Századok – 1967

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 331

EOLYŐIRATSZEMLE 331 KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK VOPROSZI ISZTORII 1966. 3. szám. — A. A. GUBEB: A XII. nemzetközi történettudományi kongresszus (3 —14. 1.) a fontosabb előadások és viták ismertetésén ttílmenően megállapítja, liogy főképp aktuális és vitás kérdések iránt volt nagy az érdeklődés, a korábbinál nagyobb volt a marxista történészek száma, és egyre inkább érződik a marxista elmélet hatása a polgári történészek körében. Utal a módszertani kérdésekben kibontakozott vitákra, különösen a nacionalizmus és internacionalizmus kérdésében még a marxista történészek közt is lezajlott nézeteltérésekre, hangsíilyozza, milyen nagyarányú egyetértéssel találkozott Fritz Fischernek a német háborús célokról írt könyve. A nyugati történészek körében bonyolult folyamatok mennek végbe, ezért nagy figyelmet kell erre fordítani. — A. JE. JOFFE: A külföldi,,Szovjetunió baráti társaságai"-пак működése (15 — 30.1.) részletes adatokat hoz az 1927 — 1932 közti időszakra, amikor a forradalom 10. évfordulójára Moszkvába érkezett küldöttségek révén megindult az ilyen társaságok szervezkedése. 1932-ben 21 országban 100 000 tagja volt a társaságoknak, ezek 30%-a kommunista párttag, 14 folyóiratot adtak ki. 1928 —32-ban 2400 ember látogatott segítségükkel a Szovjetunióba. A burzsoá kormányok persze üldözték és korlátozták tevékenységüket, mégis nagy eredményeik voltak a szovjetellenes tervek leleplezésében, a Szovjetunió eredményeinek nóp-I szerűsítósében. Gyengéjük volt, hogy nem méltatták kellő figyelemre propagandájukban az értelmiséget, a parasztságot, a nőket, az ifjúságot. 1933-ban Németországban betiltották az egyes országos egyesületeket egybefogó nemzetközi szervezetet, s a társaságok csak néhány országban maradtak fenn. De bebizonyították addig is, hogy a nemzetközi szolidaritás a békeharc fontos tényezője. — В. M. SERESVENSZKIJ: A Távolkeleti Köztársaság létrehozása (31 — 42. 1.) részletesen ismerteti az 1920 elején Szovjet-Oroszország ós Japán közt ütközőállamként létrehozott köztársaság problémái körül akkor a párton belül folytatott vitákat. A vezetők egy része — még a külön köztársaság ügyeinek irányítására a Központi Bizottságon belül létrehozott Távolkeleti Irodában is — helytelenítette a távolkeleti terület elszakítását. Lenin azonban szükségesnek látta, persze csak ideiglenes megoldásként, a nemzetközi helyzet miatt. 1921 áprilisában jött létre a köztársaság kormánya, ekkor szavazták meg alkotmányát. — Ju. Sz. KUKUSKIN: A szovjetek a helyreállítási időszakban (43—52. 1.) 1921-től vizsgálja a szovjetek aktivizálására irányuló törekvéseket. A polgárháború befejezése tette ezt lehetővé, a pártonkívüliek nagyobb arányú bevonását is. 1921-ben 134 városban a választók 46%-a vett részt a szovjetek választásában, ós 72,6% a kommunista párt jelöltjeire szavazott, más pártok jelöltjei csak a szavazatok 0,1 %-át kapták meg. A falusi szovjetek aktivizálása a kulákok elleni éles harccal fonódott egybe. 1924-ben ismét hanyatlott az aktivitás, ezért tett a párt újabb intézkedéseket, amelyek mái' 1925 elején jelentős eredményeket hoztak. Ez azonban csak újabb szakasza a fejlődésnek, nem a kezdete a szovjetek aktivizálásának, mint eddig általában elfogadott volt. — I. N. OLEGINA: A mai amerikai és angol történetírás a Szovjetunió iparosításáról (53 — 69. 1.) az 1930-as évektől napjainkig megjelent munkák elemzése alapján úgy látja, hogy egy objektív értékelésre törekvő tendencia mellett van egy tudatosan hamisító is, ezek azonban az egyes művekben keverednek. Az angolszász történészek arra törekszenek, hogy az 1917 előtti iparosítást összekapcsolják a szovjet korszak fejlődésével, az egységes ipari társadalom elmélete alapján, s ezzel véletlennek állítsák be az Októberi Forradalmat, azt állítva, hogy a tőkés Oroszország is képes lett volna olyan irányú iparosításra, mint a szovjet állam. — L. A. ZAK: A bécsi kongresszuson lezajlott diplomáciai harc történetéből (70—82. 1.) a lengyel és a szász kérdés körüli harcokat ismerteti elég részletesen, hangsúlyozza, hogy I. Sándor szerint Oroszország kiérdemelte, hogy megkapja Lengyelországot. Az angol—osztrák—francia közeledés és az 1815. január 3-i szerződés teljesen megsemmisítette a Napóleon-ellenes koalíciót.. — A visszaemlékezések rovatban B. Sz. BÁSZKOV: A Dnyeprogesi építőjének féljegyzései (96 —108. 1.) c. befejezetlen írását közlik a dnyeperi villanyerőmű építéséről, az 1884—1965 élt mérnököt bemutató bevezető tanulmánnyal V. Sz. LELCSUKtól (94 — 96. 1.). — V. .TE. NYEVLER röviden összefoglalja Garibaldi szerepót 1849-ben a római köztársaság védelmében (109 — 113. 1.), utána közlik Garibaldi emlékiratainak ezzel foglalkozó részét: A római köztársaság védelme. A második száműzetés (113 — 123. 1.). — Az adatközlő rovatban R. V. OVICSINNYIKOV: Je. I. Pugacsov pere és elítéltetése ( 124—130.1) részletesen ismerteti a per lefolyását, azután megkezdi a vonatkozó dokumentumok közléset (130— 138.1.). — A. Ju. SPIRT ismerteti a trópusi