Századok – 1967

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Obermann; Karl: Társadalmi struktúra és politikai ideológia a kapitalizmus kibontakozásának korszakában 216

228 К ABL OBERMANN tai, kezdve a „Poroszország helyzete és politikája az 1830. év végén" című 1830. december 31-i emlékirattal, betekintést nyújtanak a mérsékelt liberalizmus politikai alapelveibe. Aporosz monarchiához intézett 1830. december 31-i emlékirat figyelemre méltó módon an­nak a veszélynek a tárgyalásából indul ki, amely az úgynevezett alsóbb néposztályok, a „csőcselék" részéről fenyeget. Megfontolásra ajánlja, hogy „minden hatalmak közül a csőcselék uralma a legborzasztóbb", ós ezért az államot fenyegetá veszélyek közt „a silá­nyabb néposztályok lázadása" áll első helyen.63 A kormánynak „a nemzet tulajdonképpeni erejére, a többségre" kell támaszkodnia, amely, mint hangsúlyozta, azokban a polgárokban van meg, akiknek „magasabb képzett­ségük folytán nagyobb betekintésük van, vagyonuk következtében pedig nagyobb érde­kük egy szilárd, erős ós jó államkormányzat". A többséget nem a lakosság számszerű többságében, hanem a birtokos osztályban látta, „a vagyonban, az állampolgárok képes­ségében ós tapasztalatában, függetlenül attól, hogy miben áll a vagyonuk ós milyen úton szerezték meg képességeiket vagy tapasztalataikat".6 ' Az ipari burzsoáziának, a mérsékelt liberalizmusnak legfelsőbb helyen mind vilá­gosabban emelt 'igényével szemben, hogy a tőkés tulajdonnal rendelkező polgárnak állampolgári jogokat adjanak, hogy benne lássák azt az állampolgárt, akinek legnagyobb érdeke az állam jóléte, aki vagyona alapján az állam tulajdonképpeni erejét képezi, a 40-es években a konzervatív porosz junkerek vezetői léptek fel. A porosz junkerkaszt egyik legismertebb képviselője Bülow-Cummerow, 1842-ben kijelentette, hogy csak „a földbirtokosok tekinthetők a tulajdonképpeni szavazatképes népnek", csak „ők illetéke­sek, hogy uralkodójukkal közösen intézzék az ország nagy ügyeit. A nemzet egyéb tag­jai — bármilyen fontos legyen is egyébként személyiségük és tevékenységük — minden­kor a lakosságnak csak váltakozó ós megtűrt tagjai, akiket ugyan személyük ós tulajdo­nuk szempontjából a .földbirtokosokkal azonos jogok illetnek meg, akiknek azonban az ország képviseletében való részvételre nincs indokolt igényük."6 5 Ez a szociális légkörből, a szociális struktúrából született mérsékelt német liberaliz­mus azonban harcában a tőkés tulajdon egyre fokozódó jelentőségére támaszkodott. A kialakuló burzsoázia kizárólag személyes anyagi érdekei ós céljai szemszögéből ítélte meg a politikát. A tőkés tulajdon volt szerintük az a kulcs, amellyel végül megnyitható a tekintélyes társadalmi ós politikai pozícióhoz vezető út. A liberális burzsoázia a társa­dalmi-gazdasági hatalom megszerzésére építette politikai terveit.6 6 Dahlmann, Bassermann, Mevissen ós más neves és vezető liberálisok felhasználták a „közvélemény" fogalmat is, amelynek megvan a hatalma, hogy a polgárság követeléseit keresztülvigye. Ezen azonban csak a „birtokos" és „művelt" polgárok úgynevezett ésszerű elgondolásait értették ós semmiesetre sem a dolgozó tömegek véleményét. Ennek a ,,közvólemény"-nek szerintük csak az a feladata, hogy a „vagyonosok" anyagi érdekeit érvényre juttassa.67 A feudalizmus hanyatlásának ós a polgári társadalom kialakulásának korszakát, amelyben a tulajdon- és társadalmi viszonyok megváltoznak ós az egyik oldalon a modern polgári, a másikon a munkásosztály formálódik ki, azonban olyan társadalmi ós nemzeti mozgalmak jellemzik, amelyek tömegjelleget öltenek. Lenin hangsúlyozza, hogy ez a kor­szak a lakosság minden osztályát belevonja a politikai mozgalmakba.6 8 A mérsékelt libe­ralizmusnak, amely igen messzire került kiindulópontjától, a felvilágosodás filozófiájától és az 1789-es francia forradalom eszméitől, és amely, a nép felségjogát megtagadva, csak a vagyonosok részére követelt állampolgári jogokat, ebben a széles népmozgalomban ellentmondásba ós kritikába kellett ütköznie. A felvilágosodás filozófiája, amely a nemes­ség jelentőségének csökkentésében a polgár újszerű értékelése javára az ökonómiát kö­vette, azok az eszmék, melyek az emberi ós polgári jogok deklarációjában nyertek leg­főbb kifejezést, korántsem veszítették el jelentőségüket a polgári társadalomban, főként nem a kispolgári értelmiség széles köreiben. Az új hegeliánus Arnold Ruge 1843-ban a liberalizmusnak szemére vetette, hogy annak „minden politika egyforma", és kijelenti, hogy „a német világnak, hogy túlélje a jelent ós biztosítsa jövőjét, nincs másra szüksége, mint az új öntudatra, amely minden szférában a szabad embert elvvé és a népet céllá emeli, egy szóval a liberalizmus feloldására demokratizmusban".6 9 " Rheinische Briefe und Akten zur Geschichte der politischen Bewegung 1830—1850, hrsg. von J. Hansen, 1. köt. Essen. 1919. 12. és köv. 1. «' Uo. 21.1. " Bttlow-Cummerow : Preußen, seine Verfassung, seine Verwaltung, sein Verhältniss zu Deutschland. Berlin. 1842. 37. I. •• Friedrich Zankel: Der Rheinisch-Westfälischen Unternehmer 1834—1879, 100—101. 1. " Wolfgang Hock: i. m. 44—45. 1. •• Lenin: A nemzetek önrendelkezési jogáról. V. f. Lenin Művei. 20. köt. Bpest- 1955. 403—409. 1. " Arnold Ruges sämtliche Werke, 3. köt., 2. kiad. Mannheim. 1847. 92. és 116. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom