Századok – 1967
Vita - Vita a feudáliskori magyar történet periodizációjáról 155
178 VITA A FEUDÁLISKOR.! MAGYAR TÖRTÉNET PERIODIZÁCIÓJÁRÓL 191 hogy „a feudalizmus világtörténeti korszakát mint olyant alkorszakokra tudjuk osztani, s olyan kifejezésekkel jelölni, amelyek ezeknek az alkorszakoknak a lényegéről is mondanak valamit. . . világtörténeti síkon nem lehet periodizálni anélkül, hogy a tér kategóriát be ne vonjuk. . . A kínai feudalizmus ós az európai feudalizmus alkorszakai pl. abszolút időben erősen elütnek, s az egyes alkorszakok tartalma is erősen különbözik stb. Hasonló a helyzet Nyugat- és Kelet-Európa között is." A „késői feudalizmus" kezdetével kapcsolatban nehezen lehet eredményt elérni, mivel nincs tisztázva a feudalizmus alkorszakainak jelentése. „így pl. az előttem szólók közül többen az érett feudalizmus kifejezéssel Nyugat-Európára gondoltak, a városok virágkorát, a német és itáliai feudális széttagoltság körülményei között jelentős önkormányzathoz jutott városállamok korát, egészen pontosan a XIV—XV. századot jelölik vele. Vannak olyan marxista szerzők is, akik e kort »a feudalizmus virágkoráénak nevezik, holott már a polgári történészek sem nevezik a XV. századot „virágkornak". Még kevésbé mondhatjuk e korszakot nyugat-európai viszonylatban az „érett feudalizmus" korának, ha az „érett" szó „a kiteljesedést, a feudális rendszer összes jellemzőinek meglétét és szinte akadálymentes működésót is jelenti. A magam részéről ugyanis a városok megjelenését, a polgárság. . . erősödését, azaz a falu és a város közti munkamegosztás elmélyülését és összes következményét nem a feudalizmus érettsége, virágzása jelének, hanem éppen ellenkezőleg, hanyatlása jelének fogom fel. A feudalizmus egyik fő jellemzője ugyanis a társadalomnak két antagonisztikus osztályra. . . való oszlása. A harmadik osztály megjelenése, majd megerősödése nem az érettség, nem a virágzás, hanem a hanyatlás jele, s helyesebb e kort hanyatló feudalizmusnak nevezni, mert már tartalmazza. . . a kapitalizmus elemeit, amelyek Nyugat-Európában egyes helyeken már a XVI. században uralomra korülnek." — Kelet-Európában viszont „а IX—XI. századot (egyes helyeken még a XII. századot is) kell a korai, a XII—XVI. századot kell az érett feudalizmus, és a XVII—XIX. század közepét a késői feudalizmus korának tartani. Természetesen ezek a korhat,árok egyetemes történeti korhatárok, konkréten egyes országok történetének periodizálásánál jelentős eltérések mutatkoznak" — rögzítette véleményét Perényi József. Kosáry Domokos szerint a referátum által 1440 —1767 közé helyezett késői feudalizmusnak sem kezdő, sem záró határa nem megfelelő. „Az 1450-es években felvehetünk az érett feudalizmus periódusán belül egy szakaszhatárt, amely politikában a centralizációs kísérletet, Mátyás törekvéseit, irodalomban a reneszánsz, közelebbről a humanizmus kezdetét jelezheti. . . A késői feudalizmus kezdő határaként helyesebb volna továbbra is 1526-ot megtartanunk. Hiszen a „magyar államszervezet igenis 1626-ban tört ketté, ettől kezdve volt olyan magyar hatalmi apparátus is, Szapolyai Jánosé, amely már elismerte a szultánt hűbérurának. Az önálló Erdély megalakulása csak székhely-változást, geográfiai súlypont-áttolódást jelentett 1541 után, kelet felé. Azt a rést, amelybe 1541 az éket verte, 1526-ban ütötték Magyarországon." 1440-től eltérően, 1526 felel meg mint periódus-határ a periodizációs követelményeknek: „revelálta a gazdasági-társadalmi folyamatban beállt változásokat, az örökös vagy második jobbágyság rendszerének kialakulását. Sőt. . . kevés nemzetközi kihatású politikai fordulat revelálta. . . ily példaszerűen a gazdasági-társadalmi változásokat, s joggal beszélhetünk nemzetközi jelentőségű politikai fordulatról, legalábbis kelet-európai viszonylatban. Hiszen ezzel dőlt el, hogy a Duna-vidéki soknemzetiségű monarchia megszervezéséért folyó versengésben végleg a Habsburgok maradtak felül. A Habsburg-monarchia kialakulása. . . Csehország és Ausztria történetében is fordulót hozott. — Hogy a referátum ezt figyelmen kívül hagyja,az annyival is meglepőbb, mivel a továbbiak során. .. annyira a Habsburg-monarchia fordulatait veszi alapul, hogy 1711 helyett is 1683-at, Bécs felmentését. . . javasolja szakaszhatárnak. . . Lényeges fordulatot a török uralom felszámolását tekintve, nem 1683, hanem 1686 hozott. Az kétségtelen, hogy már a XVII. század végén megindult. . . az a nagy népmozgalmi települési folyamat, amely a XVIII. században újraindította a termelőmunkát és az életet a volt hódoltság elnéptelenedett vidékein. Ez a folyamat azonban inkább csak. . . 1695 után kezdett kibontakozni, majd. . . csak a Rákóczi-szabadságharc után indult meg újra, nagyobb méretekben. Hogy itt a XVII. század végén, vagypedig mégis 1711-nél helyesebb megvonnunk a szakaszhatárt, az nem kismértékben fiigg attól is, hogy a Rákóczi-szabadságharcban kifejezésre jutó törekvéseket inkább korábbi, XVII. századi, vagy inkább továbbmutató, XVIII. századi jellegűeknek tekintjük-e." Az alapreferátum a késői feudalizmus periódusának .záróhatárául az 1760-as évek végét javasolva, indokul a tőkés manufaktúrák megjelenésére hivatkozik. „Ha azt keressük, hogy a XVIII—XIX. század fordulója. . . előtt van-e egyáltalán a hazai manufaktúrák fejlődésében feltűnőbb, újat jelző mozzanat, akkor azt nyilvánvalóan nem az 1760-as évek igen gyérszámú és vérszegény. . . vállalkozásai körül fogjuk felfedezni, hanem II.
