Századok – 1967
Tanulmányok - Kristó Gyula: Anjou-kori krónikáink 457
ANJOU-KORI KRÓNIKÁINK ч 473 érdemlő kifejezés van. A Magyarországra jövő Ottó ellenségeitől való félelmében egy csobolyóba rejti el a koronát.8 9 Az interregnum történetének leírásában itt fordul elő először s nem utoljára az „ellenség" (hostis) szó. S ebben az is benne van, hogy Ottó bejövetele nem diadalút. Ottó tudatában ott leselkedik, de az utakon is, amerre a trónkövetelő elhalad, ott rejtőzik az „ellenség", s alig fér kétség hozzá, hogy ez Károly Róbert híveinek táborát jelenti. Szerzőnk háromszor utal Ottóra, s mindháromszor mint hereeget (dux) említi.90 Ez semmi esetre sem lehet véletlen. Az interregnum Anjou-ellenes krónikásánál Ottó kétszer is törvényes (legittimus) királyként szerepelt; itt csak herceg. Nem túlzás, ebből azt kiolvasnunk, hogy szerzőnk nem ismeri el Ottó királyságát. Az interregnum Anjou-ellenes krónikása szerint Vencel király távozásakor fogolyként magával vitte Werner fia Lászlót, a budai bírót (189. fej.). Nem kétséges, hogy eme László Károly Róbert híve.91 Előző szerzőnk azonban László visszatértéről — noha az 1307-ben történt -— nem emlékezik meg. Ez nyilván politikai állásfoglalásából adódik. S az, hogy jelen krónikásunk éppen ezt az eseményt taglalja a körülményekhez képest bőven, szintén pártállásából magyarázható. Áz is jellemző, hogy szerzőnk László visszatértének tárgyalásakor a politikai vonatkozásokat emeli ki. Werner fia László és társai — tehát Károly Róbert hívei — azokat a budai polgárokat ölik meg, akik ellenségeik és árulóik voltak,92 azaz Vencel támogatóit, elvbarátait. László nem feledkezik meg Peturmanról sem, aki fogsága idején — mint Vencel híve — budai bíró volt.9 3 László számol le az eretnek színezetű, a pápát kiközösítő egyházellenes budai mozgalom vezetőivel is.9 4 E fejezet mondanivalója (ha úgy tetszik: szimbolikája) világos: ,, . . . a régi budai bíró cseh fogságból kiszabadulva visszatért, és a város megtért Károly Róbert hűségére".95 A bosszuló és a várost megtisztító Werner fia László az országot megtisztító Károly Róbert előhírnöke. Az „országmegváltó" Károly Róbertre nem kellett soká várakozni. A szerző — kivehetően — nem kevés büszkeséggel állapítja meg, hogy a pápa felhatalmazásával egy minorita rendű bíboros, Gentilis jött Magyarországra, aki „rettentő hirdetménnyel az ország nemeseit átok kötelékével kötötte meg . . . Azokkal a nemesekkel cselekedte ezt, akik nem akarták Károly királynak visszaadni a királyi és királynéi jussokat, és nem tekintették őt királynak."9 6 Az interregnum Anjou-ellenes krónikása csupán a Károly Róbert érdekében küldött legátusok kudarcairól emlékezett meg — észrevehető örömmel. Szerzőnk nem mulasztja el — éppen krónikás-elődjével szemben —Károly Róbert. — Már Bonfini helyesen ismerte fel a motívum szimbólum-jellegét, előjel voltát. (Antonius de Bonfinis: Rerum Ungaricarum Decades, tomus II., MCMXXXVI. Lipsiae, Teubnër. 202. 1.) 89 SRH I. köt. 484. 1. 90 Ez kétszer indokolt, amikor a herceg (mert ekkor még valóban herceg, és nem király) a koronázásra megy. Egy ízben azonban a már megkoronázott Ottóról szólva említi neve mellett a herceg szót (uo. 484., 486. 1.). 91 Vö. Magyarország története. 177—178. 1. v 92 SRH I. köt. 485. 1. 93 Magyarország története. 178. 1. — Peturmanról egyébként az interregnum Anjou-ellenes krónikása is megemlékezett, de csupán nevét közölte és azt a tényt, hogy Vencel tette bíróvá (190. fej. SRH I. köt. 482.1.). 94 Uo. 485. 1. 95 Magyarország története. 178. 1. 96 SRH I. köt. .486. 1.
