Századok – 1967
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Obermann; Karl: Társadalmi struktúra és politikai ideológia a kapitalizmus kibontakozásának korszakában 216
A SZOVJETUNIÓ ÉS A NÉPI DEMOKRÁCIÁK TÖRTÉNÉSZFRONTJA Karl Obermann: Társadalmi struktúra és politikai ideológia a kapitalizmus kibontakozásának korszakában A kapitalizmus kibontakozásának korszakában bomlott fel véglegesen a feudális társadalom, ekkor alakult ki és szilárdult meg a polgári társadalom. A „polgári társadalom", ahogy Marx jellemzi, az „anyagi életviszonyok összessége, melyekben a jogi viszonyok, valamint az államformák gyökereznek", és ezért,,. .. a polgári társadalom anatómiáját pedig a politikai gazdaságtanban kell keresni".1 Eeuerbachról szóló munkájában Marx 1845-ben megállapítja, hogy „a polgári társadalom átfogja az egyének egész anyagi érintkezését, a termelőerők egy meghatározott fejlődési fokán belül". Ezzel kapcsolatban rámutat, hogy „a »polgári társadalom« elnevezés a XVIII. században támadt, amikor a tulajdonviszonyok már kinőttek az antik ós a középkori közösségből", de polgári társadalomról valójában csak akkor lehet beszélni, mikor a burzsoázia kialakult.2 De, mint azt Marx és Engels a Kommunista Kiáltványban kifejtik, ,,. . . a modern burzsoázia egy hosszú fejlődési folyamatnak, a termelési ós érintkezési módban végbement sorozatos forradalmi átalakulásoknak terméke".3 A polgári társadalom kialakulásának ós megszilárdulásának folyamata során a tulajdon- ós jövedelmi viszonyokban mélyreható változás következik be ós ezzel kapcsolatban a gondolkodásmód, a politikai ideológia átalakulása. Egy hatalmas társadalmi átrótegeződési folyamatról van szó, amely végül létrehozza az egyik oldalon a modern polgári osztályt, illetve a burzsoázia osztályát, a másikon pedig a modern munkásosztályt. A társadalmi struktúra kérdése az anyagi életviszonyok, illetve a tulajdon-és jövedelmi viszonyok, azok változásainak kérdése. A kutatás nem elégedhet meg az osztály és az osztálytársadalom fogalmának általános formulázásával és meghatározásaival, hanem konkrétan azokkal az anyagi körülményekkel kell foglalkoznia, amelyek az osztályok viszonyait meghatározzák. A társadalmi struktúra fogalmat a polgári szociológiai irodalomban eddig ugyan sokszor arra használták, hogy vele a társadalom osztálystruktúráját elfedjék. Az újabb francia kutatás azonban most abból a helyes tudományos felfogásból indul ki, hogy a társadalmi struktúra vizsgálata nem más, mint az osztályok anyagi alapját részleteiben feltárni. A francia Ernest Labrousse professzor a római, X. nemzetközi történészkongresszuson tartott „Üj utak a XVIII. és XIX. századi (1700—1890) nyugati burzsoázia történetének feltárásához" című előadásában arra hívott fel, hogy már ne elégedjünk meg a burzsoázia fogalmának általános meghatározásával, hanem részleteiben meg kell állapítani ennek az osztálynak társadalmi összetételét, tulajdon- ós jövedelmi viszonyait, hogy anyagi helyzetének és feltóteleinek vizsgálatát tegyük helyes értékelés alapjává.4 Labrousse professzor ezen ösztönzése nyomán jelent most meg Adeline Daumard „A párizsi burzsoázia 1815-től 1848-ig" című beható és alapos tanulmánya. A tanulmány abból indul ki, hogy a társadalmi struktúra vizsgálata rendkívül komplex, tehát bonyolult ügy, és ezért foglalkozni kell mindazokkal az anyagi részletekkel, amelyek az életszínvonalat és az életkörülményeket meghatározzák. Arra is történik utalás, hogy a társadalom szociális struktúrájának tanulmányozása főként akkor okoz nagy nehézségeket, ha valamely vizsgált időszakban hátra és előre irányuló társadalmi erők egymás ellen hatnak, erők, amelyek egyrészt a feudális előjogok fenntartását nézik, és erők, amelyek a haladásra, a társadalmi átalakulásra törekszenek.5 1 Marx: A politikai gazdaságtan bírálatához. Előszó. Marx—Engels Művei. 13. kőt. Bpest. 1965. 6. 1. 1 Marx: Feuerbach. Marx—Engels Művei. 3. köt. Bpest. 1960. 73. 1. 3 Kommunista Kiáltvány. Marx—Engels Művei. 4. köt. Bpest. 1959. 443. 1. 1 Ernest Labrousse: Voies nouvelles vers une histoire de la bourgeoisie occidentale aux XVIII ème et XIX ème siècles (1700—1890) Id.: Comitate Internazionale di Scienze Storiche, X Congresso Internazionale di Scienze Storiche, Roma 4—11 Settembre 1955, Relazioni, IV. köt. Storia Moderna, 365.1. ' Adeline Daumard: La Bourgeoisie Parisienne de 1815 à 1848, École Pratique des Hautes Etudes, VIe Section — Centre de Recherches Historiques, Demographie et Sociétés, VIII. Paris. 1963. 3. 1.
