Századok – 1967
A történelmi társulat és a századok múltjából - Glatz Ferenc: A Magyar Történelmi Társulat megalakulásának története 233
246 G LATZ FERENC fontos szerepéről beszél,9 3 majd a tudomány fejlődésit összekötve annak társadalmi hasznosságával, mondja: „A. kormányok és egyes tudományos intézetek halomra gyűjthetik a történelmi kincseket: de mily korlátolt ezek haszna, ha csak néhány szaktudós kezein forognak, s a társadalomba, a nemzet nagy tömegébe nem hatolnak be !"96 A „nemzet történelmi irodalma" csak úgy virágzik, ha a „kútfő gyűjtemények gazdagok ... és — mi nem kevésbé lényeges — ha a nagy közönségben érdekeltség létezik azok iránt és élénk a történeti érzék. Emez csak a társadalom keblében fejlődhetik, csak úgy foglalhat nagyobb tért, ha történelmi társulatok keletkeznek, oly társulatok, melyek tagjaikat nem egyedül tudósokból nyerik, hanem a melyekbe csekély pénzáldozattal minden hazafi és nemzete történelmét kedvelő, dicsőségét szívén hordó minden polgár beléphet, és szabadon minden korlátozástól menten működhetik a történetnyomozás tágas mezején."9 7 Ha a Társulat alakulása körüli vitákra gondolunk, akkor eléggé egyenes vonallal köthetjük össze a Csengery—Toldy-féle — elfogadott — alapszabálytervezetet és Horváth Mihály e sorainak mondanivalóját. Mégis érezhető a szándék különbsége: amíg az előbbi egy negatív indíttatású, az Akadémia hivatalos irányát védelmező állásból igyekezett a Társulatot a „széles közönség" intézményeként alakíttatni, addig Horváth Mihály a tudományfejlődés egy adott szintjének elérését látja benne. Beszéde tehát elvi és történelmi érvekkel igyekszik bizonyítani, hogy a tudomány és társadalom igényli egy széles társadalmi bázisra épülő történelmi társulat felállítását. Az alapszabályokat9 8 Thaly fogalmazta meg. Az első változat a február 2-i és 4-i értekezletek, a második és a "harmadik a február 7-i Csengery —Toldy javaslat alapelvei, illetve az azt követő megszorítások szerint készült.9 9 Az alapszabályt olvasva így természetes, hogy nem egyszer bekezdésenként is érezhető: a vita melyik pontján alakult ki a szöveg adott része. Ahogy a Társulat „czélja és munkaköré"-re (2 — 3. §), a tagokra (5—6—7. §), a vándorgyűlésekre (28. §) vonatkozó sorokon érezhető a Csengery—Toldy javaslat, úgy érezhető a Pestyéknek tett „engedmény" is a vezetés „szakszerűségéire vonatkozó megkötéseken. így pl. noha választmányi tagnak bárki megválasztható a tagok közül, mégis a 19. §-ba bekerül egy félmondattal — egyébként a szöveg egyetlen kiemelésével —: „különös tekintettel mégis a szakférfiakra". Ide kívánkozik még, hogy a választmány a vezetésben egyedülálló szerepet kapott: a közgyűléstől függetlenül dönthetett, a „nyilvános ülések"-en csak tagjai szavazhattak (25. §); s talán az a negyedik fejezet végére bekerült mondat, mely a társulati tagok felvételét ajánláshoz és a választmányi ülés döntéséhez kötötte (24. §). 95 Horváth Mihály beszéde a történelmi társulat első közgyűlésén, 1867-ki május 15-kén. Századok 1867 júl. 3 — 11. 1. A beszédet közölték még a vezető napilapok is. (Pesti Napló, 1867. jún. 17.) kivonatot közöl a Magyar Újság, 1867. máj. 17-i száma. A „Magyarországában — máj. 16. — a Vasárnapi Újságban — máj. 19. 245. 1. — néhány sorban számoltak be az eseményről. 9e Századok 1867. júl. 9. 1. 97 Uo. 10. 1. 98 Függelék. 99 A szöveg végleges formábaöntését nem lehet csak Thalynak tulajdonítani, mert azt a közgyűlés elé terjesztés előtt még be kellett mutatnia a már említett, Pestyből, Rómerból és Toldyból álló albizottságnak: ellenőrizzék, „hogy a jegyző az alapszabálytervezetet az értekezlet módosításainak értelmében dolgozza át." (Lukinich Imre: i. m. 22. 1.).
