Századok – 1967
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Obermann; Karl: Társadalmi struktúra és politikai ideológia a kapitalizmus kibontakozásának korszakában 216
232 KARL OBERMANN: TÁRSADALMI STRUKTÚRA ÉS POLITIKAI; IDEOLÓGIA szeri jelenségnek tekinthető, hogy a képviselők között szám szerint 21 kézműves és munkás is szerepelt, mert 1849-ben ismét eltűntek ezek a képviselők a porosz második kamarából. De a vitákat a porosz alkotmányozó gyűlésben is főként a hivatalnokok és az értelmiség képviselői, professzorok, orvosok és ügyvédek, valamint lelkészek folytatták. Nem egységesek az egyes hivatalnokcsoportok és a különböző szabad foglalkozásúak számarányára vonatkozó adatok (Schilfert és Rosenbaum alcsoportjai eltérnek egymástól), mert nagyon nehéz a társadalmi származást a közölt foglalkozás alapján helyesen értékelni. Megegyeznek mindazonáltal a vélemények abban, hogy mintegy 265 képviselő tartozik ezekhez a foglalkozási csoportokhoz. 1849-től kezdve a porosz kép viselőkamarák ban növekszik a hivatalnokkörökből származó, és enyhén csökken a kereskedők és gyárosok köréből származó képviselők száma, mert az utóbbiak a gazdasági életre koncentrálták magukat. 1855-ben a képviselők 50%-a közigazgatási vagy igazságügyi hivatalnok volt.90 Tanítóknak és egyetemi tanároknak már csak 1849-ben, a második porosz kamarai választásokon sikerült jelentős számú, 25 mandátumot (7,1%) biztosítaniuk maguknak. Számuk 1855-ben 2 főre (0,6%) csökkent. 1862-ben ismét 13 képviselővel (3,7%) szerepeltek.9 1 A gazdálkodók, ill. földbirtokosok az 50-es és 60-as években fokozatosan ismét megerősíthették pozícióikat. 1867-ben 119 képviselő (27,6%) tartozott e csoportokba.92 A porosz képviselőkamarák társadalmi ós politikai erőviszonyainak változásaira irányuló kutatásnak mindenesetre nem szabad figyelmen kívül hagynia, hogy 1849 májusát követően a képviselőket a háromosztályos választójog alapján választották. A harmadik osztályhoz tartozó kis adózók részvétele a választásokban már kezdettől fogva soha sem haladta meg az ebben az osztályban a választásra jogosultak számának 30%-át (1849-ben 28,6%, 1855-ben 18,5%). Ennek a számszerűleg legerősebb osztálynak 30,5%-a szavazott az 1862. évi választásokon, és ezzel elérte a legmagasabb részvételi arányszámot. Az első osztályba tartozó nagy adófizetőknek, tehát a birtokos osztálynak 55,4%-a szavazott 1849-ben és 61%-a 1862-ben; a második osztály, a közepes adófizetők 44,7%-kai szerepelnek 1849-ben ós 48%-kal 1862-ben.9 3 Nagy feladatok megoldása vár itt még a kutatásra. Végül is nem csak a parlamentek társadalmi struktúrájának elemzéséről van szó, hanem mindenekelőtt arról, hogy kapcsolatot létesítsünk valamely parlament szociális struktúrája és a magatartása, illetve ténykedése között. A polgári pártok végül is a parlamentekben alakultak ki. Onnan indult ki mind szervezetük mind tevékenységük. Az, hogy milyen ütemben jutott érvényre a kapitalizmus, az elsősorban annak a kérdése, hogyan zajlott le a tulajdonviszonyokban beállott változás folyamata, mi játszódott le a társadalmi szférában a polgári társadalom fő osztályainak kialakulásánál és szerveződésénél, milyen kapcsolat áll fenn a modern polgári osztály formálódása és a polgári pártok létrejötte között. "Uo. 71. 1. »• Uo. 29. 1. " Uo. A képviselők neveit és rövid személyi adatait az alábbi kiadványok közlik: Statistik des Preußischen Abgeordneten-Hauses in den bisherigen fünf Legislatur-Perioden (1849—1861) und bei dem Beginne der sechsten Legislatur-Periode 1862. Nach den Provinzen und Wahlkreisen geordnet und mit Angabe der Fraktionen, zu welchen die Angeordneten gehören. Berlin. 1862. Verlag von G. Hickethier, 32. 1. — Preußens Volksvertretung in der Zweiten Kammer und im Hause der Abgeordneten vom Februar 1849 bis Mai 1877. Alphabetisches Namensregister der Mitglieder sowie Verzeichnis der Wahlkreise nach Provinzen und Regierungsbezirken. Zusammengestellt vorzugsweise auf Grund amtlicher Materialien von Franz Lauter. Berlin, 236. I. 93 Adalbert Hess: Das Parlament des Bismarck widerstrebte. Zur Politik und sozialen Zusammensetzung des preußischen Abgeordnetenhauses der Konfliktszeit (1862—1866). Köln und Opladen. 1964. 23. 1.
