Századok – 1967
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Obermann; Karl: Társadalmi struktúra és politikai ideológia a kapitalizmus kibontakozásának korszakában 216
218 К ABL OBERMANN Németország szempontjából nagyon jelentős továbbá, hogy részleteiben vizsgáljuk egyfelől a nagybirtok, másfelől a manufaktúra- és gyártulajdon, tehát termelőeszközök viszonyát. A feudális osztály koránt sem tűnt el, a földtulajdonhoz nem nyúltak. Az 1789-ben jobbágyokat dolgoztató feudális nagybirtokok 1871-ben tőkés módra, bérmunkásokkal gazdálkodtak. Nemcsak a kereskedelem, a manufaktúrák és a gyárak terjeszkedése vezetett tőkeképződéshez és volt kihatással a tulajdonviszonyok változására, hanem Németországban a nagybirtok is jelentős szerepet vállalt a tőkeképződés terén. De az a tény, hogy a németországi nemesség a kapitalizmus érvény re jutásának időszakában megtarthatta gazdasági pozícióját, ill., hogy át tudta változtatni a feudális tulajdonviszonyokat tőkés tulajdonviszonyokká, nem csak társadalom-gazdasági tény, hanem mindenekelőtt messzemenő következményekkel járt a junkerek ós a burzsoázia társadalmi és politikai kapcsolatainak alakulására, valamint azokra a felfogásokra, amelyek a junkerek, a burzsoázia és a proletariátus viszonyában és vitáiban kialakultak. Az ebből adódó problémákat három újabb monográfia tárgyalja, és pedig Helmut Kubitschek „Gazdaság és politika viszonyához a burzsoázia és a junkerek vitájában a forradalom előtti Poroszországban (1840—1847)" című disszertációja, továbbá Dietrich Eichholz „Junkerek ós burzsoázia 1848 előtt, a porosz vasutak történetében" című munkája.8 De Helmut Bleiber „A sziléziai parasztok és mezőgazdasági munkások helyzete és harca a forradalom előtti időkben (1840—1847)" című disszertációjának egyik fejezete is ebben a kérdésbon foglal állást.9 A kapitalizmus németországi ér vényre jutásának időszakában a társadalom-gazdasági és politikai-ideológiai fejlődésben három metsző-, ill. súlypont lép világosan előtérbe: 1. a reformkor 1807-től 1811-ig, ill. 1807-től 1815-ig, a felszabadulási háborúk végóig, 2. az 1848 — 49. évi forradalom, előtörténetével ós 3. afelülről végrehajtott forradalom periódusa 1862-től 1866-ig. A felülről végrehajtott reformokkal 1807—-1811 között megkezdődött a feudális termelési mód felbomlásának folyamata mind falun, mind a városban (a céhrendszer megszüntetése). Ha eddig csak kapitalista elemekről lehetett beszélni, melyek a feudális társadalomban fejlődtek ki, úgy most már lassan kiformálódott a burzsoázia. Emellett nem szabad megfeledkezni arról, hogy Poroszországban a reform-törvényhozás Adam Smith ejigol közgazdász tanainak néhány követőjétől, tehát a gazdasági liberalizmus szószólóitól indult ki. Stein és Hardenberg Göttingában folytatták tanulmányaikat, ahol Georg Friedrieh Sartorius 1796 óta elsőként adta elő Adam Smith tanait; von Schön, Klewitz, Staegemann ós több más porosz tisztviselő Christian Jakob Kraus königsbergi professzorral állt szoros kapcsolatban, aki szintén Adam Smith tanait terjesztette katedrájáról és ezért Németország számára azt a végkövetkeztetést vonta le, hogy végét kell vetni a nemesség előnybenrészesítésónek és meg kell szüntetni a jobbágyságot és a feudális terheket. Az 1789 —1871 évek között az 1848/49. évi forradalom jelentette egy társadalomgazdaságilag egyre inkább erősödő, modern polgári osztály olyirányú fáradozásainak és törekvéseinek csúcspontját, hogy Németországban megteremtse a monarchikus szövetségi államot, mely alkotmányos intézményekkel tekintélyes részesedést biztosíthatna számára a politikai hatalomban. Objektív szempontból a burzsoáziának az a követelése, hogy meg kell szüntetni a rendőri módszerekkel élő feudális abszolutista és bürokratikus uralmat, és a német államszövetséget át kell alakítani szövetségi állammá, melynek ólén alkotmányos uralkodó áll, forradalmi jellegű volt. Ezzel a burzsoázia olyan programot tűzött napirendre, amelyen saját maga soha sem haladt túl. De a néptömegek alkotó energiái is kiválóan megnyilvánultak az 1848—49. évi forradalomban. A burzsoázia liberális követeléseit meghaladó demokratikus átalakulásért folytatott küzdelemben döntő erőként jelentkezett a formálódó munkásosztály. De a politikailag erősen differenciált demokratikus kispolgárságnak és' a parasztoknak is jelentős szerepük volt a forradalom osztályharcaiban. Az 1848/49-es forradalom után Németországban a burzsoázia által kivívott gazdasági előnyök alapján rendkívül élénk gazdasági fellendülés indult meg. Friedrich Engels később többízben is rámutatott e jelenség nagy jelentőségére. 1884. október 11-ón a következőket írja August Bebelnek: „Mindenesetre azonban 1848-tól datálódik Németországban egy ipari forradalom, amelyre a polgár urak még vissza fognak gondolni."10 Karl Kautskynak a következőket írja Engels 1884. november 8-án: „Ezzel szemben Né-• Deutsche Akademie der Wissenschaften zu Berlin, Schriften des Institute für Geschichte, 1. sorozat, 11. köt. Berlin. 1962. * Helmut Bleiher: Zur Problematik des preußischen Weges der Entwicklung des Kapitalismus in der Landwirtschaft, Ld.: Zeitschr ft für Geaehichtswissen-chaft 1965, 1. füzet 57. 8 köv. 1. 10 Friedrich Endels: Briefe an Bebel. Berlin. 1958. 94.1.
