Századok – 1967

Vita - Társadalmi fejlődésünk tíz éve. Beszámoló az MSzMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézete és az MSzMP Pártfőiskolája 1966. szeptember 30.–október 1-i tudományos ülésszakáról (Simon Péter) 198

TÁRSADALMI FEJLŐDÉSÜNK TlZ ÉVE 211 sét, a szocialista építés folytatását. Ezek a döntések és intézkedések kezdődtek meg akkor, amikor a párton belüli forradalmi szárny Kádár János vezetésével átvette a kezdeményezést, létrehozta az új forradalmi pártvezetést, a forradalmi munkás-paraszt kormányt, és amikor a Szovjetunió segítségével megindult az ellenforradalom leverésére irányuló fegyveres harc. Ez tette lehetővé, hogy 1966. november 4-e után alapvetően új feltételek mellett induljon meg az MSzMP újjászervezése. Az előadó ezután azt vázolta, hogy milyen alapelvekre támaszkodva indult meg az ellenforradalom fegyveres leverésével párhuzamosan, a párton belül is jelentkező revizionista és dogmatikus nézetek ellen harcolva, lépésről-lépésre a kommunisták tömörítése. A párt abból a felismerésből indult ki, hogy a múlt hibáinak következményei két irányban nyilvánultak meg: egyrészt meglazították a kapcsolatokat az államhatalom ós a tömegek között, másrészt gyengítették az államhatalom erejét, ezért a jóvátételt illetően ebben a két irányban — az államhatalom erősítése és a tömegekkel való kapcsolatának fejlesztése irányában — kell dolgozni. Kisebb létszámú apparátusokra, kisebb létszámú, egységes, helyes politikát folytató és új munkamódszerekkel dolgozó pártra, az állami és t ömegszervezetek szerepének, tevékenységi körének szélesítésére, a néptömegek iránt tanúsított bizalomra, aktivitásuk, kezdeményezésük igénylésére és fokozására, az ellenséges nézetek elleni következetes harcra, a demokratizmus kiszélesítése mellett a tényleges ellenség határozott és eredményes elnyomására volt szükség — mondotta Szenes Iván. A proletárdiktatúra elnyomó funkciójának következetes alkalmazása során a pártvezetés és a kormány gondosan ügyelt arra, hogy az ellenségnek szánt csapások valóban az ellenséget érjék, hogy e csapások az ellenség szétzúzását eredményezzék, a megtévesztetteket és ingadozókat viszont leválasszák az ellenségről. A proletárdiktatúra elnyomó funkciójának következetes alkalmazása együtt járt a szocialista demokrácia kifejlesztésével, a tömegekkel való szoros kapcsolat megteremtésével s jogos igényeik fokozatos kielégítésével. E politika mindkét vonatkozásban viszonylag gyors sikereket hozott, ami a proletárdiktatúra konszolidációjában öltött testet. Az előadó végül arról beszólt, hogy milyen közvetlen kapcsolatok alakultak ki a párt vezetői ós a helyi pártszervek között, hogyan fejlődött a párton belüli demokrácia, milyen feltótelei alakultak ki a párton belül az elméleti munkának, s mik voltak az elméleti munka első eredményei. Szabó Imre akadémikus, az MTA Jogtudományi Intézetének igazgatója a szocialista demokrácia fejlődéséről tartott korreferátumot. Bevezetésként a demokrácia fogalmát fejtette ki, majd a szocialista társadalom demokráciája jellemző vonásait határozta meg. „A szocialista típusú társadalom — ilyen a mi népi demokráciánk is — demokráciájának jellemző vonása, hogy az állami demokráciába közvetve, vagy közvetlenül bevonja a társadalom túlnyomó részét, s ezen a módon a szorosan vett állami demokráciát, a demokrácia hagyományos fogalmát társadalmivá szélesíti, társadalmivá teszi" — mondotta Szabó Imre. — „Ugyanakkor elvileg az is a demokrácia kérdése, hogy egy adott »társadalom milyen más, nem szorosan politikai jogosítványokat biztosít tagjainak — gazdasági, szociális, kulturális téren —, hogyan növeli anyagi és nem anvagi lehetőségeiket, milyen jogokkal való élést tesz gyakorlativá." Az elmúlt tíz évben a szocialista demokrácia fejlődése folyamatos volt. Fokozódott a dolgozók társadalmi aktivitása. Egészében felépült újtípusú, szocialista jellegű jogrendszerünk, megalkotásra kerültek legfőbb törvénykönyveink. Számottevően demokratizáltuk igazságszolgáltatási rendszerünket, fejlesztettük a bíróságok eljárási szabályait. Már 1967-ben sor került az államigazgatási eljárási törvény szabályozására. S ugyancsak 1957-ben törvény vezette be a népi ellenőrzés rendszerét. Az utóbbi törvény, s még egy sor más intézkedés is előmozdította, hogy az állami feladatok egy részét társadalmi szervek vegyék át. A társadalmi és állami elemeknek ez az egybekapcsolódása — mondotta az előadó — nyilvánvalóan jelentős mértékben erősítette társadalmi rendszerünket. Ugyanakkor ez az egybekapcsolódás bizonyos mértékig bonyolult mechanizmust hoz létre, s különböző újszerű problémákat vet fel. A továbbiakban Szabó Imre e problémákra tért ki, majd azt a kérdést tette fel, hogy a társadalmi elem szerepének növekedését figyelembe véve, milyen jellegű legyen az elkészítendő új alkotmányunk. Megmaradjon-e a szorosan vett állami keretek között, vagy pedig kiterjedjen arra az egész társadalmi mechanizmusra, amelyben az állami és nem állami szervek rendszere a párt vezetésével és irányításával működik ? — E két 14*