Századok – 1967

Vita - Társadalmi fejlődésünk tíz éve. Beszámoló az MSzMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézete és az MSzMP Pártfőiskolája 1966. szeptember 30.–október 1-i tudományos ülésszakáról (Simon Péter) 198

210 TÁRSADALMI FEJLŐDÉSÜNK TÍZ ÉVE 210 sítéssel. A paraszti háztartások 80—86 százalékának van viszont rádiója, de csak 10 százalékának van televíziója, s a parasztság 14 százaléka olvas többé-kevésbé rendszeresen könyvet. Kulturális politikánkban a korábbinál jobban kell tudatosítanunk a tömegesség előtérbe állításának jelentőségét — mondotta Köpeczi Béla. Kulturális forradalmunkban az utóbbi években fontos tartalmi változások is mentek végbe: megnőtt az igényesség, s közönségünk korszerűbb művelésben részesül mint korábban. Az 1956 utáni fejlődés fontos jellemzője, hogy a XX. századi jeles külföldi művek mellett nagy példányszámban jelentek meg a mai magyar írók alkotásai is. Az elmúlt évtized során a szocializmus álláspontját nyílt vitában igyekeztünk győzelemre vinni, ami gyökeresen új módszer a múlttal szemben. E viták nemcsak azt a célt szolgálják, hogy az írókat vagy művészeket meggyőzzük a marxizmus igazságairól, hanem sokkal inkább azt, hogy szocialista közvéleményt teremtsünk, amely társadalmi megrendelőkónt inspirálja az alkotó értelmiséget is. Közönségünk jelenleg nem egységes. Tovább élnek a könnyű műfajokban, a szórakoztatás terén és másutt is, a régebbi formák és különösen a giccs. Az értelmiség egy részénél hat a sznobizmus a nyugati polgári irányzatok megítélésében és terjesztésében, s ezzel együtt jelentkeznek bizonyos polgári filozófiai és művészeti nézetek. Á közönség megnyeréséért — tekintetbe véve a közönség különböző rétegeit — az eddiginél hatékonyabb eszmei harcot kell vívni. 1956 után a szocialista hatóerő sokkal nagyobb jelentőségre tett szert, mint az előző időben. Nagy munkát végeztünk a hazai és külföldi szocialista kulturális hagyományok feltárásában és népszerűsítésében. Ugyanakkor — az indokolatlan korlátozások megszüntetése révén — közönségünk megismerkedhetett a XX. századi haladó polgári irodalmi és művészeti irányzatokkal is. Az alkotók többsége ma helyesli a szocializmus építését, még ha vannak is fenntartásaik és főleg, ha vannak is nem marxista nézeteik. Ezt a tényt nem lehet csak a szocialista rendszer konszolidáltságával magyarázni. E fejlődést a párt politikája és az ennek nyomán alakuló társadalmi valóság határozta meg, de elősegítette az ideológiai harc is, amit a megújult marxizmus segítségével vívtunk a polgári, kispolgári nézetek ellen. A küzdelemből, amelyet az egymással szembenálló erők vívtak ós vívnak, végül is alkotások születtek. A mai szocialista-realista irodalom és művészet — amint ezek az alkotások mutatják — folytatja a hagyományokat és újat is hoz szemléletben és formákban egyaránt. Ebben a megújulásban — nem kétséges — nőtt a szocialista irodalom és művészet tekintélye. A nemzetközi elismerések nagy többsége is azzal magyarázható, hogy alkotóink életünk mai vagy közelmúltbeli kérdéseiről próbáltak valami lényegeset mondani, mégpedig szocialista eszmei alapon. Ma a szocialista irodalmon és művészeten belül több irányzat alakul, és ezek közül mindegyiknek megvan a maga létjogosultsága. Persze vannak olyan irányzatok is, amelyek sok ponton érintkeznek a marxizmussal és különösen a szocializmus politikájával, de tudatosan nem vállal ják a munkásosztály ideológiáját. Ám az idősebb alkotók többsége sem az ma, aki volt akár harminc, akár tíz esztendővel ezelőtt. Közülük többen igyekeznek kapcsolatot teremteni a jelen feladataival. A régi ideológiákból mindenekelőtt a nacionalizmus hat ilyen vagy olyan formában. De azért ma a nem marxista jelenségek főleg olyan modernebb öltözetben jelentkeznek, mint a depolitizálódás, dezideologizálódás. Pártunk a pozitív kulturális programot — mondotta Köpeczi Béla — nagyon bonyolult társadalmi, ideológiai, kulturális körülmények között, és a nemzetközi munkásmozgalom vitái közepette alakította ki. De minden nehézség ellenére az alapvető célokat meghatározta, és nem a részletekbe menve, az eszmei irányítást állította előtérbe. A mai helyzet további erőfeszítéseket kíván az eszmei munkában. Világosabban meg kell határozni kultúránk szocialista jellegét és továbbfejlesztésének útjait. Emellett erőteljesebben kell fordulnunk a népművelés feladatai felé. Szenes Iván, egyetemi adjunktus a párt újjászervezéséről és politikai irányvonalának kidolgozásáról tartott korreferátumot. Az MDP 1953 júniusa, de különösen 1956 júliusa után — mondotta az előadó —, ha ellentmondásokkal és újabb negatív jelenségekkel terhelten is, de az átalakulás állapotában volt. Az SzKP. XX. kongresszusa után lépések történtek, hogy a párt a dogmatizmus és revizionizmus leküzdése útján következetesebben alkalmazza hazánkban a pártról, a proletárdiktatúráról szóló lenini elveket. A pártot e közben az átalakulás közben érte az ellenforradalmi támadás, amely súlyos csapásokat mért szocialista rendszerünkre. Az ellenforradalmi támadás következtében beállott súlyos helyzet azonnali forradalmi döntéseket, intézkedéseket követelt meg, amelyek biztosították az ellenforradalom leveré-