Századok – 1967
Tanulmányok - Kristó Gyula: Anjou-kori krónikáink 457
ANJOU-KORI KRÓNIKÁINK ч 499 Az események nagyobb részénél azonban nem volt jelen, itt gyakran hallomásra támaszkodik — és hivatkozik is.24 2 Oklevélhasználata kétségtelen.24 3 Valószínűnek kell tartanunk, hogy Kálti Márk megírhatta az 1342—-1345 közötti évek eseménymenetét is, ez azonban — a véletlen szeszélye folytán — nem maradt ránk. Jelen ismereteink birtokában nem tudunk válaszolni arra sem, hogy krónikaszintézise 1349-en túl is terjedt-e. Problémát jelent még, hogy Kálti Márk művét miért csak bizonyos krónikák tartották fenn, mégpedig 1342-es, Károly Róbert halálát és temetését tárgyaló fejezeteit a Budai, Dubnici Krónika és Thuróczi János krónikája, az 1345—1349 közötti időre vonatkozó töredékét pedig csak a Dubnici Krónika. A megoldáshoz emlékeztetnünk kell ismét arra, hogy a Budai Minorita Krónika létrejötte után az addig egységes, homogén krónikaszöveg szétszakadt, differenciálódott, s elsősorban ebben leli magyarázatát a mai, erősen eltérő végződésű krónikás szöveghagyomány. Egy bizonyos: a jelenlegi formájában a 209. fejezet végén „quatenus" szóval végződő csonka (Bécsi) Képes Krónika csak töredék, s ahhoz sem férhet kétség, hogy eredeti mintája tovább haladt időben: tartalmazta még Kálti Márk önálló, 1342-től legalább 1349-ig terjedt munkáját. Az is kétségtelen, hogy a Kálti alkotta magyar krónikaszintézis szövege már 1358 körül megcsonkult, illetve pontosabban: a krónikaszintézis egyik szövegvariációja csonkult meg.244 Érdekes, hogy a Képes Krónika családjának utolsó, ötödik tagja, a Thuróczi-kódex az, amely nem szakad meg. Ez a kódex a „quatenus" szó után folytatja a szöveget Károly Róbert halálának, illetve Nagy Lajos megkoronázásának egyaránt igen lakonikus fogalmazású eseményéig. Nem alap nélkül tételezhetjük fel erről a Vs -kódexről, hogy a „quatenus" szóig a Képes Krónikát, vagy inkább annak egy másolatát vette át, onnan azonban — mivel a Képes Krónika családja ezen tagjának mint forrásnak a szövege nem ment tovább — átváltozott egy, az Acephalushoz közelálló, tehát feltétlenül a Budai Krónika családjába tartozó forrás másolására, s szövegét 1342-vel zárja. Nagyon érdekes az, hogy a Thuróczi-kódex végfejezetét (1342-es bejegyzését) felhasználja a Budai és a Dubnici Krónika. E két szöveg —- mint láttuk — 1342-nél Kálti Márk munkájához nyúl, de a Thuróczi-kódex ugyané témájú, csak gyér fogalmazású, szinte annalista bejegyzését sem mellőzi teljesen, amennyiben Küküllei művének elejére interpolálja azt. Az is bizonyos, hogy Kálti Márk 1342-es elbeszélése, közleménye a Budai Minorita Krónika folytatásaként kerülhetett a Budai Krónika kompilátora elé, hiszen a Budai Krónika kamita leszármazást hoz, míg az eredeti, nem csonkult, Kálti önálló művét is tartalmazó kézirat — mint a Képes Krónika s négy leszármazottja is mutatja — éppen Kálti Márk tollából a japhetita eredet mellett tört lándzsát. E folyamatok valószínűleg még az itt leírtnál is bonyolultabban játszódhattak le az idő és a másolók jellegtelen tevékenységének ma már felderíthetetlen homályában. Még érdekesebb azonban az, hogy Kálti Márk önálló alkotásának harmadik, az 1345—1349 közötti időt tárgyaló része csak a Dubnici Krónikában található. E kérdés megoldásához van egy alapos és biztos fogódzónk. A Budai 242 Pl. uo. 145., 148. stb. 1. 243 Uo. 165. 1. 244 Csak ezzel magyarázható, hogy az előszó és az interpolációk, valamint a szövegegyezések vonatkozásában a Képes Krónika családjába tartozó V2 - és V3 -kódexek szintén a 209. fejezet végén, a „quatenus" szónál mondat közepén szakadnak meg. (A V4 -kódex szövege már a 207. fejezetnél megcsonkul.)
