Századok – 1967
Tanulmányok - Kristó Gyula: Anjou-kori krónikáink 457
472 KRISTÓ GYULA Bár a szövegben kétszer is előfordul a „törvényes király" kifejezés, de csak mint Ottó szubjektív igénye.8 1 Szerzőnknek — bár ezt nem mondja ki — konstatálnia kell, hogy Ottó királysága árnyékkirályság. S talán nem véletlen, ha éppen azokat az eseményeket emeli ki szűkre szabott előadásában, amelyek ezt bizonyítják.82 Krónikásunk ezen mozzanatok lejegyzésével eljutott —1 kimondatlanul ím—a feudális anarchia bomlasztó szerepének, „esztelenségének" felismeréséig. Tovább azonban nem lépett. Talán azért, mert nem tudott, talán azért mert nem akart. Bizonyos tartalmi és formai (ritmikai, frazeológiai) érvek alapján e szerzőnek, e szerző interpolációjának lehetne tulajdonítanunk a 174. fejezetnek Bánk bán gyilkosságával foglalkozó végét (Sed proh dolor — subsecuta83 ) és a 179. fejezet zömét, amely a minoritáknak a Churla nembeli Fülöp esztergomi érsekkel IV. Béla teteméért vívott harcáról emlékezik meg.8 4 Valószínűnek tartjuk, hogy szerzőnk volt az, aki az V. István korabeli forrást (az ún. Ákos mester művét) megtoldotta Kézai krónikájából kölcsönzött részekkel, és saját művét e kompozíció folytatásául írta. Ez interpolációiból és Kézai Kun László-koncepciójának mellőzéséből is következtethető.8 5 3) Károly Róbert krónikása| E szerzőnek tulajdonítjuk a krónikák 1305—1312 közötti bejegyzéseit (a kritikai kiadás 192—196. fejezeteit). Krónikabetétjének záróhatárát a rozgonyi csata leírása után vontuk meg, mert ezt követően a krónikákban annalisztikus bejegyzések olvashatók, melyek feldolgozásukban, stílusukban és koncepciójukban (illetve koncepciótlanságukban) élesen elválnak az előző részektől, a Károly Róbert krónikása által írott fejezetektől.8 0 E második szerzőnk krónikafolytatása időben 1305-tel kezdődik, Ottó herceg magyarországi bevonulásával, s már első szavai vitatkoznak elődje előadásával: „Nem hallgathatjuk el azt sem. . ,"87 A kezdő fejezetben a magyar koronának Ottó herceg által történt elvesztését és szinte csodával határos megtalálását mondja el. Ennek az epizódnak krónikájába való beleszövése —- kétség sem fér hozzá — szimbolikus értelmű, s vele kimondatlanul is Károly Róbert ügyét propagálja.88 Még ugyanebben a részben egy másik, figyelmet 81 SRH I. köt. 483. 1. 82 Ünnepnapon királyi díszben, királyi koronával a fején, nagyszámú kíséretével utcákon és tereken végiglovagolva kell bizonyítania uralkodásának „törvényes" voltát. Erdélybe látogatva a Kán nembeli László erdélyi vajda elfogta, ós várában sok napon át (multis diebus) láncon tartotta, majd egyszerűen kizavarták az országból (uo. 483 — 484. 1.). 83 Uo. 464 — 465. 1.; e rövid rész azonban sokkal inkább a Záh-merónyletről beszámoló szerző interpolációja. 81 Uo. 469 — 470. 1. 85 A Budai Minorita Krónika egyes szerzői által írt „krónikabetétek" formai elemzését, melyből egyúttal szerző- és szövegelkülönítési kritériumok is adódnak, ld. alább. 86 Ld. Domanovszky Sándor: SRH I. köt. 219. 1.; A magyar királykrónika. 29. 1. , 8 7 SRH I. köt. 484. 1. 88 Szerzőnk maga magyarázza meg szimbólumát: „Mit értsek ugyanis a korona elvesztésén, hacsak nem azt, hogy a herceg nem viselhette élete fogytáig a koronát, hanem elveszítette fejéről a koronát is, meg a becsületet is? Mit jelent, hogy senki nem találta meg, hanem csak azok, akik vitték ? Csak azt, hogy Pannónia ne veszítse el angyal adta koronáját." (Uo.) S az, aki megőrzi e koronát - amint a későbbiekből kiderül —,
