Századok – 1967

Vita - Vita a feudáliskori magyar történet periodizációjáról 155

178 VITA A FEUDÁLISKOR.! MAGYAR TÖRTÉNET PERIODIZÁCIÓJÁRÓL 197 dolom, már 1830-tól számolhatunk. Legalábbis felbukkannak már Széchenyi Hitelében (1830), amely elsőnek mutat tűi világosan a feudalizmus sáncain." 1848 hozta meg a harmadik, legfontosabb, döntő fordulót. „Helyesnek látszik tehát a referátum azon javaslata, hogy a határvonalat 1848 polgári forradalmánál húzzuk meg itt. Hiszen ez a feudalizmus záró korhatára is . . . Magyarországon 1848-ban győzött a polgári forradalom. És győztes is maradt, nem lehetett visszacsinálni a szabadságharc bukása ellenére sem. A feudalizmus kora 1848-ban lezárult és többé nem tért vissza. A szabadságharc és minden, ami utána következett, már a polgári korszak első fejezetébe tartozik." Szabad György azt a gondolatot vetette fel, hogy „a magyar polgári forradalom kora" címen külön periódust kellene nyitni, együtt tárgyalva ebben a reformkort, 1848 — 4.9-et és az abszolutizmust — a kiegyezésig. A téma íelvetése Kosáiy Dcmokos szerint így monográfiában helyes, a 10 kötetes összefoglaló munkában nem. ,,A feudalizmus mint rendszer 1848-ban zárul le Magyarországon (ha tovább is élnek maradványai), és a kapitalizmus mint rendszer 1848-ban lép helyébe, nem 1849-ben, nem 1867-ben, és nem is 1848 előtt, ha feltételeinek kialakulása meg is figyelhető már korábban ... A feudalizmus és kapitalizmus közé nem illeszthető be egy harmadik, átmeneti formáció, mert ilyet nem ismerünk, és . . . így, a történeti fejlődés egészét tekintve, nagyobb távlatból, 1848 a döntő korszakhatár." Barta István, a történelemtudományok doktora, a Történettudományi Intézet főmunkatársa úgy vélte, hegy „az 1790 körüli kissé egyoldalúan politikai érvekkel alátámasztott korszakhatár helyett meg lehetne kísérelni más, inkább a gazdasági-társadalmi fejlődésben gyökerező elválasztó időpontot keresni". Egyetértett Kosáry Dcmckcs okfejtésével, hogy ti. „a magyar történelmet akkor periodizáljuk helyesen, ha az európai egyetemes fejlődés nagy, forradalmi csomópontjaival . . . hozzuk kapcsolatba és azt vizsgáljuk, hogy a magyar fejlődés milyen választ adott ezekre a vakító fényű fellcbbanásckra . . . 1790 esetében ... a jakobinus mozgalom nálunk is olyanféle forradalmi helyzetre világít egy pillanatra rá, amilyenekből a nagy európai forradalmak táplálkoztak. De csak látszólag. Mert hiába teszi magáévá a francia forradalom eszméit nálunk egy vékeny értelmiségi réteg, hiába jár közel a zsákutcához a feudalizmus, mind gazdasági, mind társadalmi vonatkozásban, az új rend termelőerői még csak kibontakozásuk kezdetén vannak, forradalmi helyzet nincs, s nem is lehet társadalmi forradalom." Az átmeneti korszak lezárási időpontja kérdésében nem értett egyet az alapreferátum ama megállapításával, hogy 1849 valószínűleg praktikus meggondolások alapján lett korszakhatárrá. „Semmiképpen sem tudnék hozzájárulni ahhoz — mondotta —, hegy az 1848 márciusával kezdődő időszakot leválasszuk a forradalomhoz vezető fejlődést ábrázoló folyamatról . '. . Ez a fejlődési folyamat tetőződik, teljesedik ki a forradalomban. A forradalom tehát szerves része ennek a fejlődésnek. Attól való elszakítása nem indokolt, s a forradalom nem fejeződik be március 15-ével. A kapitalizmus kora akkor kezdődik, amikor a polgári fejlődés feudális korlátai ledőlnek, amikor a kapitalizmus lényegét jelentő társadalmi-politikai intézmények létrejönnek. Ez pedig a március 16-ét követő hetekben történik . . . Március elején tehát nincs korszakhatárnak felfogható választóvonal a fejlődésben, a forradalom heteinek leválasztása a megelőző folyamatról tehát semmiképpen sem lenne indokolt. Sokkal könnyebb lenne ilyen választóvonalat találni a forradalmi törvényalkotás befejeztét jelző időpontban, azonban, ha tekintetbe vesszük azt az ezernyi egyéb szálat, amely a forradalom és a szabadságharc időszakát egységbe kapcsolja, megelégedhetünk azzal, hog;' a polgári államberendezkedés törvényhozási megalapozását egyszerűen csak egy új alfejezet, a polgári társadalomhoz vezető fejlődés zárószakasza kezdetének tekintjük." Nemes Dezső teljesen egyetértett, azzal, hogy a kapitalizmus korszakának kezdete 1848 és nem 1849. „A kapitalizmus fejlődésében — hangsúlyozta — a jobbágyrendszer megszüntetése volt a döntő kérdés." * Az Ember Győző akadémikus zárszavával végéhez ért vita eredményeként kikristályosodtak a periodizáció következetes alapelvei. A helyes periodizációs alapelvek alapján annakidején kialakított alkorszakok lényegében, e vita eredményeképpen is helyeseknek bizonyultak. De számos, időközben felmerült probléma tisztázódott, és a periodizációs elvek alkalmazási szempontjai finomodtak. A vita elsősorban — eredeti célkitűzésének megfelelően — a magyarországi feudalizmus alkorszak-határainak a tisztázására irányult. Elsősorban a késői feudalizmus periódusára koncentrálódott, de a többi alkorszak határainak vonatkozásaiban is, értékes és gyümölcsöző eszmecsere bontakozott ki.