Századok – 1967
Tanulmányok - Kristó Gyula: Anjou-kori krónikáink 457
474 KRISTÓ GYULA nyomatékosan hangsúlyozni Gentilis működésének eredményességét: a megrettent, lelkükben megzavarodott nemesek egyöntetűen (concorditer) királlyá koronázzák Károly Róbertet.9 7 A „conöorditer" történt koronázással kapcsolatban persze jogos fenntartásaink lehetnek.9 8 Krónikásunk szemmel láthatóan torzít, hamisít — Károly Róbert javára.é B Szerzőnk tarsolyában azonban van egy olyan többlet, amit az interregnum Anjou-ellenes krónikása a maga pártjáról nem tudott, nem tudhatott elmondani: egy nagy győzelem, Károly Róbert rozgonyi diadala. Ezen esemény ábrázolása irodalmunkban egészen újszerű. Az ellenség erejének szinte maximálisra fokozott túlsúlya, a csatában elfoglalt többszöri jó pozíciója ellenére is Károly Róbert arat győzelmet.10 0 írónk Károly Róbert-pártisága itt is kiütközik: a Károly király ellen harcoló oligarchákat a béke legnyakasabb ellenségeinek nevezi.10 1 Előző krónikásunk a kiskirályokat igen nagyságos férfiaknak 10 2 titulálta. Ezt a kétségtelen ellentmondást konkretizálni is tudjuk: mindkét felsorolásban szerepel Miklós fia Demeter, pozsonyi és zólyomi ispán neve. Amott mint Vencelhez menő, tehát annak pártján álló (s ebből következőleg Károly Róbert-ellenes beállítottságú) politikus ,,vir valde magnificus"nak neveztetik: emitt viszont a Károly Róbert ellen harcoló sereg vezéreként a ,,durissimus pacis hostis" névvel illettetik.10 3 87 Uo. 98 Köztudott, hogy pl. Károly Róbert 1308. nov. 27-i koronázását a jelenlévők egy részének morgása, ellenkezése kísérte (ld. Vatikáni Magyar Okirattár, első sorozat. 2. köt. Bpest. 1885. 117. 1.), s azt is tudjuk, hogy Károly Róbert megkoronázásával a „királytalan kor lényegében még nem ért véget" (Magyarország története. 181. 1.). 99 Szerzőnk egyébként itt is polemizál az interregnum Anjou-ellenes krónikásával. Elődje leírta, hogy fermói Fülöp pápai legátus Kim Lászlót is kiközösítéssel fenyítette, mert nem gyűlöli a pogányokat, nem követi a keresztény szokásokat, és nem él házastársi nyoszolyában (Î83. fejezet, SRH I. köt. 473. 1.). Azt sem mulasztotta el azonban — nem kevés tetszéssel — hozzátenni, hogy a követ mit sem érvén el a királynál, hazament. Ezzel szemben szerzőnk — teljes helyesléssel — közli, hogy Gentilis bíboros László erdélyi vajdát külön kiközösítésben részesítette egyéb ok (a korona önkényes magánál tartása) mellett azért is, mert István szerb király félhitű fiához adta feleségül leányát (uo. 486. 1.). 100 Azt, hogy az ellenség szellemi fejét, Csák Mátét igen hatalmas főúrnak (potentissimus prineeps) nevezi, hogy Károly Róbertet úgy ábrázolja, mint a csatától húzódozó, az ellenség ereje miatt megütközni habozó hadvezért, hogy az ellenségnek juttatja a jobb felvonulási terepet, s hogy részükről kevesebben is esnek el, mint Károly oldaláról,. nem lehet másként magyarázni, csak művészi fogásként: hiszen minél erősebb ellenfelet győz le egy hadsereg, diadala annál értékesebb. E fenti színező tényezőket nem is kellett volna feltétlenül megemlítenie; de hogy mégsem hagyta szó nélkül, azt egyrészt a realitás, a történeti „igazságosság" iránti „érzékével" lehet magyarázni, másrészt legalább ilyen mórtékben művészi törekvésével is (196. fej. uo. 487—489. 1.). 101 Uo. 488. 1. 102 Uo. 479. 1. 103 Ez önmagában is kétségtelenné teszi, hogy a legteljesebb mértékben indokolt a két szerző munkájának elkülönítése, hiszen nagyon nehezen hihető el, hogy egy szerző ilyen eltérően nyilatkozzék ugyanazon személyről, vagy hogy egyazon szerző álláspontja ennyire megváltozzék, hiszen e jelzők nem csupán szó virágok, hanem a politikai pártállás hű kifejezői is. Jelen szerzőnk csupán egy dologban látszik egyezni az interregnum Anjou-ellenes krónikásával: a pápaellenességben. Voltaképp azonban ez is csak látszat-egyezés. Az előző író pápaellenessége nyers és szinte minden esetben Károly Róbert-ellenességgel társul: e két tényező kiegészíti, kölcsönösen táplálja egymást. Jelen szerzőnk esetében a pápaellenesség önmagában álló, semmi mással nem társuló sajátosság. Egyszerűen, minden kommentár nélkül sikkasztással vádolja meg V. Kelemen pápát. Persze, a két krónikás pápaellenessógében történetileg adott, objektív különbség is van. Az interregnum Anjou-ellenes krónikása által leírt egyes események idején „VIII. Bonifác szemé-
