Századok – 1967
Tanulmányok - Kristó Gyula: Anjou-kori krónikáink 457
ANJOU-KORI KRÓNIKÁINK 471 kiátkozás alatt hagyta Buda városának polgárait.7 3 Eleve kétkedéssel fogadhatjuk, hogy a Budán élő, az itteni eseményekben igen jól tájékozott szerző ne tudná az interdictum okát. Inkább hihető, hogy tudatosan, szándékosan elhallgatja azt, különösen akkor, ha ez az ok Károly Róberttel kapcsolatos, s elhallgatása érdeke az Anjou-ellenes beállítottságú szerzőnek.74 Amikor válaszul a polgárok — részben Károly Róbert-ellenes indítékokból — kiátkozták magát a pápát, krónikásunk mint szerzetes ezzel már nem rokonszenvezhetett. Művének egy mondata talán saját személyére is vonatkozhat: a szerzetesek és plébánosok persze szigorúan tiszteletben tartották a pápa rendelkezését.75 Itt már alárendeli politikai pártállását szerzetesi voltának: bár határozottan Károly Róbert-ellenes, az exkommunikált eretnekektől elhatárolja magát. Az sem érdektelen arculatának felvázolása szempontjából, hogy a feledés homályába igyekszik borítani olyan mozzanatokat is, amelyek jelentőségével műve megírásakor már okvetlenül tisztában kellett lennie. így pl. hiába várjuk tőle Gentilis bíboros látogatásának tárgyalását — hogy a legfontosabbat említsük csak —, pedig a pápai követ 1307-ben talán már Magyarországon volt.78 Azt hisszük, nem tévedünk: ezen — javarészt 1304—5 után történt, általa elmellőzött — események Károly Róbert fokozatos erősödését tükrözik, s éppen ezért, tehát célzatosan, tudatosan hallgat róluk krónikásunk. Nem lenne helyes azonban a krónikásunkról rajzolt kép, ha nem szólnánk realizmusáról, arról, hogy kétségtelen pártossága mellett is bizonyos őszinteség, kora társadalmi problémáinak éles szemre valló megfigyelése és valós ábrázolása is jellemző rá. Ez a mozzanat végigvonul egész művecskéjén. Bár IV. László alakját egészen sötétre színezi, de egy helyt mégis biblikus idézettel a vitéz Józsuéhoz hasonlítja.7 7 Realizmusa, éleslátása különösen az interregnum, a feudális anarchia vad tombolásának idejére teljesedik ki. Észreveszi, hogy azok a feudális oligarchák, akik András halálakor Károly Róbert oldalán állnak, csak névleges királynak fogadják el őt.7 8 Az sem kerüli el figyelmét, hogy Vencel tényleges hatalom nélküli király, Károly Róbert pedig tényleges hatalom nélküli trónkövetelő.7 9 A szöveg nullum-jai a maguk szomorú egyhangúságával mintha a ténylegesen királytalan kor siralmas állapotait fejeznék ki. E kiragadott kis részben benne van a feudális anarchia lényege és *— burkoltan is éles — bírálata. A 191. fejezet Ottóval foglalkozik. Adatai itt is hitelesek, kiállják az ellenőrzést.8 0 Ottó már nem bírja a névtelen krónikás osztatlan rokonszenvét. 73 SRH I. köt. 482. 1. 74 ,, 1302-ben . . . , amikor Károly Róbert hívei ostromolták Budát [kiemelés tőlem — K. Gy.~\, az esztergomi érsek és a Károly Róbert érdekeit képviselő pápai legátus . . . kiátkozta a budai polgárságot." (Magyarország története. 178. 1.). 75 SRH I. köt. 482. 1. 76 Magyarország története. 180. 1. — Pór Antal szerint esak 1308 máj. végén ért Spalatóba (vö. Vatikáni Magyar Okirattár, első sorozat 2. köt. Bpest. 1885. LVIII. 1.). 77 SRH I. köt. 471—472. 1. Itt nem szükséges — a hasonlat megmagyarázására — forrásul egy IV. Lászlót dicsőítő művet feltételeznünk, mint Hóman (i. m. 64. 1.) teszi; egyszerűen arról van szó, hogy krónikásunk azonosítja magát a hivatalos egyházi állásponttal, és helyesli a kunok leverését. 78 SRH I. köt. 479. 1. 79 Uo. 481. 1.: „Postea rege iam dicto [Vencezlao — K. Oy.], quem Hungari Ladizlaum vocaverunt, in Buda degente nullum Castrum, nulla potentia seu potestas, nullum ius regale, sicut Carulo puero, ex parte baronum restituuntur. Sed una pars regni Carulum, altera Ladizlaum regem appellabant nomine tantum, sed non effectu regie potestatis . . ." etc. 80 Vö. pl. Fejér: Cod. dipl. VIII. 1. köt. 215. 1. 2*
