a primeuo temporis spacio nunquam in uno statu permanens, sed semper variando versaliter atque caduce se protendens in nichilum, tamquam aqua decurrens incedit."237 Az újabb irodalomban elterjedőben van egy olyan nézet, amely szorosabb kapcsolatot vél felfedezni Kálti Márk és a humanizmus között.238 Mi, ennek ellenére, ha vannak is bizonyos jelek, inkább nyomok, amelyek túlmutatnak a skolasztikán, mégis Kardos Tibor egy korábbi tételéhez tartjuk magunkat: „Kálti Márk »Képes Króniká«-ja még töretlen teljességében mutatja a lovagkort."23 9 Legújabban Klaniczay Tibor2 '1 0 nyomán valljuk: XIV. század közepi krónikáinknál, így Kálti Márk művénél is hibás akár kifejlett, akár prehumanista ihletettség feltételezése. A krónikaszintézis Kálti Márktól eredeztethető részei három forráscsatornán keresztül ötvöződtek össze. Az általa leírt események egy részét mint szemtanú látta, átélte. Utal erre Károly Róbert temetésének leírásánál.24 1 234 Vö.: Kardos Tibor: Középkori kultúra, középkori költészet (A Magyar Történelmi Társulat Könyvei VII.), Bpest, é. n. 164. 1. — Ez a megállapítás — úgy érezzük — szorosan csatlakozik Mályusz Elemér (Krónika-problémák, 744 — 745. 1.; vö. fentebb, 192. jegyzet) eszmetörténeti megalapozottságú fejtegetéseihez. Talán nem véletlen, hogy alig valamivel Kálti Márk krónikaszintézisónek elkészülte után egy másik történetíró, Küküllei János kezd hozzá — ő már valóban ízig-vérig XIV. századi gondolati tartalommal — Lajos életének megírásához. S ha igaz az a feltevés, hogy Küküllei királyi megrendelésre dolgozott, talán nem abszurdum feltételezni, hogy maga Lajos király is sajátmagának valami másféle, kevésbé „káltias", inkább „kiikülleies" megörökíttetésóre vágyakozhatott. Persze azt sem szabad feledni, hogy Kálti egy döntően XI—XII. századi eseménysort tartalmazó szintézis létrehozója volt, s valószínűleg e szövegeknek nemcsak betűje, hanem gondolata is kötötte. 235 Mátyás F.: HHFD III. köt. 146. 1.: „...scripture... testimonio. . . " 236 Uo. 134. 1.: „..fauces rauce facte sunt. . . " Vö. : „raucae factae sunt fauces meae", Psal. 68, 4. — Ld. még a 233. jegyzet idézetét. 237 Mátyás F. : HHFD III. köt. 129. 1. — Anélkül persze, hogy a végső szó kimondására vállalkozhatnánk, hiszen magunk is további kutatásokat tartunk szükségesnek, megkérdőjeleznénk Mályusz Elemér (Krónika-problémák, 745 — 746. 1.) ama nézetét, mely hajlik arra, hogy a Képes Krónika szerzőjét is a ferences szerzetesek sorából valónak lássa. Az újonnan Káltinak tulajdonított szövegek egy ilyenfajta feltevést nehezen engednének meg. Mi továbbra is Kálti Márknak inkább világi pap jellegét, művének pedig udvari—kancelláriai ihletettségét hangsúlyoznánk. 238 Berkovits Ilona: A magyar feudális társadalom tükröződése a Képes Krónikában, Századok, 1953, 102. 1.; Kardos Tibor: A magyarországi humanizmus kora. Bpest, Akadémiai Kiadó. 1955. 56 — 57. 1. 239 Ua. : Középkori kultúra, középkori költészet, 164. 1. 240 Vö. Klaniczay Tibor: Reneszánsz és barokk. Bpest, Szépirodalmi Kiadó. 1961. 22. 1. 241 „Cuius quidem lacrimositatis inenumerabilis mesticie pretextu creditor eos, qui reges tumulari non conspexerunt', de aeerbitate doloris instillacioneque lacrimarum, tfquasi imparticipes et inscios fore et extare." Mátyás F.: HHFD III. köt. 134. 1.
