Századok – 1967
Tanulmányok - Kristó Gyula: Anjou-kori krónikáink 457
468 КШЗТб GYULA ez a rész aligha eredeztethető egy 1332—33 körül író, sok évtizedre visszatekintő szerzetes tollából. Krónikáink e részletében a történeti irodalom a Károly Róbert-pártiság visszatükröződését vélte felfedezni.5 7 Holott valójában krónikásunk legjellemzőbb ismérve a Károly Róbert-ellenesség. Ez az a politikai koncepció, amely áthatja, diktálja művét, és aminek olykor szokatlan őszinteséggel ad harigot. Mielőtt ezt bizonyítanánk, meg kell határoznunk e szerző „krónikabetétjének" keletkezési idejét. Meglepő s a kutatók által mindeddig észre sem vett tény, hogy krónikáink 191. és 192. fejezete között hangulati, időrendi — de ami a legfontosabb —, állásfoglctlásbeli különbség van. A törést külsőleg a következetlen kronológia juttatja kifejezésre. A 191. fejezet 1307— 1308-ig58 halad előre az események tárgyalásában, míg a 192. fejezet visszanyúl 1305-re, s még a 194. fejezet közepén is csak 1308-nál tart a cselekmény. Többek között éppen e kronológiai döccenő is indokolja azt, hogy krónikásunk munkájának végét a 191. fejezettel zárjuk. Mivel a 181—191. fejezetekben a megírás szempontjából korjelző adat nincs, így a keletkezés „post quem"-jét az utolsó leírt esemény évszámára, 1307—1308-ra kell tennünk. Szerzőnk bejegyzései keletkezésének megállapítása azért nagy jelentőségű, mert nézőpontját adja meg. Kis műve egészen más elbírálás alá esnék ugyanis akkor, ha a XIV. század legelső éveiben írta volna, amikor még szinte senki nem látta, hogy „vajon Károly Róbert-e az a trónjelölt, aki a királyi hatalmat kellően megerősítve, képes lesz a bárókat visszaszorítani. . ,"59 De munkáját akkor készítette, amikor „az erők megoszlása már sokkal világosabb, mint az Árpád-ház kihalásakor volt",6 0 így tehát krónikásunk már egy olyan trónkövetelő ellen ír, aki vagy a trón felé vezető lépcső utolsó, iegfelső fokán áll (ha krónikája 1308 elején, közepén íródott), vagy már király (ez esetben 1308 utánra tehetnők bejegyzései keletkezését). Névtelen krónikásunk Károly Róbert-ellenességét e szempontból kell tehát vizsgálnunk. Szerzőnk nyílt Károly Róbert-ellenessége éppen ott kezdődik, ahol Domanovszky s nyomában Horváth is Károly Róbert felé húzó „vonzalmának", pártosságának kezdetét látja: III. András trónra lépésénél. Egy Károly Róbert-barát Anjou-kori minorita „nem írt volna az Anjouktól bitorlónak taitott András trónigényének jogosságáról".61 57 „Kezdve III. Endre trónra lépésétől minden a trónigények és Károly Róbert ügye előhaladásának szemszögéből van földolgozva" (Id. Domanovszky : A magyar királykrónika, 29. 1. és SRH I. 222. 1.). „A szerzőt tehát csak a trón kérdése és Károly Róbert igényeinek érvényesülése vezeti az előadottak tárgyalásában" (Domanovszky : SRH I. köt. 222 — 223. 1.); hasonlóképpen vélekedik Horváth János is (Stílusproblémák, 257 — 258. 1.). 58 A magyar nemzet története, szerk. Szilágyi Sándor, ül. köt. Bpest, Athenaeum. 1895. 32. 1. 59 Magyarország története. 177. 1. 60 Uo. 181. 1. 61 Hóman Bálint: i. m. 64. 1. — Márpedig a krónikában határozottan ilyen tendenciájú sorok vannak: „Cuius Andree regis ortum et originem videamus, qua ratione meruerit coronam regni Hungarie accipere" (SRH I. köt. 475. 1.). Koronázását is teljesen más magyar királyok megkoronázása szerint írja le: ,, . . . a baronibus regni feliciter coronatur" (uo. 476 — 477. 1.). Egy Anjou-párti krónikás nem emelte volna ki az Anjoukkal szemben győztes rivális érdemmel szerzett koronáját, szerencsés megkoronázását. — Azt is tudjuk, hogy külső hatalmak (a német-római császárság, a pápa) Andrásnak „kétségbe vonták törvényes származását, ós szemére vetették a velencei »kalmárecsaládokkal való rokonságát"(Magyarország története. 164.1.). Krónikásunknak e vádakra adott válasza ismeretes, s ez megint András melletti pártosságát, királya védelmét fejezi ki (Id. fentebb, az 56. jegyzetben Berkovits Ilona szövegértelmezését).
