Századok – 1967

Vita - Vita a feudáliskori magyar történet periodizációjáról 155

196 VITA A FEUDÁLISKORI MAGYAR TÖRTÉKET PERIODIZÁCIÓJÁRÓL elsősorban a dinasztiának hatalmát ekkoriban ingatták meg, addig soha nem tapasztalt mértékben, a Habsburg-birodalom különböző országaiban lejátszódó osztálymozgalmak, s ekkortól számítható a fordulat kezdete, első jelentkezése az áj társadalmi forma felé törekvésnek, legalábbis objektíve, a mozgalmak hatásának irányvonalát nézve, nem tartalmakat és a résztvevők szubjektív szándékait tekintve. Belgiumtól Magyarországig mindenütt mozgásnak indult a talaj a Habsburg-hatalom alatt és ezzel együtt az általa képviselt uralkodó osztályok lába alatt is. Az más kérdés, hogy a polgári átalakulás vezetésére alkalmas osztályok fejlettsége sem mennyiségi, sem tudatosságbeli vonatkozásban, és a tőkés csírák fejlődése nem érte el azt a minimális fokot még Belgiumban sem, hogy sikerrel harcolhattak volna a feudalizmus erői ellen ós győzelemre vihették volna a polgári átalakulást, elég erősek lettek volna a polgári forradalom diadalra juttatására. Forradalmi helyzet tehát ekkor még nem volt a Habsburg-birodalomban, de a fennálló rend már olyan martékben megingott az osztályharc csapásai alatt, hogy többé régi szilárdságát vissza nem nyerhette, ós ettől kezdve a talaj mindig megmozdult valahol a Habsburg-birodalmon belül. Abban természetesen igaza van a vitaindító referátumnak, hogy a kultúrtörténeti ós bizonyos gazdaság- ós társadalomtörténeti tények nem esnek egybe ezzel az időponttal, атэ1у azonban nem politikai-történeti periódushatár . . . , hanem az osztályharc által maghatározott választóvonal, amely nem azonosítható puszta eseménytörténeti jelenséggel ... — Már csupán másodrendű jelentőségű kérdés az, hogy а XVIII. század 60-as, 70-es évei kérészéletű főúri manufaktúráinak a magjelenése semmiképpen sem tekinthető a manufaktúra-periódus kezdetének Magyarországon, mart ez csupán néhány évtizeddel később kezdődött el." Összefoglalva: változatlanul megfelelőnek tartotta az 1790-es periódushatárt, mivel ez "az ,,az időpont, amikor a fejlődési folyamat szerkezetében változás kezdődik el, am9ly azután 1848-ban éri el első tetőzósét. A periodizálás alapelve pedig — úgy vélem —, csak az lehet, hogy ennek segítségével reprodukálhassuk a fejlődési folyamat belső struktúráját." Kosáry Domokos a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet periodizálásának a problémái kapcsán hangsúlyozta, hogy három francia forradalom, és nyomában három nemzetközi válság a forradalom kérdését teszi fel Európának. ,,1790, 1830/31, 1848: Magyarország három válasza e kérdésre, olyan politikai mozgalom formájában, amely jellemző módon revelálja, kifejezésre juttatja az ország gazdasági-társadalmi viszonyaiban beállt változásokat, a fejlődés egyre magasabb szintjét. Mindhárom alkalommal nemzetközi válság köti le a Habsburg-kormányzat erejét, ezért tud Magyarország a maga politikai válaszával szóhoz jutni, mielőtt még Bécsnek, ugyancsak mindhárom alkalommal, sikerül a nemzetközi válságból kiemelkednie: 1790-ben a francia forradalom és Poroszország szorításából a reichenbachi egyezmény, az 1830-at követő némát, olasz mozgalmak után a münchengrätzi szerződés, 1849-ben az utóbbit életbeléptető cári intervenció útján. Közben azonban már mindhárom alkalommal végbement Magyarországon egy-egy politikai fordulat, amaly Bécs felülkerekedése ellenére sem múlt el nyomtalanul, hanem egyre jelentősebb örökséget hagyott maga után. 1790-ben a nemasi-nemzeti mozgalomé a fő szerep, amaly a felvilágosodástól kölcsönzött érvei ellenére megmaradt a feudalizmus korlátai között, és azokat (a magyar jakobinusok kis csoportja kivételével) egyáltalán nem is volt hajlandó átlépni. Nem tudok egyetérteni Spjra Györgygyei, midőn a nemasi-nemzeti mozgalom feudális jellegét mallékesnek minősíti, sőt »objektive« egyenesen antifeudalizmusnak . . . Nem áll az, hogy minden soknemzetiségű államszervezet eo ipso, végzetszerűen feudális képződmény marad. És még kevésbé helyes, ha a magyar nemesi nacionalizmust, amely számos megyében 1790 mozgalma kellős közepén is 1514 bosszúálló törvényeire hivatkozott, ily erőszakolt érveléssel próbáljuk a valóságosnál haladóbbnak feltüntetni... Az azonban bizonyos, hogy 1790, a balsiker ellenére, tartós örökséget hagyott az utókorra, a politikai erővé nőtt köznemesség hagyománya, a nemesi nacionalizmus formájában. 1830/31 fordulója . . . hozta mag, hogy kibontakozott egy olyan reformmozgalom, amaly már túllépett a feudalizmus korlátain s amalyet a harmincas évek derekán bekövetkező kormányzati reakció sem tudott többé semmivé tenni. Ez: a feudalizmus túlhaladása, a liberális, polgári reform felvetése itt a lényeges mozzanat. Ezért is kell a határvonalat itt keresnünk és nem 1825 mag rendi korlátok között maradó politikai eseményeinél. . . Az a politikai válasz, amalyet Magyarország 1830 nemzetközi válságára, forradalmi kérdésére adott, világosan magmutatta, hogy lehetséges, sőt van már reformmozgalom, hogy ennek a gazdasági-társadalmi folyamatban bekövetkezett változások már magteremtettók feltóteleit. A fordulat tünetei a magyékben 1831-től, az operátumok vitái során váltak szélesebb körben nyilvánvalóvá. Meglétükkel azonban, úgy gon-