Századok – 1967

Krónika - Beszámoló Urbán Aladár kandidátusi disszertációjának vitájáról (Glatz Ferenc) 411

KRÓNIKA 415 szerepe volt „nacionalizmussal keveredett nemzettudatának". Befejezésül rövid értékelő megjegyzést fűzött a dolgozat alapján kialakuló Batthyány-képhez. Mindkét opponens, hangsúlyozva a jelölt tudományos lelkészültségét, munkája jelentőségét, javasolta Urbán Aladár számára a kandidátusi fokozat odaítélését. Trócsányi Zsolt kandidátus hozzászólásában csatlakozott az opponensek elismerő megállapításaihoz, majd néhány kritikai megjegyzést tett. Szerinte a téma körülhatárolása nem eléggé pontos, mert a disszertáció jelenlegi címéből következően joggal várnánk, hogy a szerző a kormány és az egyes főhadiparancsnokságok viszonyát is elemezze. Ez különösen Erdély esetében látszik fontosnak, ahol pl. a határőrezredek magatartását a nemzetiségi problémák erősen befolyásolták. A polgári irodalom bírálata mellett szükséges lett volna a kérdés marxista irodalmának kritikája is, a memoár-irodalom bírálatát viszont túl keménynek tartja. Nem tekinti lezártnak Urbán Aladár kutatásait a nemzetőrség előtörténetére vonatkozóan, mert a reform-korban többekben felvetődött már a „nemzeti őrsereg" eszméje, noha ez természetesen semmi programban nem szerepelhetett. Határozottabban el kellett volna marasztalni továbbá néhány vezető tisztet, akiknek nagy részük volt a zavarok felkeltésében. Végül kifogásolta, hogy a dolgozat óriási anyaga mögött gyakran úgy tűnik, elvész a lényeg, és ha nem is „bekezdésenkónti lelkendezést" vár a szerzőtől, mégis határozottabban rá kellett volna mutatni a hadszervezés tényének nagyszerűségére. Szabad György kandidátus a nemzetőrség kérdésének előtörténetéről szólva elmondotta, hogy érdemes lett volna figyelemmel lenni arra, hogy mennyiben tekintették a magyar politikusok irányadónak a korábban lezajlott európai polgári forradalmak hadszervezési tevékenységét, másfelől utalt arra, hogy a nemzetőrség gondolata felmerül már a márciusi ifjúság egy március 14-i tanácskozásán, sőt Kossuth már március 3-i feliratában is érinti ezt a problémakört. Perjés Géza felszólalása is kiemelte a disszertáció azon erényét, hogy a katonai történetet társadalomtörténeti nézőpontból tárgyalja. Enélkül a hadtörténeti irodalom, mint mondotta, alapvető tévedéseket követhet el. Trócsányi Zsolttal ellentétben nem tartja fontosnak a jelenleginél többet szólni a Batthyány-kormány „érdemeiről", hiszen a sorozatos nehézségek leküzdésében megnyilvánuló tevékenysége önmagáért beszól. A fegyelem igen helyesen nagy súlyt kapott kérdése szerinte nem egy esetben konkrétabb megítélést követelne. Végül megállapította, hogy ismeretei szerint a zászlóaljak vasúton szállítása „mérföldkövet jelent", s a részletesebb kidolgozást is megérdemelné. Tovább lehetne színesíteni a korabeli társadalom struktúrájáról alkotott képet, mert a társadalmi, tudati tényezők feltárása nélkül sok korabeli kérdésre nem kaphatunk helyes választ. fíarta István, a történelemtudomány doktora, a bizottság elnöke, hozzászólásában i vitába szállt Borús Józsefnek az 1848/49 történetével foglalkozó irodalomra tett megállapításával, hogy a függetlenségi harc előtérbe állítása lehetetlenné tette az osztályharc vizsgálatát, és utalt arra, hogy éppen ebből a problémakörből születtek Ember Győző, Varga János munkái. Mivel a kérdés-feltevés összefügg a nemzeti és függetlenségi harcokról a történetírásunkban több éve folyó vitával, fontosnak tartja leszögezni, hogy a feudális kor függetlenségi harcaihoz és az 1848—49-es harcokhoz csatlakozó parasztság megítélése kél különböző dolog. Amíg az első esetben nem várhatták igényeik teljes kielégítését, addig 1848-ban erre megvolt a lehetőség. Az 1848-ról szóló munkák tehát a társadalmi összefogásról ilyen értelemben szólva nem vétenek a marxista történet i igazság ellen. Ezután Urbán Aladár olvasta fel az opponenseknek adott válaszát s reflektált a hozzászólásokra. Megköszönve az opponensek elismerő szavait, igen méltánylandónak tartotta kifogásaikat, észrevételeiket is. Elismerte, hogy egy több évvel ezelőtti cikkének megállapításait átvéve eltúlozta a Habsburg-ellenes hagyományok szerepének jelentőségét a toborzás eredményességében. Jogosnak találja a katonai fogalmak és szakkifejezések világosabbá tótelére vonatkozó igényt is, nem érzi azonban annak szükségességét, hogy a nemzetőrség és a honvédség szociális összetétele vizsgálatakor — a rendelkezésre álló egyébként is igen töredékes anyag alapján — a disszertációban különben végig nyomonkövethető osztályharc alakulására messzebbmenő következtetéseket vonjon le. Varga János idevágó megjegyzései azért is igen értékesek, mert a szerzőnél jobban ismeri az egyes vidéki levéltárak anyagait. Köszönettel fogadja éppen ezért a városi és vidéki nemzetőrség szervezési üteme közötti különbségre, a regionális kérdésekre tett megjegyzéseit. A baloldalnak a honvéd-kérdésben tanúsított kezdeti tájékozatlanságának okaira vonatkozóan csak negatív bizonyítékaink vannak, de tény, hogy a baloldal csak a Bécstől való teljes függetlenség követelését hangsúlyozta. Batthyány személyes szerepének jelentőségét ismét kiemelte, majd Trócsányi Zsoltnak válaszolva elismerte, valóban helyes lett volna a téma pontos körülhatárolása a munka bevezetőjében. A nemzetőrség korai