Századok – 1967
Krónika - Nemzetközi töténészkonferenciák az Egyesült Államokban (Hanák Péter–Ránki György) 399
KRÓNIKA 403 ismeretéről tanúskodó, széles horizontú előadása végigkísérte a magyar nemzeti mozgalmat kibontakozásától, progresszív szakaszától a mind retrográdabb hanyatló szakaszáig. Élesen bírálta a magyar vezető réteg nacionalizmusát, nemzetiségi és társadalmi elnyomó szerepét, s rámutatott az Ausztriával szembeni oppozíció tartalmára is. Konklúziója az volt, hogy a magyarok, bár rászorultak a Monarchiára, bár kiegyeztek a dinasztiával, nem mondtak le ellenzéki pozíciójukról, s végeredményben dezíntegráló szerepet töltöttek be. Hanák Péter referátuma a gazdasági fejlődés differenciált, összehasonlító elemzésével ós a legfelső szintű döntések jogi és tényleges modelljének összevetésével igyekezett felmérni Magyarország tényleges helyzetét a Monarchiában. Szerinte ez jóval bonyolultabb volt annál, semhogy egyszerűsítve akár „uralkodónak", akár „elnyomottnak" lehetne jellemezni. A történelmi előzményekhez képest a dualista Monarchia Magyarország számára relatíve kedvező fejlődési feltételeket biztosított, de a történelmi előzményekből következően fennmaradtak olyan hátrányos mozzanatok is, amelyek akadályozták a gazdasági és társadalmi struktúra lényeges módosulását. A bloomingtoni konferencia egyrészt azt mutatta, hogy a Monarchia-kutatásban még erősek a tradicionális irányzatok. A nemzeti kérdés szemléletében a megrögződött felfogások, egyoldalúságok még szívósabbak, mint a kritikai újraértékelésre való készség. Ezért, a gondos előkészítés, a jól összeállított program ellenére a tartalmi célkitűzést, a nemzetiségi kérdés kritikai újraértékelését a vártnál talán kisebb mértékben sikerült elérni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ilyen irányzat hiányzott volna, illetve, hogy a kritikai újraértékelésre, a gazdaság- és társadalomtörténetileg megalapozott, objektív szemléletre, az összehasonlító módszer alkalmazására törekvő referátumok hatástalanok lettek volna. Éppenséggel az törtónt, hogy az ilyen típusú előadások, korreferátumok, felszólalások — pl. I. Lederer, F. Fellner, J. Havránek, Deák I. színvonalas opponensi hozzászólásai — jelentősen formálták a résztvevők véleményét. A konferenciát záró historiográfiai vitából világosan kitűnt, többen meg is fogalmazták e véleményt: a további kutatásnak nem a szellemtörténet vonalán, nem elszigetelt nemzeti keretekben, hanem a nacionalista elfogultságoktól mentes, egzakt bizonyításra épülő regionális összehasonlítás felé kell haladnia. Egészében a konferenciát — különösen az új irányba ösztönző hatását tekintve — eredményesnek tekinthetjük. A konferencia minden résztvevőnek alkalmat adott az új anyagok, kutatási eredmények megismerésére, a nézetek kifejtésére. Említést érdemlő pozitívuma, hogy a viták — egy kivételével — korrekt tudományos légkörben zajlottak le. E légkör biztosítása a vendéglátók tapintatát is dicséri, amint az egész konferencia kitűnő megrendezéséért messzemenő elismerés illeti őket. * Röviddel ezután, április 15-ón egy rendkívül érdekes összejövetelre hívta meg az európai történészeket a Stanford University (California). Az egyetem történeti tanszékének vezetői, Gordon A. Craig és Wayne Vucinich professzor The Collapse of Austria-Hungary : was it inevitable ? címen kerekasztal vitát rendezett. A vitán a vendéglátó professzorokon kívül Dimitrije Djordjevió (Belgrád), Fritz Fellner (Salzburg), Bogdan Krizman (Zágráb), Joachim Remak (California Univ.), Carl Schorske (California Univ.), Ránki György és Hanák Péter vettek részt. A vita formája is érdekes volt: mindegyik résztvevő rövid, kb. húsz perces kiselőadásban körvonalazta álláspontját, ezután a többi kolléga ós a szép számú hallgatóság tett fel kérdéseket. Ily módon a felbomlás sokrétű problematikája, mint egy fuga-tétel főtémája, különböző szólamokban és variációkban, új aspektusokkal gazdagodva tért állandóan vissza. A kifejtett álláspontok nem tartalmaztak meglepő újdonságokat, az ismert pro és kontra érvek gyürkőztek ezúttal is, de a csaknem parallel kifejtés és a pergő üteínű vita igen világosan bontotta ki az érveket, és kiváló alkalmul szolgált a Monarchia felbomlásával kapcsolatos nehéz problémák áttekintésére. A vita ugyan ezúttal is eldöntetlen maradt, de bennünk — és a résztvevők nagy részében — megerősödött az a meggyőződés, hogy a felbomlás okait nem esetleges, csupán a világháború viszonyai között fellépett tényezőkben, hanem mély ós távolról eredt történelmi folyamatokban, a társadalmi és nemzeti fejlődés ellentmondásaiban kell keresni. A stanfordi kerekasztal konferenciát az izgalmas ós tanulságos vita mellett a rendező kollégák szívélyes vendéglátása tette emlékezetessé. Hanák Péter— Ránki György 26*
