Századok – 1967

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 331

358 FOLY <3 IRATSZEMLE zetére a Neretva folyónál lezajlott csata után (277 — 303. 1.) az Óstrog helységben bekerített és foglyulejtett montenegrói csetnikvezetősóg likvidálásával foglalkozik. Ez nemcsak fokozta a csetnik-mozgalom demoralizálódását, hanem hozzájárult ahhoz, hogy lerántsák a leplet a csetnik-mozgalomról. Ettől kezdve vége lett a szövetsége-e sekkel kapcsolatos taktikázásnak és a csetnik vezérek nyíltan a németekkel való szövetség útjára léptek. — JOVANR. BOJOVIC: Jugoszlávia Kommunista Pártjának részvétele a montenegrói községtanácsi választásokon 1926-ban (305 — 319. 1.) vázolja azokat a körülményeket, melyek között létrejön a megállapodás a JKP és a Föderalist^ Párt baloldala között a közös választási listáról. A kommunista pártnak ezzel az volt a célja, hogy realizálja a szóles néptömegek összefogására irányuló politikáját. A szerző ismerteti a választási eredményeket, helységek szerint. Véleménye szerint a kommunisták lépésének jelentősége, hogy pozitív visszhangot váltott ki a montenegrói föderalista beállítottságú néptömegekben. — BRANKO BOSKOVTC: A Koszovo-metohiai Brigád létrehozása és 1944. évi tevékenysége Andrijevica térségében (320 — 329. 1.) a brigád történetét, tevékenységét és jelentőségét méltatja. — DIMO Vtrjovic: Francia dokumentumok az 1879 —1912 közötti montenegrói—bolgár kapcsolatokról (330 — 360. 1.) megállapítja, hogy Franciaország, Oroszország, Ausztria-Magyarország élénken figyelték ezeket a kapcsolatokat. Ügyvivőik jelentései a montenegrói—bolgár kapcsolatok jelentős forrásanyaga. Ilyenek az itt közölt és kommentált francia dokumentumok is, a cetinjei francia ügyvivő jelentései. A legjelentősebbek azok, amelyek Ferdinánd bolgár fejedelem ós Nikita montenegrói uralkodó találkozásaira vonatkoznak. E találkozásokat az ausztrofil Obrenovió-Szerbia elleni él jellemzi. — G. STANOJE-vió: Földrengés Boka Kotorskában a XVII. század első felében (361 — 365. 1.) a földrengéskörülményeinek, lefolyásának leírása velencei források alapján. — SLAVKO MIJUSKOVLC Vasilije vladika egy 1755-ből származó, a velencei Albánia providurjához intézett levelét közli, amely eredetileg latin nyelven Íródott (365 — 366. 1.). — G. INTERNATIONAL REVIEW OF SOCIAL HISTORY 1966. 1. szám. - DONALD I. MACKAY, DAVID J. C. FORSYTH, DAVTD M. KELLY: A közmunkaprogramok vitája 1917 —1935 között: néhány megjegyzés a munkásmozgalom ráhatásához (8—17. 1.) kimutatják, hogy a Keynes-hívők nagy erőfeszítéseket tesznek az „elődök" felkutatására. A közmunkáknak nagyon eltérő jellegük lehet: van, amikor kifejezetten szociálpolitikai, morális jelentőségük van, akad, mikor gazdaságilag is fontos közmunkákat indítanak. A tanulmány rövid kitekintést nyújt a közmunkák modern angliai történetére, majd a szerzők hangsúlyozzák, hogy a világháborút követően a tudományos közgazdasági irodalomban csak 1931 után ismerték fel a közmunkák gazdasági jelentőségét, minthogy azt megelőzően — a szerzők szerint ortodox módon — a közmunkáknak a gazdasági válságok idején csak pillanatnyi enyhítő szerepet tulajdonítottak. A politikusok és közgazdászok tulajdonképpen a szakszervezeti vezetők ösztönzésére tették fokozatosan magukévá a közmunkák végeztetésének gondolatát. A szakszervezetek ugyanis már 1919-ben felléptek e követeléssel, amit Lloyd George ós a liberálisok 1924 után karoltak fel. — F. REID: Szocialista vasárnapi iskolák Nagy-Britanniában, 1892—1939 (18 - 47. 1.) Hobsbawm i kutatásaira támaszkodik, azokból indul ' ki (Hobsbawm Primitive Rebels с. könyve), de ezeket részben kiegészíti és helyesbíti, mikor hangsúlyozza, hogy a sajátosan angol „munkásegyházak" szocialista szektái nem tűnnek el 1914-ben, hanem, miként ( a vasárnapi iskolák esetében is, ezeknek 1918 —1939 között még van utóvirágzásuk. Reid ismerteti a vasárnapi iskolák keletkezését az 1890-es évek elején, amelyek kiindulópontja az volt, hogy a szociális nyomort már itt a földön meg kell szüntetni. A vasárnapi iskolákban műveltséget, de főként etikai nevelést adtak, mi- ' közben egyúttal a szocializmus tételeinek elfogadására nevelték — főként a gyermekeket. A hallgatóság jellegzetesen proletár volt. A kiindulópont az volt, hogy a szocializmus vallás, amelyet megismerni, elfogadni, vallani és amelyért harcolni kell. A szocialista vasárnapi iskolák között eltérések is mutatkoznak : egyesek az ismert gondolatok elfogadtatására neveltek, mások viszont az önálló véleményformálást tartották szükségesnek. 1910 —1914 között a vallásos főáramlat mellett pozitivista, racionalista előadók is felléptek az iskolákban. A vasárnapi iskolák az első világháború éveiben antimilitaristák, pacifisták maradtak. 1918 után radikalizálódtak, időnként az angol kommunista mozgalommal is együtt haladtak. A gazdasági válságok (1921—23, 1929 — 33) szervezeteiket megtépázták, mindazonáltal az iskolák száma, hallgatósága 1939-ig növekedett főként Londonban, valamint a nyomor által inkább sújtott körzetekben. 1939 után ez a sajátos angol szocialista szekta nem hatott többé. — WOODFORD