Századok – 1967

Krónika - Beszámoló Nevelő Irén kandidátusi disszertációjának vitájáról (Vida István) 407

KRÓNIKA 407 tikák használatának több igen fontos módszertani kérdésére tért ki az előadó. Végül az élő források felhasználását érintette. Az élő forrásoknak különös jelentősége van a társadalmi változás, átalakulás egy olyan szakaszában, amikor a közigazgatási stb. intézmények tevékenysége szünetel s írott források csak hézagosan állnak rendelkezésre. A délutáni referáló ülésen két téma eddigi kutatási eredményeinek ismertetésére került sor. Kiemelkedő dolgozatot hallottunk Benke Józse] tanártól (Pécs) „A baresi Vörös Csillag termelőszövetkezet története" címen. Benke József először a földreformról, telepítésről, majd az 1948 októberében megalakuló termelőszövetkezeti csoport kezdeti nehézségeiről s eredményeiről beszélt. Majd évről-évre számba vette a terméseredmények alakulását, az állatállomány szaporodását, az egy munkaegységre jutó jövedelem emelkedését, a közös vagyon gyarapodását, az új belépők számát, a munkaszervezet fejlődését. A fentiek alapján kibontakozott az a gyorsiramú fejlődés, amelynek következtében a szövetkezet 1952-ben az ország II., majd 1953-ban az ország élenjáró szövetkezete lett. Ezután részletesen szólt az 1956-os ellenforradalom okozta megrázkódtatásról s a tagok jelentős részének kilépéséről. Majd pedig azokról a tényezőkről, melyek az 1956 utáni rohamos fejlődést lehetővé tették. Az előadó megfelelő gazdaságtörténeti felkészültséggel elemezte a termelőszövetkezet új jövedelemelosztását. Kitűnt, hogy az országban elsőnek a barcsi termelőszövetkezetben vezették be a munkaegységen alapuló készpénzfizetést, amely lendítően hatott á szövetkezet ós a tagok egyéni jövedelmének alakulására. A referátum egyik igen sikeres része, a tagság összetételének keresők és nyugdíjasok, korszerinti (60 éven felüliek és 60 éven aluliak), valamint a munkahely jellege szerinti elemzése volt. A beszámolót követő vitában hozzászóló Nagy Katalin (Hódmezővásárhely) kiemelte, hogy Benke József vállalkozása úttörő jellegű s az első olyan munka, amely szinte a teljes vonatkozó levéltári anyag felhasználásával készült. Bali János és Fegyó János IV. éves hallgatók ,,A kataszteri felmérések felhasználásának eredményessége a helytörténeti kutatómunkában" c. referátumukban arról a jelentős kutató munkáról számoltak be, melyet a Magyar Tudományos Akadémia VI. osztályának megbízásából működő munkacsoport keretében végeztek. Sárszentlőrinc (Tolna m.) 1859. és 1887. illetve Gelej (Borsod m.) 1889. és 1910. évi felméréseit vetették egybe, községenként 60 — 65 ezer adat sokoldalú felhasználása alapján. Megállapították, hogy a kataszteri felmérések felhasználása minden más egykorú forrásnál alkalmasabb a birtokosok számának, a birtokkategóriák szerinti megoszlásnak, a művelési ágak szerkezeti változásának vizsgálat-ára. Jelezték azokat a sajátos lehetőségeket, amelyeket e felmérések vizsgálata a faluhatár dűlők szerinti struktúrájának és a tagosítottság megállapításának vonatkozásában nyújt. Felhívták a figyelmet azokra a fő forráskritikai meggondolásokra, amelyek a felmérések felhasználása során figyelembeveendők. Végül kifejezték azt a véleményüket-, hogy a követett munkamódszer alkalmazásával a kapitalizmus-kori falu legfontosabb meghatározó tényezőit minden más forrásét meghaladó eredményességgel lehet kielemezni a kataszteri felmérések anyagából. A vitában felszólaló Huszár Pál (Veszprém) e témakörben folyó igen értékes kutatási tapasztalataival egészítette ki a referátumot. Mészáros Károly BESZÁMOLÓK NEVELŐ IRÉN ÉS URBÁN ALADÁR KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓINAK VITÁIRÓL Nevelő Irén „A magyarországi munkásosztály helyzete és mozgalmai az első világháború kezdetétől a Nagy Októberi Szocialista Forradalomig" című disszertációja a magyar munkásmozgalom történetének mindeddig feldolgozatlan szakaszával foglalkozik. A szerző elöljáróban gazdag statisztikai adatok alapján bemutatja a munkásosztály szociális helyzetének alakulását, az összefoglaló kép mellett jól jellemzi az egyes dolgozó rétegek életkörülményeiben beállt változásokat, s érzékelteti a helyzetük között kialakuló különbségeket. Így pl. rámutat arra, hogy miközben az iparágak zömében — különösen a szállító-, építő-, és nyomdaiparban — a reálkeresetek 30—60%-kal csökkentek, addig a vasiparban foglalkoztatottak életszínvonala, kisebb ingadozásoktól eltekintve, 1917-ig majdnem változatlan maradt. A háború terheit nagymértékben a munkásosztály viselte, s magatartása, hangulata ennek megfelelően alakult. A szerző egyfelől részletesen ismerteti az ipari proletariátus gazdásági és politikai mozgalmait, másfelől nyomonkíséri a Magyar Szociáldemokrata