Századok – 1967

Vita - Társadalmi fejlődésünk tíz éve. Beszámoló az MSzMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézete és az MSzMP Pártfőiskolája 1966. szeptember 30.–október 1-i tudományos ülésszakáról (Simon Péter) 198

TÁRSADALMI FEJLŐDÉSÜNK TÍZ ÉVE 201 lése vált, s különösen azzá vált a jövőre nézve. A termelékenység gyorsabb ütemű növeke­dése a szocializmus teljes felépítésének elengedhetetlen követelménye. Az ipari termelés növekedésének kedvezőtlen velejárója volt, hogy a termelés nem elhanyagolható része nem felelt meg a szükségleteknek, s a készleteket növelte. Ezen túl­menően, a forgóalapok egészségtelenül megnövekedtek, s az ország forgóeszköz-állománya 1964-ben meghaladta a kétszáz milliárd forintot. Ezeket a problémákat felismerve született az MSzMP KB 1964 decemberi határo­zata, s kezdődött meg a gazdasági mechanizmus reformjának kidolgozása. Ezután a referátum azokkal vitatkozott, akik szerint 1957-ben kellett volna új gazdaságirányítási rendszert kialakítani, majd röviden ismertette a készülő reform lénye­gét és jelentőségét. Befejezésül arról beszólt, hogy a népgazdaság egységes szocialista alapjainak meg­teremtése következtében létrejöttek a szocialista nemzeti egység objektív jeltételei. Ennek meg­szilárdulása azonban hosszú időt és számos feladat megoldását kívánja meg. Eredményeink megszilárdítása, a szocializmus teljes felépítése szempontjából alap­vetően fontos a szocialista eszmék és kultúra térhódítása, a szocialista világnézet érvényre­juttatása társadalmi életünk minden területén. A tudat és a magatartás továbbfejlesz­tése viszont a termelés fejlesztésén túlmenően gazdasági, politikai és jcgi viszonyaink továbbfejlesztésére támaszkodva válik lehetővé. Közülük is politikai rendünk demokra­tizmusa növekedésének van különös jelentősége, amely a gazdasági mechanizmus refoimja nyomán új feltételek között folyik majd tovább. Ez a demokratizmus — mondotta a referátum — nemcsak a szocialista tudat fej­lesztésének feltétele, hanem szerves része továbbfejlődésünk folyamatának, bizonyos érte­lemben azonos ezzel a folyamattal. Az egész szocialista világrendszer előttünk álló fejlődési korszakában a belső fejlődés egyik legjellegzetesebb vonása valószínűleg a prole­tárdemokratizmus eddiginél tartalmasabb formáinak tudatos keresése és kibontakozása lesz. A nemzetközi helyzet ezt esetleg fékezheti, de kedvező feltételek esetén ez a folyamat kibontakozik, amely tovább növeli a szocializmus vonzását és így nemzetközi téren is anyagi erővé válik. Ezután az előadás fő kérdéseihez kapcsolódva hangzottak el korreferátumok és hozzászólások. A tudományos ülés első felszólalója Molnár János, a történelemtudományok kandi­dátusa volt, aki „Az 1956-os ellenforradalom leverése és a konszolidáció" címmel tartott előadást. Mindenekelőtt azt szögezte le, hogy az ellenforradalom felszámolásáért vívott harc csak forradalmi centrum létrejötte s világos eszmei platform kidolgozása, tehát a Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása után válhatott eredményessé. Ezután az 1956 novemberi nemzetközi viszonyok és a magyar helyzet összefüggé­sével foglalkozott. Vázolta, milyen segítséget kaptak a magyar forradalmi erők a Szovjet­uniótól és a népi demokratikus országoktól. Kitért arra, hogy milyen negatív következ­ményei voltak a Szovjetunió, a szocialista országok diplomáciai helyzetére, valamint a kapitalista országok kommunista pártjaira annak a ténynek, hogy a magyar munkásosz­tály és forradalmi szervezetei képtelenek voltak önerejükből leverni az ellenforradalmat. Az imperialista hatalmak viszont átmeneti előnyhöz jutottak abból eredően, hogy a magyar ellenforradalomban nem lehetett kimutatni közvetlenül jelentős imperialista csoportok vagy hadseregek részvételét. Később mégis lelepleződtek hazugságaik, nem utolsósorban annak az ellentmondás mentes támogatásnak láttán, melyet egyéb módon a Nagy Imre-csoportnak, a magyar ellenforradalomnak adtak. Az imperializmus pozícióit különösen meggyengítette a szuezi agresszió, s a vele kapcsolatban kialakult katonai­politikai helyzet. Molnár János ezután a belpolitikai helyzet alakulásáról szólt. — A szovjetellenes ós nacionalista nézeteknek a dolgozó tömegek közt is nagy hatása volt. Az ellenforradalom, a revizionizmus központi jelszavát, a demokrácia jelszavát, és sok embernek a polgári demokrácia, a formális demokrácia iránti illúzióját maga az ellenforradalmi terror verte szét. A magyar ellenforradalom nem tömegtámogatás nélküli puccs volt, hanem a töme­gek félrevezetését célzó és valóságos elégedetlenségére támaszkodó mozgalom. November 4-e ugyan azonnal megteremtette a kedvező feltételeket a forradalmárok számára, hogy fel­világosítsák és szervezzék a nép erőit, de a munkások és parasztok nagy tömegei eszmei­leg meg voltak zavarodva, és az ellenforradalmi erők sem mondtak le november 4-e után az ellenállásról. Az ellenforradalom tábora sajátos polarizáción ment keresztül november 4-e után. Fegyveres csoportjai vereséget szenvedtek, szótestek, szélsőjobboldali szárnya háttérbe szorult, vezető képviselői disszidáltak. A szélsőjobboldal háttérbe vonulása egy pilla-

Next

/
Oldalképek
Tartalom