Századok – 1967
Krónika - Helytörténeti ankét a bölcsészkaron (Mészáros Károly) 405
406 KRŐNIKA tudományos intézetbe kerül. A helytörténeti munkacsoport tevékenységének hatása máris érződik: a) A múlt évben benyújtott doktori disszertációknak több mint fele helytörténeti témájú. b) Magyar történelemből szakdolgozó egyetemi hallgatóink közel fele helytörténeti témát választott. c) A helytörténeti munkacsoport tagjai az óv folyamán mintegy 5 — 6 készülő dolgozatot, vagy annak egy fejezetét küldték be bírálatra tanszékünkhöz. A disszertációk ós dolgozatok sok figyelemreméltó eredményt mutatnak föl, ha nem is mentesek a hibáktól. Leggyakoribb hibák: a statisztikának, mint fontos forrásnak teljes elhanyagolása, polgári szerzők megállapításainak kritikátlan átvétele, hiányzik az élő források ós levéltári források felhasználásánál a helyes arány kialakítása. Szabad György „Magánjogi források felhasználása a helytörténeti kutatómunkában" című előadásának bevezetéseként arra utalt, hogy a korábbi ankétok előadásai már tanúságot tettek arról, milyen nagyok a helytörténetírás elsőrangú feladatai közé tartozó társadalomszerkezeti vizsglatok lehetőségei. A magánjogi források széles köréből olyan típusúakra hívta fel a figyelmet, amelyek alkalmasak az összeírásokban lényegében homogénnek feltűnő rétegek belső differenciáltságának a bemutatására, illetve hozzájárulhatnak azoknak az energiáknak a felméréséhez, amelyek a társadalmi változások belső dinamikájában szerephez jutottak. Első példája szerint két Naszály községbeli, egyforma teleknagysággal bíró, mellékfoglalkozást, nem űző, egyazon nemzedékhez tartozó reformkori jobbágy azonos módon készült becsűlevele több mint 300 százalékos „értékbeli" különbséget mutatott ki a két család vagyonában, amelyet a nemzedékváltás — az osztozó gyermekek számbeli különbsége folytán — tovább fokozott. Két Pér községbeli, az 1850-es évek derekán elhalt földműves foglalkozású, legelőilletményéhez már hozzájutott volt úrbéres házas zsellér hagyatékleltára szerint pedig az egyik hagyaték tizenegyszeresen múlta felül a másikat. Egy 1845-ben kötött házassági szerződés elemzése során az előadó abban, hogy a szolgasorú vőlegény a gazdaság feltételesen megígért ráörökítésének reményében vette feleségül gazdaasszonyának megözvegyült testvérnénjét, a teljes gazdasághoz jutás mind nehezebbé váló körülményei közt növekvő számú zsellérfiújobbágyasszony házasságok érdekmotívumait példázta. Végül Majthényi Pálné, Beniczky Mária 1849 — 18(i5 között készített végrendeleteinek ismertetése során azt mulatta be, egyes esetekben milyen céltudatosan érvényesültek a gazdasági és társadalmi pozicióőrzés, sőt -erősítés szempontjai a föld birtokosság — közvetve az általa birtokolt terület sorsát is messzemenően befolyásoló — nem ritkán kíméletlen családi politikájában. Előadását Szabad György azzal a figyelmeztetéssel zárta, hogy példáinak csak részletelemei esetlegesek, a magánjogi források szóles és tömeges adatszolgáltatást biztosító köréből emelte ki azokat, néhány főbb típus jellemzésére. Véleménye szerint a szerves gazdasági-társadalmi összefüggések feltárására minden más megközelítési módszernél alkalmasabb helytörténetírás használatukkal is közelebb kerülhet a társadalom szerkezetének és változásai nak megismeréséhez. Molnár József „A falutörténeti kutatások elméleti és módszertani kérdései" c. előadásában utalt a társadalom történeti fejlődésének tere és a földrajzi tér közötti különbözőségekre. Ezután áttért a történeti hely fogalmának meghatározására. Majd a faluról szólt. Ezután a falutörténeti kutatás funkcióit elemezte. A falutörténeti kutatás egyoldalú pedagógiai értékelésével szemben elsősorban azok tudományos és politikai jelentőségére utalt, különösen arra a szerepre, amelyet a falutörténeti monográfiák a mai magyar falu életének megváltoztatására irányuló politikai és tudományos tevékenység megszervezésének területén kell betölteniük. Orbán Sándor „A népi demokatikus korszak helytörténeti kutatásának néhány problémája" e. előadását annak a gondolatnak a felvetésével kezdte, hogy miért nőtt meg ugrásszerűen az utóbbi években a népi demokatikus korszak helytörténeti kutatóinak a száma. Egyrészt azért, mert e korszak hatása a legnagyobb, a legmaradandóbb, másrészt azért, mert a felszabadulás utáni korszak általános történeti feldolgozásának késése nemcsak fékezően, hanem lendítően is hatott a helytörténetírásra, ugyanis nem kötötték kialakult koncepciók ós sémák. Majd a rész és egész össuzefüggéséyel foglalkozott. Két véglet található e tekintetben. Az egyik az, hogy helytörténet címén az országos fejlődést adja a szerző. A másik véglet az, ha csak a részt látja és képtelen a fő folyamat bemutatására. E partikuláris vizsgálat esetén a specifikumot nem sikerül feltárni. Ez utóbbi politikai történeti vizsgálat esetén különösen szembeötlő. Felhívta a figyelmet a szubjektív élmény és az objektív társadalmi folyamat problémájára is. Ezután néhány forrásproblémára mutatott rá. Kiemelte az országos statisztikai összeírások helyi adatainak felhasználását, amelyek a történeti folyamat objektív oldalát számszerűen mérik. Majd a statisz-