Századok – 1967
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Obermann; Karl: Társadalmi struktúra és politikai ideológia a kapitalizmus kibontakozásának korszakában 216
TÁRSADALMI STRUKTÚRA ÉS POLITIKAI IDEOLÓGIA 227 próbálták „a porosz államban alkotmányos meggyőződésüket teljes egészében megvalósítani".5 7 Bismarck, a „liberálisok végzete", végül is arra a reálpolitikai belátásra vezette őket, hogy nem az egész a fontos, hanem a kiegyezés, a porosz katonaállammal való megértés. A Nemzeti Liberális Párt alapítását úgy ünneplik, mint annak a kifejezését, hogy „a német nép szükségszerűen felismerte, hogy ennek a leendő birodalomnak töredezett talaján minden politikai munka a rokon erőkkel való megegyezéshez van kötve".68 A német liberalizmus történetének ez a dicsőítése és idealizálása, amely a Bismarckkal a felülről irányított forradalom periódusában kötött egyezményben látja a nagy teljesítményt, bizonyos fokig a beteljesülést, jellemzi ugyan a német burzsoázia szándékait és érdekeit, de keveset mond azokról a politikai eszmékről, amelyektől a németországi liberalizmus vezettette magát. A kialakulóban levő modern polgári osztály politikai ideológiájának értékelésénél a Vormärz és az 1848/49. évi forradalom periódusából kell kiindulni, melyet, mint már említettük, maga Hermann Oncken „eszméket alkotó és előkészítő liberalizmus"-nak nevez.59 Mint Lenin 1907-ben hangsúlyozta, éppen a forradalmi periódusokban „nyilvánul meg a legnagyobb erővel a különböző osztályoknak a társadalmi életformák meghatározásában játszott közvetlen szerepe, ilyenkor rakják le a poltikai »felépítmény« alapjait, amely azután hosszú ideig fennmarad a megújult termelési viszonyok alapján". Ezzel kapcsolatban Lenin rámutat, hogy Marx és Engels is ismételten visszatérnek az 1848/49. évi forradalom eseményeihez, „valahányszor a legvilágosabb és legtisztább formában megállapítják a különböző osztályok belső természetét és törekvéseit. Mindig az akkori forradalmi korszak szempontjából értékelik a későbbi, kisebb politikai alakulatokat, szervezeteket, politikai feladatokat és politikai összeütközéseket."60 Mind a polgári osztály, mind a kispolgárság és a munkásosztály „belső lénye" világosan megmutatkozott az 1848/49. évi forradalmi események során. A rajnai gyáros és porosz miniszterelnök által meghirdetett „megegyezési elmélet"-ben nyilvánult meg a liberális burzsoázia politikai meggyőződése. Ez a burzsoázia továbbra is a koronában látta a szuverenitás forrását; a korona elismerést érdemel, hozzájárulása nélkül semmiféle alkotmány sem válhat érvényessé. A Camphausen—Hansemann-kormány tagadta, hogy „teljes átalakulás következett volna be", és azt a felfogást képviselte, hogy a meglevő alkotmányból az általa nyújtott törvényes eszközökkel történik az átmenet az új alkotmányba anélkül, hogy a régit az újjal összefűző köteléket elvágnák".61 Itt lép világosan előtérbe a mérsékelt liberalizmus vezető irányvonalának államfelfogása. A mérsékelt liberalizmus a 30-as évek óta az induló burzsoázia gyakorlatipolitikai államfelfogásaként fejlődött ki. A francia forradalmi jelszavak — szabadság, egyenlőség és testvériség — helyébe Németországban a felelőssége tudatában levő állampolgár eszméje lépett, aki nem küzd az állam ellen, hanem benne feloldódni akar, aki arra törekszik, hogy saját érdekeit összhangba hozza az állam érdekeivel. Az állam olyan intézménynek számított, amelyet a történelmi fejlődés termékeként el kell ismerni. Arról volt csupán szó, hogy ezt az államot, amely eddig a nemességre támaszkodott, a polgárral, azokkal kössék szorosabban össze, akiknek vezető szerepük van az ország iparának fejlesztésében. Arról volt szó, hogy a tőketulajdonos polgár megbecsült helyzetet nyerjen az államban, egyenjogúságot a nemességgel, ill. politikai beleszólási jogot. Állampolgári műveltséggel akarták elérni a polgári tömegek benső kapcsolatát az állammal, hogy elérjék a célt. „Az összes szenvedélymentes, mérsékelt és megfontolt liberálisok, tehát azok mérhetetlen többsége", a 30-as évek elejéi} az „alkotmányos monarchia" jelszava alatt gyülekeztek. Rotteck és Welcker, a két dél-németországi professzor) egy politikai szótár, az úgynevezett államlexikon összeállításába kezdett, melynek az volt a feladata, hogy a német mérsékelt liberalizmus kézikönyveként az állampolgári műveltséget a liberalizmus szellemében terjessze.6 2 A professzorok mellett azonban neves gyárosok, mint Hansemann és Mevissen is a mérsékelt liberalizmus szóvivőiként léptek fel. Mindenekelőtt Hansemann emlókirat! Uo. 59. 1. "Uo. 65. 1. " Uo. 54. 1. " V. I. Lenin Müvei. 13. köt. Bpest. 1954. 24—25.1. " Stenographische Berichte über die Verhandlungen der zur Vereinbarung der preußischen Staats-Verfassung berufenen Versammlung. 1. köt. Berlin. 1848. 57.1., valamint Karl Obermann: Karl D'Ester, Arzt und Revolutionär, seine Tätigkeit in den Jahren 1842—1849. Közli: Aus der Frühgeschichte der deutschen Arbeiterbewegung. Deutsche Akademie der Wissenschaften zu Berlin, Schriften des Instituts für Geschichte. 1. sorozat, 1. köt. Berlin. 1964. 156—157. 1. Пат Zehnter: Das Staatslexikon von Rotteck und Welcker. Eine Studie zur Geschichte des deutschen Frühliberalismus. List-Studien, Untersuchungen zur Geschichte der Staatewissenschaften. 3. füzet. Jena. 1929. 62. 1. Az idézett szöveg Rottecknek a Staatslexikon 1834. évi 1. kötetéhez Irt előszavában található. 15*
