Századok – 1967

Krónika - Nemzetközi töténészkonferenciák az Egyesült Államokban (Hanák Péter–Ránki György) 399

404 KRŐNIKA 2. A fasizmus történeti problémái Kelet-Európában Hat kelet- és délkelet-európai ország történészei találkoztak a Csendes oeeán partján Seattlebert — 1966. április 7 —11-ig —, hogy háromnapos tudományos konferencián vitassák meg a fasizmus problémáit országuk két világháború közötti történelmében. A washingtoni egyetem hívott meg Ausztriából, Lengyelországból, Jugoszláviából, Romániából, Csehszlovákiából és Magyarországból egy-egy történészt, hogy az illető ország egyik amerikai specialistájával párhuzamosan és valamennyien együttesen próbálják a fasizmus oly izgalmas s máig is időszerű problémáját tudományos megvilágításba helyezni. Native fascism, a hazai fasizmus volt a konferencia címe, ami a célkitűzést még világosabbá tette. Nem az volt a cél, hogy a háború, a német megszállás vagy az általuk létrehozott rendszer jellegét vizsgálják, hanem azt a társadalmi-gazdasági struktúrát és ideológiai felépítményt, mely minden országban kitermelte a hazai fasiszta mozgalmakat. Igaz, e mozgalmak ereje, jellege országonként különbözött, s igaz, különösen a 30-as években nemzetközi hatásoktól sem elválasztható, mégis minden országban a hazai történelmi folyamat szerves terméke volt. P. Sugár professzornak, a konferencia szervezőjének megnyitója után elsőnek a lengyelországi fasizmus kérdéseiről hangzott el a két előadás H. Wereszycki a krakkói egyetem és P. Wandycz (Indiana) egyetem részéről. H. Wereszycki — ki személyesen nem tudott megjelenni — a lengyel osztálystruktúra azon elemeit emelte ki (erős nagybirtokos befolyás, gazdasági elmaradottság, soknemzetiségű összetétel), mely a diktatúra felé vitte a lengyel állam politikai berendezkedését. Véleménye szerint azonban csak 1935-tŐl lehet fasiszta rendszerről, ekkor is legfeljebb sajátos formájáról beszélni. A nyílt náci csoportok befolyását ugyanis a német veszély visszaszorította. P. Wandycz ugyan erős fasiszta tendenciákat tárt fel a két világháború közötti Lengyelországban, érdekesen elemezte a Nagy Lengyel Tábort és egyéb fasiszta szervezeteket, de kétségbevonta, hogy maga a rendszer fasiszta lett volna. Szellemesen s nagy történelmi műveltséget csillogtatva elemezte az osztrák fasizmust Fritz Fellner, a salzburgi egyetem professzora. Elvi igényesség jellemezte előadását, utalt arra, hogy a mai osztrák történelem jórészt elszakítja a kérdést történelmi gyökereitől. Szellemes, bár erősen vitatható az a hipotézise, amely szerint a fasizmus elsősorban katolikus országokban győzött, mivel a katolikus gondolkodás számos konzervatív, reakciós eleme könnyen beilleszthető, illetve összeegyeztethető a fasiszta nacionalista eszmékkel. Az osztrák fasizmus kérdését más aspektusból világította meg J. Rath, a texasi Rice egyetem professzora, aki elsősorban az olasz fasizmus eszmei befolyását s a Schuschnigg-féle alkotmányt elemezte. A román témát, tekintettel arra, hogy A. Otetea professzor előadását váratlanul lemondta, európai oldaíról E. Turczynski, müncheni professzor világította meg. Részben a beugrás váratlansága, másrészt a kérdés történeti vonatkozásainak nem elég mély ismerete érezhető volt előadásán. Ezért inkább a kérdés eszmetörténeti előzményét, semmint magát a fasizmust tárgyalta. Fischer-Galati detroiti professzor viszont a Vasgárda kérdéseinek sokoldalú elemzésével meggyőzően tárta fel a román fasizmus számcs történeti összefüggését. AVasgárda ideológiájában a nemzeti sovinizmust, a misztikus kereszténységet, a diktatúra feltétlen elismerését és a faji antiszemitizmust tartotta a legdöntőbbnek, vitatkozva egyes történészekkel, akik túl nagy jelentőséget tulajdonítottak a szociális jelszavaknak. A második napon került sor a magyar fasizmus problematikájára is. Először Ránki Gy. fejtette ki véleményét, hangoztatva, hogy a fasiszta vonások Magyarországon az 1919-es ellenforradalommal jelentkeztek. A fasiszta tendenciák fő hordozója, a dzsentri katonatiszti, államhivatalnoki csoport, mely az ellenforradalom végrehajtója, és ennek során politikai szerepe rendkívül megerősödik. Az 1920-as években azonban sem a nemzetközi, sem a belpolitikai viszonyok nem tették lehetővé a totális fasizmus uralomrajutását. A 30-as évek végén jelentkeztek az ún. nemzeti-szocialista nyilaskeresztes pártok, melyek megkísérlik egyesíteni a totális fasizmus hagyományos magyar bázisát a munkásós paraszttömegekkel. Különböző bel- és külpolitikai okok következtében a totális fasiszta rendszer Magyarországon csak a német megszállás után valósult meg. Ezt követően Gy. Barany, a denveri egyetem professzora szólt. Széleskörű historiográfiai áttekintéssel, a történeti előzményekhez kapcsolódva vizsgálta a korszak