Századok – 1967

Krónika - Beszámoló Nevelő Irén kandidátusi disszertációjának vitájáról (Vida István) 407

410 KRŐNIKA folytatott vitájára, amelyben a külügyminiszter meggyőzte a miniszterelnököt, csak hasznát láthatják annak, ha támogatják a szociáldemokraták kiutazását. Nevelő Irén válaszában nem tette magáévá opponensének azon igényét, mely szerint erőfeszítéseket kellett volna tennie az első világháború alatti időszak gazdaságtörténetének pótlására. Úgy látta, hogy e feladat megoldása nem lehet egy munkásmozgalomtörténeti feldolgozás mellékterméke, külön önálló kutatásokat kíván. Elismerte, nem ad a munkásosztály helyzetéről komplex képet, hozzáfűzte azonban, hogy néhány tényező vizsgálata elé objektív nehézségek tornyosultak. A munkásosztály relatív helyzetével kapcsolatosan rámutatott: a kifizetett béreknek a termelési értékhez, illetve a tiszta nyereséghez viszonyított arányának elemzését ki kellett volna egészítenie olyan vizsgálatokkal, amelyek figyelembe veszik a termékek értékének, a termelési költségek emelkedésének, a korona értékcsökkenésének változásait, mindehhez azonban annyira szerteágazó kutatások és bonyolult számítások szükségesek, melyeket már nem tudott elvégezni. A kormány és az SzDP viszonyát érintve a jelölt kifejtette, hogy a magyar uralkodó köröket nem nagyon érdekelték a munkáspárt külkapcsolatai. Tudták, a pártvezetőség tartózkodik minden olyan akciótól, amely a Monarchia katonai helyzetét gyengíti, csupán arra törekedtek, hogy a Svájcban szervezkedő radikális irányzattól elszigeteljék őket. Ez az álláspontjuk csak a háború második felében változik meg. Ugyanakkor igyekeztek meggátolni a párt külföldi tapasztalatainak magyarországi meghonosítását. A szerző egyetértett Gálántai József azon megjegyzéseivel, amelyek a'Szociáldemokrata Párnak a háború kitörésekor követett politikájára vonatkoztak. Kétségtelen, hogy akkor a párt politikájának középpontjában a választójogi harc állt. Ugyanakkor azonban arra utalt, hogy az első háborús krízis után a mindennapos feladatra való áttérés nem pusztán magyar jelenség, hanem csaknem valamennyi európai munkáspárt maga-I artását jellemezte. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a szociáldemokrácia felismerte-e a háború osztálycéljait, arra utalt, hogy azon általános, bár fontos megállapításon nem jutottak túl, mely szerint a háborút az osztrák-magyar imperializmus idézte fel; a magyar uralkodó osztályok uszító jelszavai mögött a valódi lényeget nem ismerték fel. Befejezésül Nevelő Irén köszönetet mondott opponenseinek segítőkész kritikájukért, fáradozásaikért, mindazokért a tanácsokért, amelyek elősegítik munkája jobbítását. Galántai József felszólalásában ismételten aláhúzta, hogy a munkásmozgalom történetét a Monarchia kül- és belpolitikai helyzetének alakulásával jobban összhangba kell hozni. Így pl. a munkásosztály hangulatára rendkívüli mórtékben kihatott a hadi helyzet váltakozása, s ezt következetesebben figyelembe kell venni. A stockholmi kiutazás kérdésének megvilágításánál sem lehet eltekinteni attól, hogy 1917 elején a Monarchia vezető köreinek, de a magyar uralkodó osztályok egyes csoportjainak az SzDP-vel kapcsolatos politikájában is fordulat állt be. Ezt bizonyítja, hogy Czernin érveinek hatása alatt még Tisza is hajlandó megváltoztatni álláspontját. Jemnitz Jánossal vitakozva azt hangoztatta, hogy a háborús veszély fel nem ismerése nem pusztán taktikai hiba volt, s ez nem magyarázható azzal, hogy az egész nemzetközi munkásmozgalom becsapódott. A ,,becsapódóttság" magyarázata az SzDP politikai koncepciójában keresendő. A háborús veszéllyel tisztában voltak, s azt is tudták, milyen osztályérdekekről van szó. Az adott időszakban azonban napirendre került a választói névjegyzék összeállítása, azaz a parlamenti mandátumhoz jutás lehetősége, s ez minden mást háttérbe szorított. Sipos Aladár közölte, úgy érzi, a szerző félreértette, ő nem kívánja a háború alatti időszak gazdaságtörténetének teljes feldolgozását, de megítélése szerint a munkásosztály helyzetét gazdaságtörténeti megalapozás nélkül nem lehet alaposan bemutatni, elsősorban azokat az anyagi tényezőket kellene alaposabban feltárni, amelyek közvetlenül kapcsolódtak a munkásosztály harcához. Mégegyszer javasolta, hogy a szerző hagyja el a relatív reálbér fogalmát, s ajánlotta Berend T. Ivánnak és Ránki Györgynek a század eleji ipartörténetet feldolgozó könyve felhasználását. Jemnitz János befejezésül néhány szempontot vetett fel. Véleménye szerint meg kellene vizsgálni az SzDP antimilitarizmusát, valamint forradalmiságának fogyatékosságait, s ezzel összefüggésben háborús felelősségét. Hasonlóképpen alaposabb elemzést kíván a „becsapódottság" kérdése, mind a munkásmozgalom vonatkozásában, mind a más osztályok esetében világszerte. Értékelni kellene a választójogi harcot nemzetközileg, a francia és német pártok ligyanúgy központi kérdésnek tekintették a választójogi harcot, mint a magyar párt. A vita lezárása után a bírálóbizottság egyhangúan javasolta a Tudományos Minősítő Bizottságnak, hogy Nevelő Irén számára a kandidátusi fokozatot ítélje oda. Vida István