Századok – 1967

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Obermann; Karl: Társadalmi struktúra és politikai ideológia a kapitalizmus kibontakozásának korszakában 216

TÁRSADALMI STRUKTÚRA ÉS POLITIKAI IDEOLÓGIA 217 A németországi társadalmi struktúra ezidôbeli vizsgálatánál abból kell kiindulni, hogy az osztályok még esak kialakulóban voltak. A XIX. század első felében Németországban a modern polgári osztály alakulásának és megformálásának folyamata még nem volt lezárva, de ugyanekkor lassan alakot öltött a modern munkásosztály: a kézműves mesterek és segédek létükért küzdöttek, egyrészt az ipari burzsoáziától, másrészt a proletariátustól féltek. Az uralkodó feudális osztály megkísérelte, hogy veszélyeztetett privilegizált, de gazdaságilag reakciós pozícióját új módszerekkel tartsa fenn. Hogyan lehet ilyen feltételek mellett a társadalmi struktúra igazi képét megállapítani Î Milyen kritériumok mérvadóak helytálló eredmények kutatásához ? Nem elegendő, a foglalkozásokból kiindulni, azaz a lakosság foglalkozás szerinti megoszlását társadalmi struktúra-, illetve osztálytagozódás alapjává tenni. Az osztálystruktúra legbiztosabb kritériumai a tulajdonviszonyok. Emellett Németországban figyelembe kell venni, hogy ugyanabban az időszakban, melyben a tőkés tulajdon lassan növekedett, a fokozatosan tőkés tulajdonná átalakuló feudális tulajdon még mindig azzal az előnnyel járt, hogy politikai és társadalmi előjogokat tudott biztosítani. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a rendkívül szétforgácsolt XVIII. századi Németországban a kapitalizmus és vele a polgári társadalom nem tudott olyan ütemben uralomra jutni, mint az államilag egységesített Franciaországban. Amikor a francia burzsoázia a tulajdonviszonyokat forradalmi úton gyökeresen ós alaposan megváltoztatta és önmagát uralkodó osztállyá emelte, a német polgárság hűbéri viszonyok nyomása alatt, feudális kötöttségek kényszere alatt ólt, amelyek még 1800 körül is lényegesen gátolták az ipari termelés fejlődósét és a tőkés termelési mód kialakulását. A németországi tulajdonviszonyok átalakulásának, és azzal együtt a társadalmi struktúra változásának lassú folyamata, a burzsoázia keletkezésének és a polgári társadalom kialakulásának lassú folyamata különböző aspektusokat mutat, és ezzel a kérdések egész sorát veti fel. A társadalmi fejlődés társadalmi struktúra és ideológia kölcsönhatásának folyamatában megy végbe. A feudálisból a polgári társadalomba való lassú átmenet időszakában, a kapitalizmus uralomrajutásának megnehezített feltételei között ezeket a kölcsönhatásokat szintén számos momentum és tényező határozza meg, amelyek a feudális uralom továbbéléséből és feudális érdekek erős befolyásából adódnak. Amikor Friedrich Engels Heinz Starkenburg német szociáldemokratának 1894. január 25-én elmagyarázta, hogyan kell értelmezni a kölcsönhatást a gazdasági feltételek és a politikai, kulturális, valamint tudományos fejlődés között, hangsúlyozta: „Még a német nyárspolgár halálos aléltsága és tehetetlensége, amely Németországnak 1648 — 1830-ig tartó siralmas gazdasági helyzetéből fakadt, ós amely először vallásos jámborságban, azután érzelgősségben, ós a fejedelmek és nemesek előtt való csúszó-mászó alázatosságban mutatkozott, még az sem volt gazdasági hatás nélkül. Egyike volt ez az új fellendülés legnagyobb akadályainak és csak az által ingott meg, hogy a forradalmi és napóleoni háborúk ezt a krónikus nyomort akuttá tették." 6 Semmiképp sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Németország politikai és állami szétforgácsoltsága egyben az összes társadalmi erők messzemenő szétforgáesoltságát is jelentette. A sok apró fejedelem politikai önkénye a XVIII. század egész folyamán szervetlen államalakulatokat hozott létre, a napóleoni időkben folytatódott német területek önkényes szétosztása, és a Bécsi Kongresszus a német Bund megalkotásával részben elismerte, részben pedig még növelte is az ellentmondásos államalakulatoknak a számát. Különösen Nyugat- ós Dél-Németországban egyesítettek egymástól erősen eltérő társadalmi szerkezetű területeket közös államalakulatba. A modern polgári osztály kiformálásának ós az ipari burzsoázia kifejlődésének folyamatát lényegesen megnehezítették a feudális felépítmény, a legkülönfélébb hagyományok és előjogok. A porosz állam is kapott olyan területeket, ahol még mólyen gyökerezett a hűbéri privilégium-rendszer, mint pl. Erfurtban, amelynek gazdasági fejlődósét még a XIX. század húszas éveiben is gátolták a mainzi érsek százéves uralkodásából eredő kiváltságok, olyan kiváltságok, melyek egyes foglalkozási ágaknak, mint serfőzőknek, üvegeseknek stb., különleges helyzetet biztosítottak, és akik ennek megőrzésére törekedtek. Németországban tehát a modern polgári osztály kialakulása polgári kisárutermelők rendkívül heterogén ós ingatag tömegének alapján ment végbe s jellemzi a kisárutermelő tömegekben lejátszódó erőteljes differenciálódási folyamat, amely 1848-ban még nem volt lezárva. A kézműiparosok 1848. évi helyzetével foglalkozó egyik tanulmányban nyiltan elismerik, hogy a kézműipar ugyan nélkülözhetetlen és igen sok személyre terjed ki, akiknek osztályhozzátartozandósága azonban elmosódott.7 ' Marx—Engels: Vá.ogatottl evelek. Bpest. 1950. 546. 1. 1 Mittheilungen des Centraivereins für das Wohl der arbeitenden Klassen, 1, évf. 1848/49, Berlin. 1849. 155. 1.