Századok – 1967

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 331

338 FOLYÓIBATSZEMLE 207.1.) az 1934. június 30-ig, a Röhmmel és az S A-vezérekkel való leszámolásig vezető utat és magának a leszámolásnak az eseményeit mutatja be. — V. M. DALIN: Gilbert Romme, Pavel Sztroganov és a szentpétervári udvar (207 — 213. 1.) a forradalmár Romme újabban megjelent életrajza kapcsán arra utal, hogy 1779—1790 közt volt Sztroganov nevelője, úgyhogy az I. Sándor uralkodása kezdetén létrejött bizottságban, ha egészen távolról is, de a francia forradalom is éreztette hatását. — I. A. SZATTJCSEVSZKIJ Nero élettörténetét ismerteti (213-217. 1.). — N. NOVAJA I NOVEJSAJA ISZTORIJA 1966. 2. szám. — L. Z. ZEVIN, M. P. SZTBEPETOVA, N. A. USAKOVA: A szocialista államok gazdasági együttműködése a fejlődő országokkal (3 —16. 1.) megmutat ja a tőkés országok által nyújtott segítség igazi arcát: a monopóliumok helyzetének a fenntartását célozza, s a partnerek egyenlőtlen helyzete miatt nem is olyan nagy. 1962-ig a fejlődő országok 6,6 milliárd dollár segítséget kaptak, de ebből le kell számítani 2,6 milliárdot kamatra ós osztalékra, amely visszakerül, 3,6 milliárdot pedig az 1950 óta végbement áremelkedések miatt bekövetkezett veszteségre, így ténylegesen csak 400 millió a segítség. A szocialista államok önzetlen segítsége az 1950-es évek közepén indult meg, elsősorban a külkereskedelem formájában, amely 1_956— 1963 évi átlagban 13,3%-kal nőtt, 1964-ben 3,7 milliárd rubelt tett ki. A szocialista országok nagyrészt gépeket szállítanak. Az 1965. január 1-i helyzet szerint 1938 üzemet építettek, építenek vagy terveznek építeni a fejlődő országokban, ezek közül kb. 1300 ipari üzem. 1965 elejéig 5 milliárd rubel hosszúlejáratú hitelt nyújtottak, ebből 3,5 milliárdot a Szovjetunió (Magyarország 38 milliót). A legtöbbet India és az EAK kapott (egyenkint több mint 1 milliárd rubelt). 17 000 szakembert képeznek ki a szocialista országok főiskoláin. A fejlődő országok közül majdnem 50 tervgazdálkodást folytat. A szocialista országok az ENSz-segélyakciója után is segítséget nyújtanak. — I. I. ZSIGALOV: A reakciós külpolitika elleni angliai harc történetéből, 1955—1961 (17 —30. 1.) sok adatot hoz fel a békés egymás mellett élés gondolata melletti kiállásra, többek közt a Munkáspárt részéről, a leszerelésre ü'ányuló szovjet lépések kedvező visszhangjára. Utal arra is, hogy sokszor korlátozott pacifizmus is megnyilvánul az angliai állásfoglalásokban, a nagyhatalmakat válogatás nélkül egységesen felelőseknek tartják a háborús veszély és a feszültség miatt. — V. K. VOLKOV: „A »Teutonkard« akció" (31—43. 1.) részlet egy készülő könyvből, amely a németek felelősségót állapítja meg a marseille-i királygyilkosságban. Az itt közölt első részben Sándor jugoszláv király franciaországi látogatásának külpolitikai jelentőségét mutatja be: várható volt az olasz—jugoszláv s ennek révén az olasz—francia viszony javulása, ami a németek számára kedvezőtlen volt. Azután ismerteti a merénylet lefolyását és a merénylők felkészítését, többek között magyarországi táborokban is. — Sz. A. GONYIONSZKIJ : „Duvalier apó" — Haiti őrjöngő zsarnoka (44—55. 1.) megállapítja, hogy Haitiben még eddig sohasem volt igazi demokrácia. Az 1907-ben született orvos, Fr. Duvalier 1957-ben lett köztársasági elnök, s azóta — egyik bizalmasának bevallása szerint — évente 300 ellenfelét óhajtja kiirtani. Roppant méretű személyi kultuszt honosított meg. Az ország gyakorlatilag az Egyesült Államok gyarmata, a lakosság 90%-át a mezőgazdaság foglalkoztatja. Áz Egyesült Államokban is bíráló hangok hallatszanak Duvalier zsarnoksága ellen, mert attól félnek, hogy baloldali forradalomhoz vezet. Az illegális mozgalom erősödőben van. — A. Z. MANFBED: Robespierre az orosz és szovjet történetírásban (56 — 64.1.) a bécsi történész kongresszuson tartott előadását bővítette itt ki, a kortársaktól kezdve kíséri nyomon a Robespierre-rel foglalkozó történeti irodalmat, hangsúlyozza, hogy az orosz haladás hívei mindig kiálltak mellette. — Sz. V. VOLFSZON: Me Arthur és a világháború veszélye 1950—51-ben (65 — 74. 1.) kiadott anyag alapján ismerteti McArthur törekvéseit a koreai konfliktus kiterjesztésére, amelyek miatt a mérsékeltebb amerikai politika hívei, Truman-nel az élükön, leváltották főparancsnoki tisztjéből. — B. JA. MIHAJLOV: AZ AFL jobboldali vezetői az amerikai munkásmozgalom haladó erői ellen (1930—40-es évek) (75 — 82. 1.) J. Ph. Freynek a washingtoni kongresszusi könyvtárban levő hagyatéka alapján mutatja be, hogy a haladó irányzatok ellen a szakszervezeti vezetők még az FBI-vei is hajlandók voltak együttműködni. — E. L. NYITOBURG: Dokumentumok a kubai forradalmi mozgalom történetéről (83 — 94. 1.) ismerteti a moszkvai forradalmi múzeumban levő mintegy 150 röplapot, brosúrát stb. az 1920-as évek végéről és a 30-as évek elejéről, amelyek a kubai baloldali mozgalmak munkáját tükrözik. — R. JA. JEVZEROV: Rosa Luxemburg a német militarizmus ellen az első világháború küszöbén (95 — 105. 1.) az 1914 első felében ellene lefolytatott perek anyaga ós sajtóvisszhangja alapján rámutat arra, hogy a töme-