Századok – 1967

Krónika - Helytörténeti ankét a bölcsészkaron (Mészáros Károly) 405

KRÓNIKA 405 belpolitikai és társadalmi viszonyait. A 19-es ellenforradalomból kiindulva elemezte a magyar uralkodó osztály társadalmi struktúráját, ideológiáját, a német orientáció megjelenését s ennek belpolitikai konzekvenciáit. Az előadás különös élességgel emelte ki a konzervatív feudális vonásokat, s talán egy árnyalattal túlhangsúlyozta a Bethlen-kormány időszakában jelentkező liberális tendenciákat. J. Havránek, a prágai egyetem docense mindenekelőtt arra utalt, hogy a háború előtti Csehszlovákiában három egymástól különböző, s bizonyos fokig egymással szembenálló fasiszta mozgalommal találkozhatunk: a cseh, a szlovák és a német mozgalommal. A leggyengébb a cseh, melynek szociális okai mellett nemzeti okai is vannak. A világháború után nincsenek cseh nemzeti sérelmek, a 30-as években viszont a fasizmus fogalma túlságosan azonosul a német veszéllyel, semhogy a tömegek túlságosan fogékonyak lennének rá. J. Zacek a Los-Angeles-i egyetem tanára elsősorban a szlovák kleriko-fasizmus kérdéseit taglalta. Szerinte Hlinka hagyományos klerikális konzervatív pártja fokozatosan átalakul, s az ún. nastupista vonal erősbödésével mindinkább fasisztává válik, a kleriko-fasizmus fogalom pontossága azonban így is kérdéses. Jugoszláviáról először D. Djordjevic, a belgrádi Történettudományi Intézet munkatársa szólt, három periódusra osztotta a két világháború közötti jugoszláv fejlődést. Az 1931 utáni ún. monarchofasiszta időszakról beszélt részletesebben. A király személyes abszolutizmusa, ill. a hadseregre és a közalkalmazottakra épülő rendszere ugyan számos félfasiszta, nacionalista szövetségre támaszkodik, bizonyos fasiszta politikai módszereket is alkalmaz, de kimondott uralkodó ideológia nem fejlődik ki. Az amerikai partnert ez alkalommal Abrakumovic kanadai professzor képviselte. Véleménye szerint a kommunista veszélytől való félelem, a liberális demokrácia hiánya és a nemzeti ellentétek erősítették a fasiszta tendenciákat, jóllehet Sándor király személyes uralmát ő nem tudja fasizmusnak tekinteni. A konferencia előnyére vált, hogy nem merült ki a párhuzamosan futó előadásokban, hanem szinte valamennyi előadást igen élénk vita követte. A legtöbbet vitatott kérdés a fasizmus definíciója volt, vagy talán inkább: kísérlet a fasizmus definíciójának kialakítására. A marxista és polgári megközelítés különbsége ebben a vitában elég élesen felszínre került. Bár a vitán egyetlen marxista sem tartotta ugyan a történettudományi kutatás szempontjából kimerítőnek a dimitrovi definíciót, de kivétel nélkül elvetették az olyan véleményeket, melyek a fasizmust inkább külsődleges formái, s nem tartalmi jegyei alapján kívánták meghatározni. Többé-kevésbé egységes vélemény alakult ki a tekintetben, hogy Délkelet-Európa más fejlettségi szintje s osztálystruktúrája következtében elhibázott lenne a fasizmus jelenségeinek kutatását csupán azokra a szempontokra koncentrálnunk, amelyek Német- s Olaszországban is megtalálhatók. Felmerült a vitában, mennyiben beszélhetünk nemzetközi fasizmusról. A jelenlevő marxista kutatók véleménye szerint — s ehhez sokan mások is csatlakoztak — a fasizmus ugyan egy korszak nemzetközi jelensége volt, de tekintettel arra, hogy politikájának és ideológiájának szerves része a sovinizmus, a nacionalizmus, sohasem volt képes nemzetközileg egységes szervezetté válni. A délkelet-európai fasiszta mozgalmak pl. fő inspirálói voltak e népek háború alatti szembenállásának. Egység legfeljebb az antiszemitizmus tekintetében mutatkozott. A vita egészében érdekes, tudományos szempontból igen tanulságos volt. Megerősítette benyomásunkat, hogy a fasizmus nemzetközi kutatása korunk egyik legérdekesebb tudományos feladata, érdemes és szükséges etárgyú kutatásainkat intenzíven továbbfolytatni ós nemzetközi eszmecseréken megvitatni. Bánki György HELYTÖRTÉNETI ANKÉT A BÖLCSÉSZKARON 1965 áprilisában immár ötödik ankétjára jött össze az ELTE Bölcsészkarának új- és legújabbkori helytörténeti munkacsoportja. A helytörténeti munkacsoport ötödik ankétja a másfélszáz megjelenővel (125 —130 középiskolai tanár, vendégek, egyetemi hallgatók) az eddigi legnagyobb érdeklődésről tanúskodott. Andics Erzsébet professzor megnyitójában hangsúlyozta, hogy helytörténet nélkül nincs komoly, tudományos nemzeti történet. Ez a felismerés a helytörténeti kutatómunkára kell, hogy késztessen bennünket. El kell érnünk, hogy minden végzett, jó felkészültséggel rendelkező hallgatónk akkor is folytasson tudományos kutatómunkát, ha nem