Századok – 1967

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 331

EOLYŐIRATSZEMLE 345 vény elleni egynapos politikai sztrájk voltak ennek legfontosabb állomásai. Július végén a Kommunista Párt és a Lengyel Szocialista Párt Központi Bizottságainak tagjai megállapodást kötöttek a kölcsönös támadások beszüntetéséről és az akcióegységről, amelynek célja a demokratikus szabadságjogok megvédése, a tiltakozás a Németországgal való szövetkezés ellen. Ezt a reális politikai platformot képviselték a lengyel küldöttek a kongresszuson is. — JE. M. DVOJCSENKO-MARKOVA: AZ orosz—amerikai tudományos kapcsolatok történetéhez a XVIII. század második jelében (41 — 47.1.) főképp a Franklin ós Lomonoszov kölcsönös ismeretére és hatására vonatkozó adatokat ismerteti. — P. GLINKIN: A lengyelországi nőmozgalom forrásánál (48 — 55. 1.) az 1830 — 40-es évek mozgalmát mutatja be, a „rajongók" (entuziastky) tevékenységét, a mozgalom vezetőjének, Narcyza Zmiehowskának az életrajzán keresztül. — L. M. MORDUHOVICS: Jurij Krizanic kiadatlan értekezése (66 — 70. 1.) a XVII. századi horvát politikus és tudós De non extrahendo frumento c. értekezését közli latin eredetiben és orosz fordításban. A politikai munkájához utólag készült kiegészítésben Krizanic ellenzi a gabonakivitelt, mert ez csökkenti a népesség számát ós ezzel gyöngíti az ország erejét. — Sz. G. ZAVOLZSSZKIJ ós L. I. LTTKIN ismertetik az 1964 — 65 során megjelent, a népgazdaság irányításának átszervezésével foglalkozó csehszlovákiai és lengyel tanulmányokat (71—76. 1.). — Sz. I. SZIGYELNYIKOV alapos áttekintést ad az 1860 — 70-es évek bolgár szabadságmozgalmával foglalkozó, Bulgáriában 1944 óta megjelent irodalomról (76 — 82.1.). — L. P. LAPTYEVA ismerteti a csehszlovák történészek 1962 —1965 megjelent munkáit a kósőközépkori Csehszlovákia gazdaságtörténetére vonatkozólag (82 — 86. 1.). — Folytatódik az 1965-ben megjelent, a szláv országokkal foglalkozó szovjet cikkek bibliográfiájának közlése (107 —109. 1.). 1966. 3. szám. — Világtörténelmi jelentőségű esemény (I—IV. 1.) címen a XXIII. kongresszus általános jelentőségét móltatja a szerkesztőségi vezércikk, utalva a tudomány és kultúra terén adódó feladatokra.—M. N. KTJZMIN: A tömegek művelődési színvonalának emelése Csehszlovákiában a szocializmus építésének folyamatában (3 —15. 1.) megállapítja, hogy már az első köztársaságban gyakorlatilag megvalósult a 8 osztályos kötelező oktatás, persze a közép- és felsőfokú oktatás erősen osztályjellegű volt. 1950-ben a lakosság 86,3 okának volt nem teljes középiskolai végzettsége. 1948-ban az elemi iskolát és az alsóbb középfokú iskolákat összevonták a 9 osztályos általános iskolában, amelyre a 4 éves gimnázium épült (a középiskolák szakosítását ekkor, helytelenül, megszüntették). 1953-ban újabb reformmal 8 és 11 éves iskolákat hoztak létre, ez bizonyos túlterhelést okozott. Nagy jelentőségű volt az esti és levelező oktatás bevezetése. 1950 —1961 közt a teljes középiskolát végzettek abszolút száma kétszeresére nőtt, a felsőfokú végzettségűeké 2,3-szorosára. Ez az iskola által adott ismeretanyag belső, tartalmi változásaitól függetlenül is nagy eredmény. Minél fiatalabb korosztályokról van szó, annál nagyobb a teljes középiskolai végzettségűek aránya. — V. A. GYAKOV: A forradalmi mozgalom az orosz hadseregben és a lengyel szabadságmozgalom 1856 —1865 (16 — 30. 1.) az orosz és lengyel forradalmi demokraták agitációja és az egykori forradalmárok személyes példája mellett a parasztmozgalmakkal való közvetlen kapcsolatban és a katonaiskolák tevékenységében látja a forradalmasító tényezőket. Forradalmi szervezetek jöttek létre, s ezek egymás között teremtettek kapcsolatókat. Különösen jelentős volt, a lengyelországi orosz tisztek szervezete, amely a felkelést előkészítő lengyel vörösökkel is kapcsolatot teremtett. A felkelés idején több forradalmár átállt a lengyelek oldalára, az említett tiszti szervezetnek mintegy 200, a pétervári forradalmi köröknek mintegy 180 tagja nyújtott jelentős közvetett vagy közvetlen segítséget a felkelésnek. A résztvevők 94%-a a nemesi rendhez tartozott, de 69%-ának semmi vagyona sem volt, tehát inkább az értelmiséghez számítható. — M. A. ALPATOV: Jurij Krizanic történeti koncepciója (31 — 44. 1.) a XVII. század második felében Oroszországban tevékenykedő horvát szerzetes munkáinak vizsgálatából azt szűri le, hogy a bibliai négy monarchia történeti koncepcióját csak fenntartásokkal fogadta el, hogy kellő helyet biztosíthasson a szlávok szerepének. Elveti az orosz cárok Augustustól való származtatását, s minden egyéb idegen kapcsolatukat, hogy kiemelje az orosz nép és állam autochton voltát. Oroszországnak a nyugattól való elmaradottságát, amelynek az okát a zsarnokságban látja, reformokkal akarja bepótolni. XIV. Lajos Franciaországa az eszményképe, tehát a feudális abszolutizmus. A jobbágyság intézményét természetesnek tartja. Az iparfejlesztést a céhektől várja. A külföldieket ki akarja tiltani Oroszországból. Oroszország külpolitikai feladatát a nyugati és déli szlávok felszabadításában látja, ezért elsősorban a törökök ellen kell harcolnia. — M. KOPÁSÉVÁ ismerteti a csehszlovákiai ellenállási mozgalom történe-