Századok – 1967
Tanulmányok - Kristó Gyula: Anjou-kori krónikáink 457
ANJOU-KORI KRÓNIKÁINK ч 467 alapján,5 4 a két forrás viszonyát úgy ítéljük meg, hogy a Sambucus-kódex XV. század végi írója közvetlenül a Budai Minorita Krónika szövegéről másolt.55 S ha mégsem tekintjük a két szöveget abszolút mértékben azonosnak, ez azzal magyarázható, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül az S-kódex másolójának személyét, aki, ha nem is alapvetően, nem is sokat, de árnyalatokban, stilárisan, grammatikailag változtathatott, és bizonyára változtatott is a szövegen. Vizsgálódásaink eredményeképp leszögezhetjük, hogy a Budai Minorita Krónika önálló szövegezése 1272-től (a kritikai szövegkiadás 181. fejezetétől) 1333-ig (a kritikai szövegkiadás 211. fejezetének végéig) terjedt. Az a néhány kisebb jelentőségű zárómegjegyzés pedig, amely a Sambucus-, Acephalus-és Thuróczi-kódexekben az 1333-as bejegyzés után van, különböző, javarészt még XIV. századi másolók munkájának tekinthető. 2) Az interregnum Anjou-ellenes krónikása Véleményünk szerint a Budai Minorita Krónika négy, egymástól mind tartalmi, mind formai szempontok alapján viszonylag jól elhatárolható részből tevődik össze, amelyek különböző pártállású és történetírói koncepciójú szerzők művei. Az első szerzőnek a krónikák 1272—1308 közötti bejegyzéseit (a kritikai kiadás 181—191. fejezeteit) tulajdonítjuk. Már maga az a tény érdekes, és mind ez ideig kellőképpen még nem értékelt, hogy a XIV. századi krónikák, bár sokat merítettek Kézaiból, IV. László korának leírását, a „Kun" király dicsőítő értékelését nem vették át. Ugyanakkor a Budai Minorita Krónika feltűnő részletességgel tárgyalja ezt a kort: olyan adatokat és neveket közöl, amelyek a hitelesség bélyegét hordják magukon, tehát nem vallanak sokkal későbbi mesterséges konstrukcióra. Másfelől az egész tárgyalást áthatja a személyes indulat, az izzó gyűlölet Kun László személye ellen, ami inkább egy olyan szerzőt sejtet, aki Kun László korát maga is átélte, annak nyomorúságát saját bőrén tapasztalta;56 54 Ld. fentebb. 55 Nem mond ellent ennek az sem, hogy az S-kódexnek az 1333-as bejegyzés után van egy — rövid, két mondatnyi — tudósítása 1342-ből. Ezt nem kell feltétlenül az A- vagy a V6 -kódexben található bővebb szövegezés kivonatának tartanunk, sőt, kivonat-jellegét nagyon is nehéz lenne bizonyítani. E két mondatot a Sambueus írója akárhonnan vehette. Az S-kódexnek más krónikákkal való összevetése bizonyítja, hogy a Sambucus scriptora az előtte fekvő szöveget (= a Biidai Minorita Krónikát) nagy általánosságban híven másolta, ha olykor módosíthatott is rajta, sehol sem rövidített. Teljesen alogikus, hogy éppen a terjedelmes szöveg legutolsó mondatainál kivonatolt volna. Tételünkből következik, hogy a XV. század végén még megvolt a Károly Róbert korában keletkezett Budai Minorita Krónikának legalább egy példánya. Ezt alább más adatokkal — Thuróczi soliloquiuma alapján — még megtámogatjuk. 56 Vö. Hóman Bálint: i. m. 64. 1. Mi azonban — Domanovszky érvelését fogadva el (A magyar királykrónika, 27 — 30. 1.), nyomában — elvetjük Hóman III. András-kori szerzőt feltételező hipotézisét. Viszont egy Anjou-kori krónikás szerzősége ellen bizonyít közvetve az, hogy szerzőnk kiválóan ismeri III. András családi viszonyait, nagyanyja és apja viszontagságait (ld. Hóman: i. m. 64. 1.).— Talán nem lesz felesleges, ha — szerzőnk portréjának színezése szempontjából — felvillantjuk Berkovits Ilona egyik értékes gondolatát: a krónikás „III. András származásának további leírásánál nem kívánja elhallgatni, sőt az Árpád-házi származás mellett hangsúlyozottan és dicsekvően írja, hogy anyai nagyapja Velence »egyik előkelőbb és gazdagabb polgára« volt . . . Vagyis a velencei patrícius származás a hatalmas pénzvagyon folytán csaknem egyenértékűvé lesz itt a királyi származással." (Berkovits Ilona: i. m. 101. 1.)
