Századok – 1967

Vita - Társadalmi fejlődésünk tíz éve. Beszámoló az MSzMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézete és az MSzMP Pártfőiskolája 1966. szeptember 30.–október 1-i tudományos ülésszakáról (Simon Péter) 198

202 TÁRSADALMI FEJLŐDÉSÜNK TÍZ ÉVE 202 natra ismét a revizionista erők vezető szerepét készítette elő. A revizionisták különböző csoportjai november 4-e után helyreállították egységüket, nyíltan vállalták a polgári demokrácia platformját, s a politikai szövetséget a különböző polgári erőkkel. November 5-étől kezdve a Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt jobboldala, valamint a revizionisták egyes csoportjai együtt próbáltak új koalíciós szövetséget teremteni a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom elnevezésű illegális szervezetben. Az ellenforradalom minden csoportja levonta azt a tanulságot is, hogy teljesen elhamarkodottan cselekedett, amikor november 4-e előtt nem fordított kellő figyelmet a munkástanácsokra. A nyugati propaganda is gyorsan központi kérdéssé tette e tanácsok eszra támogatását. Molnár János ezután ismertette a november 14-én megszervezett Központi Munkástanács megalakulásának körülményeit, s első határozatát, melynek fő mondanivalója a következő volt: állítsák vissza Nagy Imre kormányát, vonják vissza a szovjet csapatokat, állítsák vissza a többpárt-rendszert, s ha eme követeléseket nem teljesítik, szervezzenek országos sztrájkot. A Központi Munkástanács megkísérelte országszerte egységbe fogni a munkástanácsokat. Sztrájkokat szervezett, országos hálózatot épített ki, sokszorosított lapot indított stb. Megpróbálta maga mögé tömöríteni az ellenforradalmi fegyveres csoportok maradványait s az illegalitásba szorult s még létező ellenforradalmi szervezeteket. Illegális úton a nyugati imperialista erők is felvették a kapcsolatot egyes vezetőivel, és sugalmazták bizonyos politikai lépéseiket. Tevékenysége azonban nemsokára a tömegek növekvő ellenállásával találkozott. Az MSzMP, a kormány képes volt ellenük fordítani a tömegek elégedetlenségét. Az előadás ezután a kormány ós a párt forradalmi tevékenységére tért át. Ismertette a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásának s irányvonala kialakításának körülményeit. A kormány a Nagy Imre-féle csoport elleni harc jegyében kezdte meg munkáját. Az ellenforradalom elleni sikeres harcnak s a tömegek bizalma visszaszerzésének ugyanakkor az is feltétele volt, hogy az. új vezetés elhatárolja magát az MDP által elkövetett hibáktól, s hogy a kormány azonnal intézkedjék azokban az alapvető kérdésekben, amelyek a tömegek jogos kívánságait fejezték ki. A kormány november 4-én közzétett programja számos ilyen távlati feladatra utalt, melyek megoldásáról később gondoskodott. A munkásságot és parasztságot érintő legdöntőbb kérdésekről azonban azonnal intézkedett: felemelte a munkabéreket és megerősítette a begyűjtési rendszer eltörlését. November 7-én jelent meg az MSzMP Ideiglenes Intéző Bizottságának felhívása a a párt újjászervezéséről. Ekkor már sok pártszervezet újjáalakult, de kezdetben a létszám igen kicsi volt, s csak fokozatosan, november végén — december elején indult meg nagyobb mértékben a párttagok jelentkezése. A párt harcedzett káderei segítségével megindult a főként munkásokból álló karhalalmi ezredek megalakítása is. Ezek a honvédség, rendőrség alakulataival és a szovjet csapa tokkal együtt részt vettek az ellenforradalmi fegyveres csoportok felszámolásában. November elején úgy látszott, hogy a rend igen hamar helyre fog állani. Munkások, bányászok sok helyütt felvették a munkát. Ezt a folyamatot azonban átmenetileg megakasztotta az ellenforradalmi erők utóvéd harca, a Központi Munkástanács tevékenysége. A párt sorain belül is volt, eszmei zavar. De a párt szervezetileg és eszmeileg is egyrê erősödött, befolyása nőtt. A párt erősödésének alapján született meg az Ideiglenes Központi Bizottság decemberi határozata, amely először elemezte elvileg is az ellenforradalom okait, lefolyását ós fő jellemvonásait. Ez a határozat a további pártópítő munka alapja lett és elősegítette az eszmei, politikai egység megteremtését a pártban. A párt növekvő erejét tükrözte a kommunisták december 6-i budapesti utcai tüntetése is. A munkástanácsok is egyre inkább lelepleződtek, az általuk szervezett sztrájkok ós véres provokációk elbuktak. A kormány sikerének egyik fontps oka az volt — mondotta Molnár János —, hogy soha nem hátrált meg semmiféle ellenforradalmi nyomás előtt, hanem erejének, befolyásának növekedésével párhuzamosan egyre következetesebben haladt előre, és ugyanakkor mindig szem előtt tartotta a megtévedt, egyszerű emberek meggyőzésének feladatát. 1956 decembere és 1957 tavasza-nyara az életben kialakult módon egy tiszta proletár eszmeiséget teremtett az országban. Ennek a proletár eszmeiségnek az alapja egyrészt a marxizmus következetes alkalmazása, másrészt az volt, hogy a párt és az állam veze-