Századok – 1967

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 331

FOLYÓIBATSZEMLE 361 amerikai és nemzetközi sajtóvisszhangját vizsgálja, s e mellett megvilágít más történeti összefüggéseket is. Mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy a népi forradalmak csak akkor voltak eddig eredményesek, amikor a felkelő élcsapat valóban az egész nép támogatására támaszkodhatott, a katonák, a falvak és a városok népének harca egybeolvadt. Ellenkező esetben a fegyveres partizánharcot végül elfojtották (miként a Fülöp-szigeteken a Hukbalap-mozgalmat, a Maláj-félsziget és Kamerun partizánjainak erőit). Vietnam esetében viszont ez az erő eredményes volt a japánok ellenében 1944—46-ben, a franciák ellenében 1946 —1954 között. Chesnaux rávilágít a Délvietnami Függetlenségi Front belső összetételére és az egyéb harcoló, rokonszenvező csoportosulásokra is. — CHARLES FARAIN: Földközi-tengeri őstörténet és az ázsiai termelési mód (25—43.1.) a terminológiai tisztázások után a megalit-kultúra, a krétai-mükénéi és etruszk civilizáció történeti adalékaira támaszkodva teszi meg észrevételeit, miközben az egyedi vonásoknak nagy jelentőséget tulajdonít. — GERMAINE WILLARD: Gazdasági kollaboráció Franciaország megszállásának első esztendejében (70 — 81. 1.) megállapítja, hogy az ' utóbbi időben „divatossá" lett a Vichypolitikusok felmentése, a felelősök körét leszűkítik szinte a Laval, Déat, Doriotféle kalandorok személyére. Ezzel a tendenciával szemben a szerző hivatkozik a Wiesbadeni Fegyverszüneti Bizottság dokumentumkiad ványaira, amelyekből világosan kitűnik, hogy a kollaboránsok , köre jóval szélesebb volt, a burzsoázia tekintélyes részére kiterjedt. G. Willard hangsúlyozza, hogy a németeknek szükségük volt a termelés eredményessége végett a burzsoáziára, ez viszont a tőkés kizsákmányolás fenntartása érdekében támaszkodott a német megszállókra. A szerző rávilágít a gazdasági egyezményekre, amelyeket a francia és német társaságok kötöttek egymással, majd a bizalmas jelentésekből idézve érzékelteti a francia munkások, a francia nép növekvő ellenállását. Kitér a német szervek és a francia hatóságok közötti súrlódásra, belső érdekellentétekre, sőt a Vichy-politikusok közötti színárnyalati különbségekre is. Jelzi, hogy „Vichy ellenállóinál" mekkora szerepet játszott a kommunistaellenesség, s hogy ugyanezek a kollaborálást magát mégsem opponálták meg ténylegesen. — JEAN DAUTRY: Claude-Henri de Saint-Simon újramegjelenése (82 — 92. 1.) Saint-Simon munkáinak új kritikai kiadásához fűzött észrevételeiben kitér a munkák eddigi megjelentetésének történetére, Saint-Simon gondolataira, majd Saint-Simon interpretálásaira is. Rávilágít, hogy annak idején kik segítették írásainak kinyomtatásában, hangsúlyozza, hogy Saint-Simon 1789-ben csakúgy, mint 1793-ban a forradalmat támogatta, s még 1794-ben is kitűnő kapcsolatokat tartott fenn a „sansculottes"-okkal, s köztársasági maradt később Bonaparte és a restauráció idején is. Mindezt Dautry annál inkább hangsúlyozza, mert újabb amerikai feldolgozásokban olyan felfogásnak adtak hangot, hogy Saint-Simont sokféle irányzat tekintheti előfutárának: a szocialisták, fasiszták, a nagytőke, a technokraták, a demokratikus planisták — ezzel szemben Dautry a lényegbevágó alaptendenciát húzza alá. — Ugyancsak e rovatban PIERRE BOITEAIJ : J. С. Vanini és a fejlődés fogalma а XVII. század elején (93 —104. 1.) ismertetésében észrevételeket fűz az inkvizíciónak áldozatul esett gondolkodó munkáinak új kiadásához. — J. LE MOUVEMENT SOCIAL 1966. ápr.jún. szám. — GÉRARD VINCENT: Tanárok a XX. század elején. Vázlat szociális és földrajzi elhelyezkedésük változásairól (47 — 73. 1.) a rendkívül gazdagon dokumentált, számos táblázattal alátámasztott tanulmányban a szerző kimutatást közöl a tanárok származásáról (az apa és anya foglalkozásáról), s eszerint megállapítja, hogy zömükben az alsó középosztályból kerültek ki. Külön táblázatot mellékelt a tanárnők esetében a férjek foglalkozásáról (kitűnik, hogy a férjek 45% tanár, 10% szabadfoglalkozású értelmiségi). Figyelemmel kísérte az időbeli változásokat is, végül azt az aspektust, hogy a végzett tanárok ott maradnak-e huzamosabb ideig, ahol tanítani kezdtek. — PAUL GERBOD: Szövetségek és szakszervezetek az egyetemeken 1828 és 1928 között (3—47. 1.) kiterjedt forrásanyag alapján tekinti át az egyetemista ós tanári szövetségek, szakszervezetek történetét, alakulását, programját, sajtókiadáványait Párizsban és a vidéki egyetemeken egyaránt, vázolja tevékenységüknek a középiskolákra való kisugárzását is. — GINETTE LEMARCHAND: 1936 júniusa Caënben (75 — 85. 1.) bemutatja a sztrájk résztvevőit s célkitűzéseiket, a tőkéseknek a sztrájk idején tanúsított magatartását. Az írás fényt vet a sztrájk közvetlen eredményeire is. — GUY BOURDÉ: Az 1938. november 30-i sztrájk (87 — 91. 1.) megállapítja, hogy a sztrájkra vonatkozó levéltári forrásanyag rendkívül hiányos, de a szakszervezeti sajtó és visszaemlékezések segítségével a történeti esemény jól megvilágítható. Hangsúlyozza, hogy 1938 őszére Franciaországban egyszerre bontakozott ki a politikai, társa-