Századok – 1967

Tanulmányok - Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában 37

Gonda Imre: A hadi- és békecélok a Monarchia háborús politikájában Az első világháború kitörése pillanatában az egyes nagyhatalmaknak alig voltak határozott elképzeléseik hadi- és békecéljaikról. A háború, amely­nek a kirobbantásával kapcsolatos agressziós-cselekmények körül több évtize­des vita zajlott, nem pontosan kidolgozott célok elérésére indult meg, hanem bizonyos nagyhatalmi helyzet megváltoztatására, az újonnan kibontakozott erőviszonyok alapján. Ilyenformán két tényezőtől függött főképpen a hadicé­lok kialakulása az egyes államokban : közvetlenül természetesen a katonai té­ren elért eredményektől s közvetett formában belpolitikai viszonyaiktól. A Központi Hatalmak esetében a második tényezőnek különösen jelentős szerepe volt. Németországban a háborús cél-politika egyik főindítéka az a törek­vés volt, hogy a konzervatív és militarista annexiós háborús politika útján ebbe az irányba vezessék le a politikai radikalizálódást.1 Az Osztrák-Magyar Monarchiában még ennél is bonyolultabb volt a helyzet, mert a háború kirobbanásának egyik főmotívuma éppen a Birodalom helyzetének megszilárdítása, s minden — ezen túlmenő — terjeszkedési szán­dék éppen a legsúlyosabb viták kútforrása volt az elkövetkező háborús évek során az osztrák és a magyar államférfiak között. Ezt igazolja a Monarchia 1914. évi július 19-i közös minisztertanácsi ülése is, amelyen gr. Tisza István m. kir. miniszterelnök határozatot visz keresztül, s eszerint ,,a háború kitöré­sekor rögtön ki kell jelenteni az idegen hatalmak előtt, hogy a Monarchia nem visel hódító háborút s nem szándékozik a királyságot (ti. Szerbiát, amelynek megtámadásával a háborút kirobbantotta) bekebelezni".2 Ezen határozathoz a minisztertanács egyhangúlag még azt is hozzáfűzi, hogy „a Szerbia ellen irányuló akciókhoz nem fűződnek a Monarchiának katonai határkiigazítások­tól eltérő hódító tervei, mert Szerbia egyetlen darabját sem kívánja elcsatolni". Ezt a határozatot nem tartották sokáig fenn — módosítására hamarosan sor került. Az azonban ugyancsak nyilvánvaló, hogy a Monarchia vezetőinek köré­ben nemcsak ellentétek voltak az elérendő hadicélok tekintetében, hanem tisz­tázatlanság és politikai bonyodalmakat okozó zavar is. * A Monarchia sűrű erdőségeiben immár másodszor is lehullottak az őszi falevelek, de a háború csataterein végleges döntés csupán az elhullottak száz­ezreinek sorsában következett be, a népek és államok küzdelme szinte vége-1 Itt elsősorban J. GatzTce: Germany's drive to the West (The John Hopkins Press. 1951. Baltimore) című könyvére kell utalni, mint az egyik legjobb, e tárgyra vonatkozó vizsgálatra. 2 Töbhek között: Oesterreich-Ungarns Aussen pol it ik. VIII. köt. No 10393.

Next

/
Oldalképek
Tartalom