Századok – 1967

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 331

EOLYŐIRATSZEMLE 35/ téré. A levelek a Magyar Országos Levéltárban találhatók. À németül közölt forrásanyagok Karavelov tevékenységének kutatásához elsőrangú fontosságúak, rámutatnak a törökök ellen, a felszabadításért folytatott széleskörű szervező munkájára, új, eddig ismeretlen személyeket fednek fel, akikkel kapcsolatban állt, de adatokat tartalmaznak irodalmi ós kulturális tevékenységére vonatkozóan is. — MÉSZÁROS SÁNDOR: AZ 1942. évi újvidéki razzia visszhangja a magyar politikai életben a háború időszakában (76— 93. 1.) ismerteti a horthysta hadsereg 1942 januárjában lefolytatott délbácskai szerb-ellenes razziáját. A razzia során megölt mintegy 3500 szerb lakos ellen elkövetett bűn politikai visszhangjához értékes adalékokat ad. Sokat foglalkozik Bajcsy-Zsilinszky Endre akcióival és interpellációival; ő a magyar nemzet becsülete ellen elkövetett bűnként kezelte e mészárlásokat és a részvevők és szervezők szigorú megbünte• tésót kérte. Akciói sikertelenek voltak, de I jelentőségüket ez nem kisebbíti. Mégsem lehet azt állítani, hogy tevékenysége minden befolyás nélkül lett volna a magyar háborús kormányra. Különösen arra a memorandumára vonatkozik ez, amelyet Mussolini bukása kapcsán intézett a kormányhoz, 1943. július 31-én. Ezt illegális úton sikerült elküldenie Svájcba, ahol megjelent a Berner Tagwacht című lapban, ebben követeli a mészárlás szervezőinek megbüntetését, s hangoztatja a szerb és horvát nép képviselőivel való azonnali kiegyezés szükségességét. A magyar kormány végül bírósági eljárást indított. Az egész „eljárás" formális jellegét különösen aláhúzza a cikkíró szerint az a tény, hogy a bűnösöket nem helyezték őrizet alá, sőt valószínűleg megszervezték szökésüket. A „kisebb" bűnösök ellen hozott ítélet enyhesége is a bírósági tárgyalás valódi céljáról vallott véleményt támasztja alá. — NOVAK PETROVIÓ: Harc a hatalomért és erületért a Szerémségben 19 43 őszén (94 — 120. 1.) Jugoszlávia megszállása után a Szerómség a Pavelic-állam keretébe került, s annak legfontosabb gabonatermő vidékét képezte. Ezért a horvát fasiszta kormány rendkívül nagy figyelmet szentelt ennek a területnek. Az 1941 —1942-es években a kormány a termósfölöslegeknek úgyszólván teljes egészében a birtokába került. 1943-' tói azonban e terület egy részét a partizánegységek tartják ellenőrzés alatt, s az usztasa-hatalom ellenőrzése egyre inkább formálissá válik. Ezért a hatalom úgy döntött, hogy a németekkel közösen lebonyolított nagyobbszabású akcióval megtisztítja e területet a forradalmi erőktől. A szerző ezt az akciót írja le, különösen sokat foglalkozik azokkal a mészárlásokkal és bűntényekkel, melyeket a fasiszta hadsereg, s különösen a kozák fehérgárdista egységek követtek el a horvátokkal és a szerbekkel szemben egyaránt. A németek által nekik szánt szerep is az volt, hogy még idejötte előtt kompromittálják a vörös . hadsereget, az „oroszokat". A szerző rámutat a partizánerők harcára, s bebizonyítja, hogy az 1943-ban a Szerémségben indított fasiszta offenzíva, a békés lakosság tömeges legyilkolásán kívül, semmit sem ért el. — FILIPOVIÓ: Adalék a krasovánok és Bosznia közötti kapcsolatokhoz (121 —124. 1.) a mai Románia területén élő délszláv népcsoport származásával és boszniai kapcsolataival foglalkozik. — LAZAR ANDRIC: Elemi iskolák Zmajevóban a XVIII. század végétől 1941-ig ( 124 — 135.1.) adói-bácskai település iskoláival foglalkozik. Kimutatja, hogy az itteni magyaroknak röviddel idetelepülésük után már van iskolájuk 1793 óta, s hogy 1868-ban új elemi iskolát építenek itt, mely ma is az itteni magyar tannyelvű iskolának az épülete. A szerző felsorolja azokat a magyar tanítókat, akik ebben az iskolában fennállása óta tanítottak. — VÜK VINAVEK ismerteti Kis Aladár: Magyarország külpolitikája a második világháború előestéjén c. könyvét (137 —139.1.). — BRANISLAV VRANEÁEVRC ismerteti az 1965-ös bécsi történészkongresszust (139. 1.). - G. ISTORIJSKI ZAPISI 1965. 18. évf. 22. köt. 2. szám. — NOVAK RAZNATOVIC: A montenegrói és a szerbiai kormányok tevékenysége a prizreni és a skopljei szerb metropoliák felállítása körül 1890 és 1902 között (217 — 275. 1.) a prizreni és a skopljei pravoszláv metropoliáknak szerb származású emberekkel való betöltését s a görögöknek e fontos pozíciókból való kiszorítását mutatja be. Ily módon a szerbiai és a montenegrói kormány aktív politikai harcba kezd az ún. respektív befolyásért a török fennhatóság alatt álló szerbiakt a területeken (a Novipazari Szandzsákban, Koszovo ós Metohiában és Észak-Makedoniában). E tevékenység célja az volt, hogy az egyházi, ill. az egyház fennhatósága alatt álló intézményeken (iskolákon stb.) keresztül e kormányok politikai befolyását érvényesítsék az itteni szerb, ill. délszláv lakosság körében. Ebből a célból szélesedik a szerb elemi iskolák hálózata. A két kormánynak ezen a téren elért sikerei sokban a balkán-háborúk sikerének morális előkészítését jelentették. — RADOJE PAJOVIC: A montenegrói csetnik-vezetőség likvidálása Ostrogban 1943 októberében, különös tekintetlel a montenegrói csetnik-mozgalom hely-