Századok – 1967

Vita - Vita a feudáliskori magyar történet periodizációjáról 155

178 VITA A FEUDÁLISKOR.! MAGYAR TÖRTÉNET PERIODIZÁCIÓJÁRÓL 190 is arra utal, hogy a stíluselemzés túlságosan előtérbe került a kulturális bázis — és azon túl az alapvető társadalmi összefüggés — konkrét elemzésének hátrányára. . . Ha tartalmi kérdéseket is figyelembe veszünk, tüstént nyilvánvalóvá válik, hogy a humanizmus nem fogható fel egyszerűen úgy. . . mint a késői feudalizmus ideológiája. Ebben a vonatkozásban nem első, hanem irodalomtörténészeink által is megkülönböztetett második virágzása érdemelne figyelmet. Ott is inkább módosulása és adaptálása, mintsem pusztán előfordulása. Az ún. »kolostori« műveltség fennmarad, sőt néhol mintegy másodvirágzását éli az érett feudalizmus időszakában. Mégsem tekinti úgy senki, mint az időszak eszmei kifejezőjét. Ügy tekintik, mint a korai feudalizmus továbbélő és módosuló termékét. . ." Összefoglalva: „Mohácsot önmagában nem tartom korjelzőnek, legfeljebb a rákövetkező negyedszázaddal együtt. A negyedszázad nyomában járó politikai változást, mindenekelőtt a török hódítást ós a tartósult hadszíntéri állapotot olyan ténynek tekintem, ami jelentősen hatott az alapvető gazdasági-társadalmi folyamatokra, a nép egész életére, a fejlődés tendenciáira és perspektíváira is. Döntőnek a késői feudalizmus általános kelet-európai ismérveit tekintem. Úgy vélem azonban, nem lehet vita tárgya, hogy a török hódítás és a hadszíntéri állapot számottevően hatott ezeknek az ismérveknek konkrét megnyilvánulási formáira is, nem szólva egyéb el nem hanyagolható hatásaikról. Helyénvalónak tartom tehát, ha ezt a periodizáció is kifejezi. Ez annál könnyebb, minthogy a két dolog: a török hódítás és a késői feudalizmus kibontakozása. . . időben nagyjából egybeesett. Szivem szerint nem adnék dátumhoz kötött metszőpontot, egységben kezelném Mohácsot és a rákövetkező mintegy negyedszáz évet. Ha azonban ragaszkodunk valamilyen dátumhoz. . ., akkor nem Buda elestét választanám. Ez csak megpecsétel. . . valamit, ami Moháccsal indul. Ha már ilyen. . . mesterséges metszést hajtunk végre, miért ne tartsuk magunkat a hagyományos eljáráshoz. . . az oktatásban kivánatos stabilitás érdekében. . ." — Javasolta: „dolgozzunk olyan évhez nem kötött átmenettel, mint a korai feudalizmus végződésénél. Ha ragaszkodunk a dátumhoz, akkor már inkább maradjon Mohács, de feltótlenül kitekintéssel következményeire". \ Klaniczay Tibor rámutatott: az újabb várostörténeti és társadalomtörténeti eredmények mellett az 1460 körüli korszakhatár kijelölésében annak a ténynek volt fontos szerepe, hogy „az irodalomtörténetírás erre az időpontra rögzítette a magyar reneszánsz kezdetét. Heckenast felfogása szerint így az irodalomtörténet reneszánsz és barokk periódusa. . . a kései feudalizmus korának felelne meg." Ezáltal a történeti és irodalomtörténeti periodizáció közelebb kerülne egymáshoz. Pach Zsigmond Pál érveléséből szerinte az következik, hogy azok az érvek, amelyeket Heckenast összefoglalt az 1460 körüli korszakhatárigazolására, nem vesztették el hatályukat; a Pach Zsigmond Pál által jellemzett reneszánsz típusú főurat csak 1600 körül váltotta fel végleg a késő feudalizmusra jellemző robotoltató nagybirtokos. Pach Zsigmond Pál és Heckenast Gusztáv — Klaniczay Tibor szerint — külön-külön meggyőző érvelése „csak úgy egyeztethető öszsze, ha egy a XV. század közepétől kezdődő és kb. 1600-ig, valamint egy innen a XVIII. század derekáig tartó két, egyenrangú korszakkal számolunk". A történészek Klaniczay Tibor véleménye szerint túlságosan ragaszkodnak ahhoz, hogy a kelet-európai országok történetében a feudalizmus feltétlenül négy fő korszakra oszlik. „Ez az absztrakt séma nem számol azzal, hogy az érett feudalizmusból az ún. kései. . . feudalizmusba való átmenet maga is egy hosszú folyamat, — külön korszak. A kelet-európai országokra jellemző ún. kései feudalizmus nem közvetlenül a feudalizmus érett korszakát váltja fel, hanem egy olyan átmeneti korszakot, amikor amellett, hogy még jelen vannak az érett feudalizmus jelenségei, éles harc folyik a feudalizmus bomlásának ós megmentésének, újraerősödósének tendenciái között. Ez utóbbiaknak a végleges győzelme, ami nálunk 1600 körül következett be, jelenti a késő-feudalizmus periódusának a kezdetét, teljes összhangban az irodalom ós a művészetek barokk korszakának kibontakozásával. Az ezt megelőző átmeneti kor pedig a reneszánsznakfelelmeg, mely nem sorolható sem az érett, sem a kései feudalizmus korszakába, s amelyet nem utolsó sorban az jellemez, hogy megjelentek benne. . . a feudalizmus bomlásának megnyilvánulásai is. A -reneszánsz kultúra és művészet ugyanis elképzelhetetlen a feudális gazdasági és társadalmi rend megingása, végleges (mint Hollandiában, Angliában) vagy átmeneti (mint Németországban, Magyarországon) válsága nélkül. — A kutatások és új felismerések logikája tehát óhatatlanul az egységes periodizáció létrejöttéhez vezet." Perényi József „terminológiai kérdések"-ben vitatta Pach Zsigmond Pál egyes megállapításait. A „klasszikus feudalizmus"-t inkább „nyugat-európai feudalizmus"-nak nevezné és óvakodnék alkorszakhatárait egyetemes történeti alkorszakhatárokká szélesíteni. A feudalizmus korában a nyugat-európai terület „élenjáró" jellege — Perényi József szerint — erősen kétségbevonható. Még távol állunk attól — hangsúlyozta —,